Aranyér nyáron

2026. augusztus 30.

Miért pont utazás alatt erősödnek fel sokaknál a tünetek?

Az aranyér tipikusan olyan panasz, amellyel sokan túl sokáig várnak, a mindennapokban próbálják félretenni, nyáron vagy utazás közben azonban a megváltozott étkezési, folyadékfogyasztási és székelési rutin, valamint a hosszabb ülés könnyen ronthat a helyzeten. Éppen ezért fontos tudni, hogyan enyhíthetők a felerősödő tünetek, mikor lehet elég a rövid távú tüneti kezelés, és mikor szükséges orvoshoz fordulni.

Hogyan függ össze a nyár és az aranyér?

Utazás során gyakran többet ülünk a repülőn vagy az autóban, megváltozik a megszokott étkezési, folyadékfogyasztási és székelési rutinunk, és sokszor a mozgás is háttérbe szorul. A székrekedés és az erőlködés, a tartós ülés, valamint a mozgásszegényebb napok növelhetik az aranyeres panaszok kialakulásának vagy felerősödésének kockázatát. Éppen ezért utazás alatt is érdemes figyelni a folyadék- és rostbevitelre, időnként megmozgatni a testet, és kerülni a hosszas, megszakítás nélküli ülést.

Egy 2025-ben publikált amerikai kutatás arra is ráirányította a figyelmet, hogy az okostelefon-használat miatti vécén töltött idő meghosszabbodása is összefügghet az aranyeres panaszok gyakoribb előfordulásával, ami jól mutatja, hogy a hétköznapi szokásoknak is szerepe lehet a tünetek alakulásában[1].

Így óvja haját a nyári szezonban!

2026. augusztus 30.

A Patika Magazin hasábjain mindig törekszünk arra, hogy a legavatottabb szakértőket szólaltassuk meg. Ha a haj egészségéről és stílusáról van szó, nem is kérdezhettünk volna mást, mint Hajas Lászlót.

A mesterfodrász neve évtizedek óta egyet jelent a professzionalizmussal és az innovációval. Most abban segít nekünk, hogy a nyári önfeledt strandolás ne hagyjon maradandó nyomokat frizuránkon.

– Miben más a hajápolás nyáron, mint az év többi szakaszában?
– Aokan elfelejtik, hogy a hajunk ugyanúgy „le tud égni”, mint a bőrünk, csak éppen nem fáj. Nyáron a hármas hatás – az UV-sugárzás, a klóros medencevíz és a tengeri só – kíméletlenül támad. Az UV-sugarak roncsolják a haj keratinvázát és oxidálják a pigmenteket, a só és a klór pedig valósággal „kiszívja” a nedvességet a szálakból.

– Hogyan kerülhetjük el az ilyenkor gyakori „szalmaszáleffektust”?
– Van egy rendkívül egyszerű, mégis zseniális módszer a védekezésre, amit én csak „szivacselvnek” hívok. Mielőtt bemegyünk a klórozott medencébe vagy a sós tengerbe, mindenképpen tusoljuk le a hajunkat édes vízzel!
A hajszál olyan, mint egy szivacs: ha már telítődött tiszta vízzel, sokkal kevesebb sós vagy vegyszeres vizet tud magába szívni. Emellett ne feledkezzünk meg a fizikai védelemről sem: egy stílusos kendő, kalap vagy sapka a legjobb barátunk a tűző napon.

Társas környezet – Miként viselkedünk?

2026. augusztus 29.

Már Triplett klasszikus kísérletének eredményei is előrevetítették, hogy a serkentés vagy gátlás kérdésében nagyon nem mindegy, mennyire összetett feladatot kell társas környezetben megoldani. Az egyszerűbb feladatok, mint például a horgászzsinór feltekerése esetén, szinte mindig érvényesül a facilitációs hatás, azaz javul az egyének teljesítménye. Erre egy másik jó példa a zsúfoltság: ha mondjuk egy metrón vagy buszon sokan vannak, az lehetőséget teremt a kölcsönös értékelésekre, miközben segíti is az egyszerűbb feladatok megoldását, hisz csak a viselkedés elemi szabályait betartva kell állni vagy ülni, és nem bámulni feltűnően valaki mást. Mindeközben azonban megnehezíti a bonyolultabbakét, mert egy zsúfolt buszon udvarolni például sokkal problémásabb.

És általában is, minél összetettebb egy feladat, annál nagyobb kockázatot vállalunk vele, és annál nagyobb kihívás azt másokkal együtt, vagy mások jelenlétében végrehajtani. Vagyis annál nagyobb annak esélye, hogy a társas gátlás lép fel, a serkentés helyett. Mint egy érettségi, vagy egy egyetemi záróvizsga, amik nem csak hogy igazán bonyolult feladatot jelentenek, de még a tétjük is nagy.

És egy másik szempont arra, hogyan is élünk meg egy-egy helyzetet, hogy milyennek érzékeljük a többiek reakcióját. Ez nyilván összefügg azzal, hogy mennyire akarunk megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak. Minél inkább függetleníteni tudjuk magunkat ezektől, annál kisebb az esélye a társas gátlásnak, miközben persze annál kevésbé figyelünk a többiekre, ami pedig az együttműködés esélyeit rontja.