2024. április 22.
Az alvás világnapja alkalmából érdemes lehet átgondolni, hogyan is állunk az alváshoz, és ezzel hogyan járulunk hozzá vagy nehezítjük meg a jóllétünket.
Az alvással, pihenéssel kapcsolatban rögtön a következő magyar szólásmondás jut eszembe. „Majd a sírban pihenek” – ezt a mondatot meghallva mentális egészséggel foglalkozó szakemberként össze szoktam ráncolni a szemöldökömet. Ez a szólás, ill. valójában az e mögött húzódó gondolkodásmód, véleményem szerint, egy olyan, a pihenéssel, alvással való negatív kapcsolatról árulkodik. Megakadályozhat minket abban, hogy megfelelően energetizáltak legyünk ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat a bőrünkben, és életünkben jelenleg és a jövőben is.
Ezt a mondatot különösen gyakran hallom a 60–65 év feletti korosztály tagjaitól, és ez elgondolkodtat. Elképzelhető, hogy azok a generációk egy olyan korban nőttek fel és dolgoztak, ahol nem volt lehetőség megállni és hátradőlni. Most pedig, amikor már lehetne pihenni a nyugdíjas években, már nagyon nehéz „feltenni a lábat” vagy szundítani egyet, hiszen a fejükben visszhangzik az említett szólás. Ez az akkori közvélekedést tükröző mondat egyszerre sarkall örök tevékenykedésre és bélyegzi meg a pihenést (azaz a „semmittevést”).
Pedig aki az alváson spórol, lehet, hogy rövid távon időt nyer, de hosszú távon időt veszít.
Legalábbis azok, akik az alvást kellemetlen kényszerűségnek tekintik, és így is bánnak vele, azok az életminőségükkel (és akár egészségesen töltött életéveikkel) fizetnek. Az alvás szerepével és előnyeivel (hiányában pedig súlyos és összetett következményeivel) foglalkozó kutatások száma olyan népes és egyre gyarapodó, hogy nehéz röviden összefoglalni. Az biztos, hogy ha ezekkel az eredményekkel mind tisztában lennénk, a legtöbben sürgősen elsőrendűvé tennénk a megfelelő alvási rutin és az alvási higiénia kialakítását.
Az alvás ugyanis egy rövid és hosszú távú befektetés testi, lelki és szellemi egészségünkbe.
A megfelelő mennyiségű és minőségű alvással már
rövid távon is frissebbek és kiegyensúlyozottabbak lehetünk,
hosszú távon pedig immunrendszerünk erősítéséhez, agyi egészségünk fenntartásához és lelki folyamataink „megolajozásához” járulunk hozzá.
Természetesen mindig vannak és lesznek „rövidebb éjszakáink” – az élettel együtt járó néha örömteli (pl. csecsemő a családban), néha fájdalmas dolgok miatt (pl. betegeskedő szerettünk miatti aggodalom). Ez az élet része, és ilyenkor természetesen nem a 8 óra alvás az elsőrendű, hanem a biztonság, a kapcsolódás stb. Sokkal fontosabb a nehéz kivételekre való fókuszálás helyett azon gondolkodnunk, hogy amikor a megszokott módon alakulnak a hétköznapjaink, miképpen állunk az alváshoz. Úgy kezeljük-e, mint azt a szupererőt, mellyel számottevően tehetünk a jelenlegi és a jövőbeli testi, lelki és szellemi egészségünkért?
2024. április 22.
Nincs jó reggel kellemes, pihentető éjszakai alvás nélkül. Azután jöhet a szép nap és a kellemes esti készülődés. A jó alváshoz.
Az alvás olyan fontos része az életünknek, hogy álmosítóan sokat hallunk róla. Az álmosság és az alvatlanság számos betegség oka és előidézője, egyre inkább népbetegség; megelőzésére, kezelésére sokkal több figyelmet kell fordítanunk.
A magyarországi alvásegészségügy nemzetközileg is elismert szakemberei, a munkájuk összefogására alakult szakmai-társadalmi szervezet, a Magyar Alvás Szövetség munkatársai újabb kötetükkel, a 2019-ben kiadott Magyar alváskönyv 2., átdolgozott kiadásával erősíteni kívánják a globális trendet: az emberiség egyre rosszabbul alszik, ennek megváltoztatása közös feladat.
A legutóbbi esztendőkben sokat változott a világ: világjárvány és háborúk, az élet-körülmények módosulása kihat az alvásunkra is. Az alvással foglalkozó tudományok új irányainak a kijelölése, eredményeinek a mielőbbi hasznosítása mindennapi teendőnk: az orvosoknak, a gyógyítóknak, a betegeknek és az egészséges embereknek egyaránt.
A magunk részéről üdvözlünk és támogatunk minden törekvést, amely közelebb hoz bennünket az alapvető élettani folyamatok, így a fény, az oxigén, a víz alvásunkra és a mindennapi életünkre gyakorolt hatásainak a megismeréséhez.
Egyre inkább felismerjük, hogy az alvászavarok, miközben számos problémát okozhatnak, valójában rendszerszintű rendellenességek, amelyek többszörösen hátrányos következményekkel járnak.
Felborítják az életritmusunkat, széttördelik a szervezetünk és a lelkünk harmóniáját, kikezdik az egészségünket. Az emberiség egyre kevesebbet és egyre nyugtalanabbul alszik. Elmérgesedett az alváshoz való viszonyunk. A szaktudomány alvásválságról beszél, amely világméretű.
Az amerikai felnőttek 40%-a alváshiányos.
A Nagy-Britanniában végzett felmérések során a megkérdezettek közel egyharmada panaszkodik, hogy a megelőző fél évben éjjelente átlagosan kevesebbet alszik 7 óránál.
A japánok kétharmada hétköznap éjszakánként nem alszik eleget.
Európában a felnőtt lakosság 29,6%-ának vannak alvással kapcsolatos panaszai.
Magyarországon ez a szám megközelítően 40%–a Budapesti Alvásközpont legutóbbi felmérése szerint.
A magyarok tehát rosszabb alvók a kontinens átlagánál.
Ezt személyesen is megtapasztalhatjuk a háziorvosi és az alvás-szakambulanciai rendeléseken, de mindenki érzékelheti a környezetében és saját magán. Az elmúlt negyedszázadban a kommunikációs technológia olyan mértékű fejlődésének vagyunk a részesei és élvezői, amely a kapcsolatteremtés új dimenzióit hozza a mindennapjainkba – a közvetlen környezetünkkel és az egész világgal. Kapcsolattartásra vagyunk beprogramozva: amikor úgy gondoljuk, hogy kikapcsolunk, akkor is az állandóan felfokozott várakozás izgalmi állapotában létezünk, így alvó állapotba kerülni – valljuk be – nem könnyen működik. Hovatovább a fennmaradás, a siker kulcstényezője lesz, hogy ki milyen módon tudja a rendelkezésére álló 24 órát a legeredményesebben hasznosítani. Ez pedig – legalábbis napjainkban – leginkább az ébrenlét meghosszabbításával, az éjszaka rovására lehetséges.
Egyre többen ismerik fel azonban:
2024. április 21.
A hallásromlás nem mindig orvosolható hallókészülékkel. Bizonyos elváltozások kapcsán műtétre is szükség lehet ahhoz, hogy a hallásunkat visszanyerjük. Ilyen eset, ha például a fül csontosodási zavara, vagyis otoszklerózis áll a halláscsökkenés hátterében. Dr. Kiss Sándor fül-orr-gégész, audiológus, a Fül-orr-gége Központ orvosa elmondta, hogy miért nagyon fontos a betegség korai diagnózisa.
Csontosodási zavar a háttérben
A középfülben a három hallócsontocska, a kalapács, az üllő és a kengyel továbbítják a dobhártya rezgéseit a belső fülbe. Otoszklerózis esetén a kengyel elveszti mozgóképességét, ezáltal a rezgéseket nem jutnak el megfelelően a belső fülben található Corti-szerv felé, amely a rezgéseket továbbítja a hallóidegen keresztül az agyba. Ilyen esetben vezetéses halláscsökkenésről beszélünk.
Súlyossági foktól függően a csontosodási zavar elérheti ezt a régiót is, ha pedig már átterjedt a belső fül egyéb területeire, akkor már idegi eredetű halláscsökkenés jelentkezik, melynek kapcsán fülzúgás és szédülés is jelentkezhet. Az otoszklerózis fájdalommal nem jár, de érintheti egyik vagy mindkét fület is.
Kiket veszélyeztet az otoszklerózis?
Az otoszklerózis kialakulásában örökletes tényezők játszanak szerepet, megfigyelhető a családi halmozódás. Emellett feltehetően hormonális okok is állnak a hátterében, mert gyakrabban jelentkezik a pubertás és a várandósság időszakában lévő hölgyeknél.
Hallásromlás esetén idejében forduljon orvoshoz!
Az otoszklerózist a beteg tünetei, a fül-orr-gégészeti kivizsgálás és az audiológiai vizsgálat eredményei alapján meg lehet diagnosztizálni. Az egyéb, halláscsökkenést okozó betegségek kizárására tympanometriás vizsgálatot is végeznek, ezzel a középfülben lévő levegőnyomást lehet mérni. Így lehet megbizonyosodni például arról is, hogy a halláscsökkenést nem a középfülben lévő folyadék – savós középfülgyulladás – okozza-e.
A kivizsgálást nem érdemes halogatni, mert a csontosodási zavar magától nem szűnik meg, sőt idővel már a hallás épsége sem visszaállítható.
