Aludhatnánk jobban? Jobbító gondolatok a pihentető alvásért.

2024. május 13.

Jó reggelt!

Nincs jó reggel kellemes, pihentető éjszakai alvás nélkül. Azután jöhet a szép nap és a kellemes esti készülődés. A jó alváshoz. Az alvás olyan fontos része az életünknek, hogy álmosítóan sokat hallunk róla. Az álmosság és az alvatlanság számos betegség oka és előidézője, egyre inkább népbetegség; megelőzésére, kezelésére sokkal több figyelmet kell fordítanunk. A magyarországi alvásegészségügy nemzetközileg is elismert szakemberei, a munkájuk összefogására alakult szakmai-társadalmi szervezet, a Magyar Alvás Szövetség munkatársai újabb kötetükkel, a 2019-ben kiadott Magyar alváskönyv 2., átdolgozott kiadásával erősíteni kívánják a globális trendet: az emberiség egyre rosszabbul alszik, ennek megváltoztatása közös feladat.

A legutóbbi esztendőkben sokat változott a világ: világjárvány és háborúk, az életkörülmények módosulása kihat az alvásunkra is. Az alvással foglalkozó tudományok új irányainak a kijelölése, eredményeinek a mielőbbi hasznosítása mindennapi teendőnk: az orvosoknak, a gyógyítóknak, a betegeknek és az egészséges embereknek egyaránt. A magunk részéről üdvözlünk és támogatunk minden törekvést, amely közelebb hoz bennünket az alapvető élettani folyamatok, így a fény, az oxigén, a víz alvásunkra és a mindennapi életünkre gyakorolt hatásainak a megismeréséhez. Egyre inkább felismerjük, hogy az alvászavarok, miközben számos problémát okozhatnak, valójában rendszerszintű rendellenességek, amelyek többszörösen hátrányos következményekkel járnak. Felborítják az életritmusunkat, széttördelik a szervezetünk és a lelkünk harmóniáját, kikezdik az egészségünket. Az emberiség egyre kevesebbet és egyre nyugtalanabbul alszik. Elmérgesedett az alváshoz való viszonyunk. A szaktudomány alvásválságról beszél, amely világméretű.

• Az amerikai felnőttek 40%-a alváshiányos.
• A Nagy-Britanniában végzett felmérések során a megkérdezettek közel egyharmada panaszkodik, hogy a megelőző fél évben éjjelente átlagosan kevesebbet alszik 7 óránál.
• A japánok kétharmada hétköznap éjszakánként nem alszik eleget.
• Európában a felnőtt lakosság 29,6%-ának vannak alvással kapcsolatos panaszai.
• Magyarországon ez a szám megközelítően 40% – a budapesti alvásközpont legutóbbi felmérése szerint. A magyarok tehát rosszabb alvók a kontinens átlagánál.

Ezt személyesen is megtapasztalhatjuk a háziorvosi és az alvás-szakambulanciai rendeléseken, de mindenki érzékelheti a környezetében és saját magán. Az elmúlt negyedszázadban a kommunikációs technológia olyan mértékű fejlődésének vagyunk a részesei és élvezői, amely a kapcsolatteremtés új dimenzióit hozza a mindennapjainkba – a közvetlen környezetünkkel és az egész világgal. kapcsolattartásra vagyunk beprogramozva: amikor úgy gondoljuk, hogy kikapcsolunk, akkor is az állandóan felfokozott várakozás izgalmi állapotában létezünk, így alvó állapotba kerülni – valljuk be – nem könnyen működik. hovatovább a fennmaradás, a siker kulcstényezője lesz, hogy ki milyen módon tudja a rendelkezésére álló 24 órát a legeredményesebben hasznosítani. Ez pedig – legalábbis napjainkban – leginkább az ébrenlét meghosszabbításával, az éjszaka rovására lehetséges. Egyre többen ismerik fel azonban: az alvás a globálisan versengő világban nemcsak a túléléshez szükséges, hanem az ádáz küzdelemben való helytállás, az eredményesség, a siker, valamint a lemaradástól való félelem és távolságtartás alapvető feltétele.

Egyén a közösség ellen – Társas dilemmahelyzetek

2024. május 13.

„Ti mind egyéniségek vagytok!” – mondja a címszereplő a Brian élete című Monty Python-filmben, mire a tömeg egyszerre kiáltja: „Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!” Pedig tényleg. És ennek megfelelően hajlamosak vagyunk egyéni (és rövid távú) érdekeinknek megfelelően cselekedni, akkor is, ha ez hosszabb távon már nem jó a közösségünknek, így persze nekünk sem.

A társas dilemmák tehát olyan helyzetek, amikor az egyén és a csoport vagy közösség érdekei ütköznek, és ami egyénileg mindenkinek jobb lehet (vagy legalábbis annak tűnik), az hosszabb távon mindenkinek rosszabb lesz. Erre egy ma már klasszikus példa Hankiss Elemér Társadalmi csapdák című könyvéből a „közlegelők tragédiája”. Az eredetileg Garrett Hardin amerikai ökológustól származó példázatban adott egy legelő, mely tíz tehenet képes eltartani, azaz tíz gazda egy-egy jószágát. De egyszer csak az egyik gazda kihajt még egy tehenet, így mindegyiknek kevesebb fű jut, és kevesebb tejet adnak. Csak az a gazda jár jól, aki két tehenet legeltet, mert neki így is több teje lesz. Erre aztán a többiek is elkezdenek két állatot kihajtani a legelőre, egész addig, míg végül mindenkinek kevesebb teje lesz, mint eredetileg, azaz bár mindenki egyénileg akart jobban járni, végül együtt jártak rosszabbul. (Ezt a fajta problémakezelést, vagy inkább problémagenerálást hívják a matematikában mohó algoritmusnak.)

Azaz a társas dilemmákban jellemzően a közjó ütközik az önérdekkel, és az önérdek mentén a szereplők elkezdik nem betartani az addigi megállapodásokat. Így ezek a dilemmák igazából társas csapdahelyzetek, melyekből néha igazán nehéz kilábalni.

Az önzés lélektana

Nyilvánvaló, hogy az ember létezéséhez hozzátartozik némi természetes önzés, hiszen evolúciósan, de a mindennapokban is szükség van rá a túléléshez, legyen szó az iskolai, munkahelyi előrejutásról, vagy épp a párkapcsolatok dinamikájáról. Ugyanakkor persze az altruizmusnak, vagyis önzetlenségnek ugyanúgy vannak előnyei. Hiszen ha az egyén képes mások érdekében is cselekedni, ezt elvárhatja a többiektől is, azaz kialakulhat egy olyan csoportszolidaritás, mely szintén segít a túlélésben. Egyszerűen arról van szó, a mindennapokban az is fontos, hogy ne csak a saját érdekeinket nézzük, de adott esetben számíthassunk mások segítségére is, hisz időnként erre mindannyian rászorulunk.

Így aztán a társas dilemmákban is megjelenő önzőség egyfajta rövidlátásként is értelmezhető, mert hosszabb távon az önző módon viselkedő érdekeit is sérti. Ha egyvalaki jobban akar járni, mint a többiek (lásd a közlegelők példáját), azt még elviseli a közösség, de ha épp az önzésből kiindulva, mindenki jobban akar járni, akkor azt már nem, vagy csak nagyon nehezen.

Önzőnek lenni tehát értelmes és természetes viselkedés, de csak bizonyos határok között, ezért kellenek a szabályok és a megállapodások. Mint Thomas Hobbes angol filozófus is megállapította: természeti lényként az ember embernek farkasa, ami viszont mindenkinek rossz, mert ugyan én bármit megtehetek a szomszédommal, de cserébe ő is velem. Így aztán az emberi társadalmak hajnalán szabályokat kellett hozni (meg egy „főhatalmat” magunk fölé emelni), hogy az emberi önzés ne legyen korlátlan, és ne vezessen korlátlan erőszakhoz. Vagyis a közjó helyett a kontrollálatlan „közrosszhoz”.

A grafológia és a szimbólumok

2024. május 12.

Az írás természetéből adódik, hogy mindenki úgy helyezi el a kézírást a papíron, ahogy saját magát helyezi el a világban. Ebből következik, hogy mindenki pontosan annyira ért - a maga intuitív, laikus módján - a grafológiához, amennyire képes arra, hogy a papíron elhelyezkedő egyéni jegyeket azonosítsa a személyiség változóival. Ezeknek a változóknak a tudományos összehasonlítása, és rendszerbe foglalása a grafológia.  

A SZ és a kígyó - ősbűn és kézírás
Az egész Ádámnál és Évánál kezdődött, mikor a kígyó egy kiválóan érthető SZ betűvel rásziszegett az - akkor még - mit sem sejtő párra. Aztán a grafológiával folytatódott. Hogy ez Neked kínai? Dehogy! Egyetlen nyelv van csak, amelyben az S betűt és a Z betűt "összeházasították" mint, Ádámot Évával, ez pedig a magyar nyelv. Ebből is láthatod, hogy ez nem kínai. A grafológia tehát így jön ide. Az Sz betű egyébként is úgy viszonyul a grafológiában a kígyóhoz, mint az undor a rókához : amit tett, azt elnevezték róla.

Az S betű, és biblikus párja, a Z a szimbolikában a gyakorlati életben megvalósuló partneri, munkahelyi kapcsolatok betűje. A "gyakorlati élet zónájában" helyezkedik el, és szoros kapcsolatban állnak egymással. két kobra egymással szemben betűformálás a magánéletben kobraként "áldozatát megbénító" szembesziszegő embert takarhat, akinek kapcsolatait a diplomácia helyett az egymással nyíltan szembeforduló, egyenlő viszonyok jelzik. Nem fontos annyira számára a jó viszony megtartása. Tipikusan kamaszírásokra és szerelmes természetű hölgyekre jellemző a kobranász Sz betű képzése.

Prűden vagy nyíltan a GY kapcsolatáról
A GY betűk érdekes párosáról azt tartják, hogy a párkapcsolat szexuális részéről árulkodnak. A G betű lenyúló szárában egyes grafológusok - szerintem teljes joggal - a szexualitásra utaló jegyeket vélik felfedezni. Attól függően, hogy a G és az Y betűk távolsága, összekötöttsége, vagy a betűk hurkainak alakítása milyen, a grafológusok meg tudják állapítani, hogy az író személy milyen szexuális viszonyt folytat párjával, mennyire érzi közel magát ahhoz, akivel jó, vagy rossz sorsa összeköti.

Kovácsné aláírása elárulja, mennyire van oda a férjéért
Kovácsné ugyanis az aprócska "NÉ" tagban fejezi ki saját énjét, aláírásában. Az íráskép többi része a férjét mutatja be nekünk. Vajon mennyire azonosul Kovácsné a férjével? Mennyire alkot még mindig külön személyiséget? Mennyire írja egységesen a férje nevét és a né toldalékot? Ha ezt alaposan megfigyeljük, nem is kell nagy grafológusnak lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, jó-e a házasság.