A szénanátha terrorja

2024. március 16.

Elkezdődött a szezon, itt a lakosság nagy részét „terrorizáló” szénanátha ideje. A tavasztól őszig tartó pollen allergia szinte már népbetegségnek számít, szinte nincs is olyan ember, akinek a családjában ne fordulna elő valamilyen légúti allergia. Jön az orrfolyás, a tüsszögés, a könnyezés, rosszabb esetben viszketés, kiütések, puffadás, sőt akár fuldokló köhögés, vagy később az asztma. Ráadásul a tünetek sokszor az évek múltával egyre csak erősödnek. Ritkán komoly a szervezet keringésének összeomlásához vezető anafilaxiás sokk is kialakulhat.

Sok fizikai és gyógyszeres védekezési módszert ismerünk, de a tünetek enyhítését először a bennünk zajló folyamatok megértésével kellene kezdenünk.

Az allergia az immunrendszer reakciója valamire, ami mások számára korántsem biztos, hogy  problémát okoz. Az allergia kialakulásához szükség van valamilyen genetikai adottságra és környezeti faktorra. Immunrednszerünk a külső betaolakodóktól hívatott megvédeni bennünket, de allergia esetében sajnos egy téves riasztás történik, sőt az allergiás emberek sokszor többféle dologra is érzékenyek. A leggyakoribb természetes allergének (allergiát okozó anyagok) a pollenek után a házipor és poratka, a penészgomba, az állatszőrök, a rovarcsípések, és sajnos egyre növekvő jelentőséggel az ételek.

Mi is történik valójában?

Szervezetünk a betolakodó anyagra reagál, megpróbálja azt hatástalanná tenni. Ennek folyamata egyfajta gyulladásnak minősül, melynek menete a következő:

1. Immunsejtjeink ellenagyagokat kezdenek termelni az allergénnel szemben, és ezek az ellenagyagok hozzá kötődnek az allergénhez
2. Más immunsejtek is odakerülnek, melyek egy része bekebelezi az adott anyagot és így távolítja el
3. Az immunsejtek további anyagokat termelnek, melyek különböző reakciókat hoznak létre
4. Emlékező sejtek is kialakulnak, hogy a következő alkalommal gyorsabban tudjon a szervezet reagálni
5. Az immunsejtek hatására értágulat alakul ki, mely vérbőséghez vezet (pirosság, kiütések oka)
6. Víz lép ki az erekből, hogy a szövetekben „felhígítsa” a betolakodó anyag koncentrációját
7. Ez nyálkahártya duzzanat képében is jelentkezhet (pl. orrdugulás)
8. A felszaporodó anyagok direkt ingerlik az érző idegsejteket (viszketés, égő érzés, fájdalom)
9. Ha az allergén anyagot sikerült eltávolítani, kihígítani, akkor a reakció befejeződik
10. A reakció befejezésében gyulladás ellenes folyamatok is szerepet játszanak

A növények melyik részét használjuk gyógyításra?

2024. március 15.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy már az ősember is használt növényeket gyógyító célra. Azt, hogy bizonyos növénynek mely részét milyen betegség megelőzésére vagy kezelésére lehet használni, a népi gyógyászati tapasztalatokon túl sok esetben tudományos kutatásokkal is azonosították.

Tévhit: A tüdőfű a kinézete és nem pedig a hatása után kapta a nevét. Sem akut, sem krónikus légúti betegségek esetén nem enyhíti a tüneteket.

Gyógyászati célból a növényeknek azt a részét érdemes használni, amelyben a hatásért felelős anyagok koncentrálódnak.

Azokat a növényi vagy állati részeket (levél, gyökér, bőr) és termékeket (tejnedv, gyanta, kígyóméreg, méz), amelyeket gyógyításra vagy betegségmegelőzésre alkalmaznak, szakszóval „drog”-nak nevezik. A drogokat legtöbb esetben szárítással tartósítják. A gyógyszertárban kapható orvosi székfű zacskóján tehát a „drog” felirat nem valamilyen kábítószerre, hanem a kamillavirágzatra vonatkozik.

A gyógynövény-terápiában leggyakrabban a növények gyökerét, föld feletti hajtását (herba), kérgét, levelét, virágát, virágzatát, termését vagy magját, illetve az ezekből készült kivonatokat alkalmazzák.

Az alábbiakban összegyűjtöttünk pár példát ezekre a növényi részekre:

A közhiedelemmel ellentétben a köménymag a kömény termése, a szegfűszeg pedig ki nem nyílt virág, tehát a növény bimbója.

Növényi és állati terméknek is lehet gyógyhatása. Például számos növényből nyerhető illóolaj. A levendula olaját nyugtató hatása miatt lehet alkalmazni, a rozmaringolaj fájdalomcsillapító hatású, és például a teafaolaj baktériumellenes hatása miatt bőrfertőzések kezelésére használható.

Allergiás?

2024. március 15.

Önnek is folyik az orra? Úgy érzi, hogy orrdugulása van? Tüsszög, netán viszket az orra/szeme/torka? Ha a felsorolt tünetek közül legalább kettőt tapasztal magán, és az egyik az orrfolyás vagy az orrdugulás, akkor valószínűleg ön allergiás rhinitisben, azaz szénanáthában szenved, éppúgy, mint hazánkban minden 7. ember.

Létezik megoldás panaszai enyhítésére: a legújabb hazai és nemzetközi szakmai ajánlások szerint is az ún. antihisztaminok csoportjába tartozó allergiaellenes gyógyszerek az elsőként választandó szerek, melyek a szénanátha minden tünetét hatékonyan csökkentik. A legtöbb hatóanyag recept nélkül is elérhető a patikákban.

Többféle formában alkalmazhatja az antihisztaminokat; szájon át szedendő (film)tablettákat, belsőleges oldatot vagy orrsprayt választhat.

Tudni kell:

– ha csak orrtünetek vannak jelen, azaz orrfolyás, orrdugulás vagy orrviszketés, akkor a helyileg alkalmazható készítmény, az antihisztamint tartalmazó orrspray a javasolt. Mivel a hatóanyag ilyenkor közvetlenül az orrnyálkahártyára jut, ezért gyorsabban és erőteljesebben csökkenti az orrdugulást, mint az antihisztamin-tabletták, és a helyi alkalmazás miatt kevesebb mellékhatással jár.

– Amennyiben több szervet (szem, torok, orr) érintő allergiás panaszok a jellemzők, akkor a szájon át szedendő tabletták, oldatok a megfelelőbbek.

Allergiás a pázsitfűfélékre? Erről tudnia kell!

2024. március 14.

Az esős, borús hűvös időben aligha jut eszünkbe a közelgő allergiaszezon, pedig annak, aki tartósan megszabadulna a tüneteitől, már most kell készülnie! A pázsitfűfélék virágzása áprilistól akár október közepéig is tarthat. Ha nem szeretne hónapokon át gyógyszereket szedni, vagy nem érzi kielégítőnek az eddigi tüneti kezelést, érdemes allergén immunterápiát kezdenie. Dr. Moric Krisztina fül-orr-gégész, allergológus, a Budai Allergiaközpont főorvosa elmondta, hogy ebben az évben erre még március elejéig van lehetőség.

Hónapokon át tartó szénanáthás tünetek

A pázsitfűfélék rendkívül változatos családjába több ezer növényfaj tartozik, ezek pedig eltérő időpontokban virágoznak, ezért húzódik hónapokig a fűpollen allergiások számára az allergiaszezon. Ráadásul a fűpollen allergenitása magas, emiatt a pázsitfű allergia az egyik leggyakoribb allergia hazánkban. 

Tartós megoldás tüneti kezelés helyett

A hónapokon át tartó allergiaszezon jelentősen befolyásolja az érintettek életminőségét, emiatt egyre többen keresnek tartós megoldást a tüneteik enyhítésére. 

Az allergén immunterápia a tüneti kezeléssel (például: antihisztamin tabletta szedése, szteroid orrspray) szemben nemcsak az allergia tüneteit kezeli, hanem a kiváltó okra hat. Az allergén immunterápiás kezelés során azt az anyagot kell szedni, ami az allergiás tüneteket okozza. Ezek a készítmények az allergén magas fokban tisztított kivonatát tartalmazzák, melyet szigorúan ellenőrzött adagolás szerint kell használni. A készítmények segítségével az immunrendszer működését hangoljuk át, ami így idővel megtanulja elviselni azt az anyagot, amire a beteg allergiás, ami a tüneteit okozza. A hatás ezáltal nemcsak átmeneti, hanem valóban tartós.

Ha a tüneti szerek szedését abbahagyjuk, akkor allergiaszezonban az allergiás panaszok néhány nap múlva ismét jelentkezni fognak. Ezzel szemben a 3-5 éves kezelést követően az allergén immunterápia hatása akár 10-12 éven át is tart, vagyis ez idő alatt az allergiás tünetek nem fognak jelentkezni.

Dr. Moric Krisztina elmondta, hogy a kezelés hatása már az első évben érezhető. Ilyenkor szükség van még a szokásos tüneti szerek használatára, de jelentősen kevesebbszer kell például orrspray-t is használni, ezt pedig idővel akár teljesen el lehet hagyni, ahogy a kezelés halad. 

Az időjárás miatt fáj a feje?

2024. március 14.

Időjárásfrontok jönnek-mennek, és sokan nemcsak az időjárás-jelentésekből „értesülnek” ezekről, hanem a zsigereikben érzik: fejfájás, ízületi fájdalmak, koncentrációs nehézségek, keringési problémák formájában jelennek meg a panaszok.

Az időjárással és főként az időjárás- változásokkal szembeni érzékenység nem betegség, mégis rendkívül sok kellemetlenséget tud okozni. Míg a fiatal és egészséges emberek szinte észre sem veszik, ha változik az időjárás, addig a betegeknél, az időskorúaknál és az elhízott személyeknél fokozottan jelentkeznek a különféle tünetek.

Érdekes módon nembeli különbségeket is felfedeztek: a nőknél gyakoribb az időjárással összefüggő panaszok fellépése. A környezeti hőmérsékletben és légnyomásban bekövetkező változások hatással vannak a vérnyomásra és a pulzusszámra, aminek a következményei a hormonháztartáson és az immunrendszeren is nyomon követhetők lehetnek.

Akár harmadával gyakoribbá teheti az időjárás a fejfájást

Kimutatták egy vizsgálatban, hogy a hőmérséklet 6 °C-kal való emelkedése 36%-kal emeli a migrénes rohamok előfordulási gyakoriságát. A levegő páratartalma is erős hatással van a fejfájós betegek életére: a levegő páratartalmának a 20%-os növekedése körülbelül 22%-kal gyakoribbá teheti a fejfájást.

A fülledt meleg tehát igencsak megkínozhatja azokat, akik fejfájásra hajlamosak. Többen azt javasolják a frontérzékeny, fejfájós betegeknek, hogy vezessenek naplót, amelyben rögzítik, hogy milyen időjárás esetén jelentkezik náluk fejfájás. Ha megismerik a fejfájásuk jellegét, a jövőben könnyebben felkészülhetnek az újabb fejfájós rohamokra, illetve tehetnek azok megelőzéséért.

Mit csináljak, ha vérszegény vagyok?

2024. március 13.

A vörösvérsejtek képzéséhez vasra van szükség – ennek hiánya az anémiák leggyakoribb oka. A vas a hemoglobin legfontosabb alkotórésze, ez köti meg és szállítja a sejtekhez az oxigént. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű vas, akkor nem képződik elegendő hemoglobin, és vérszegénység alakul ki.

A vérszegénység (anémia) leggyakoribb tünetei a sápadtság, fáradékonyság, csökkent terhelhetőség, izomgyengeség, szédülés, fejfájás, aluszékonyság, a figyelem és a koncentrálóképesség romlása.

Mi okoz vérszegénységet?

Vérszegénység okai két fő csoportba oszthatóak: vagy azért csökken a vörösvértestek száma, mert kevés termelődik, vagy mert túl sok vész el. A termelés csökkenthet a csontvelő károsodása, pl. sugárterhelés vagy mérgező anyagok következtében, vagy ha a képzéshez nem áll rendelkezésre valamilyen anyag, pl. vas, B₁₂-vitamin, folsav. A vörösvérsejtvesztés kialakulhat vérzés következtében, illetve ha a vörösvértestek fokozott mértékben esnek szét.

Számos krónikus betegséghez is társulhat vérszegénység. A leggyakrabban veseelégtelenség, májelégtelenség, daganatok, illetve hormonális betegségek következtében jelentkezik.

Hogyan előzhetem meg a vérszegénységet?

Magas vastartalmú növények: búzacsíra, zabpehely, napraforgómag, bab, borsó, lencse, spenót, köles, petrezselyem. Vas nagyobb mennyiségben a húsfélékben is található. Minél sötétebb a hús, annál több vasat tartalmaz.

A vas hasznosulását egyéb élelmiszerek is befolyásolhatják, ha olyan anyagokat tartalmaznak, melyek a vassal a bélben oldhatatlan komplexet képeznek, és ezzel megakadályozzák a felszívódást. Ilyen a csersav (kávéban, fekete teában), a fitinsav (gabonában, korpában), a foszfát (üdítőitalokban, felvágottakban). Ezzel szemben a C-vitamin mintegy négyszeresére növelheti a vasfelszívódást, mivel megakadályozza az oldhatatlan komplexek kialakulását.

Vashiányt okoz az elégtelen vasbevitel (pl. fogyókúra vagy nem kellő hozzáértéssel összeállított vegetáriánus étrend), de anémia oka lehet vasfelszívódási zavar (pl. gyomorsavhiány, bélbetegségek), vérveszteség (nőknél az erős vagy elhúzódó menstruáció), és a megnövekedett szükséglet (terhesség, szoptatás) is. Nagyon fontos a vashiány okának felderítése, mivel esetenként súlyosabb betegségek, pl. a gyomor, bélcsatorna alig észrevehető, de folyamatos apró vérzései állhatnak a háttérben.

Szaunával a szívroham elkerüléséért

2024. március 13.

A szauna száraz melege meghosszabbíthatja a középkorú férfiak életét, mivel jelentősen csökkenti náluk a szívroham kockázatát!

Akár 63 százalékkal is csökkentheti a középkorú férfiak szívrohamkockázatát a „szegény ember gyógyszertára”, ahogy a finnek nevezik a forró kamrát, ám a pontos mechanizmust, ahogy a szauna védi a szív egészségét, egyelőre nem ismerik – idézte a The Daily Telegraph a Kelet-finnországi Egyetem tudósainak a Jama Internal Medicine orvosi szaklapban megjelent tanulmányát.

Heti négyszeri szaunázás, csodákra képes

A kutatók 2315, 42-60 éves, Finnország keleti részén lakó férfit követtek 21 éven át. Ezalatt 190 résztvevő szenvedett hirtelen szívhalált, 281-en hunytak el szívkoszorúér-betegségben, 407-en szív- és érrendszeri kórban. Összesen 929-en haltak meg.

• Az adatok azt mutatták, hogy akik rendszeresen szaunáztak, azokat kevésbé érintették a szívproblémák. A hirtelen szívhalál kockázata 22 százalékkal alacsonyabb volt azoknál a férfiaknál, akik heti kétszer-háromszor szaunáztak, és 63 százalékkal mérséklődött azoknál, akik heti négy-hét alkalommal keresték fel a forró kamrát.
• A szívkoszorúér-betegségek miatti halálozásnál hasonló adatokat találtak: heti két-három alkalom 23 százalékkal, heti négy-hét alkalom 48 százalékkal csökkentette a probléma esélyét.
• A szív- és érrendszeri elhalálozások aránya 27 százalékkal mérséklődött a heti kétszer-háromszor, 50 százalékkal a négyszer-hétszer szaunázóknál.

Rita Redberg, a Kaliforniai Egyetem munkatársa, a Jama International Medicine szerkesztője úgy vélekedett, hogy bár nem tudni, miért éltek hosszabb ideig a gyakrabban szaunázó férfiak – a forró kamrában töltött pihenőidő, a több nyugalmat lehetővé tevő életstílus vagy esetleg a szaunabeli társaság miatt -, az biztos, hogy „az ott eltöltött percek hasznosan töltött időt jelentenek”.

Minél több, annál jobb

Tovább csökkentek a kockázatok azoknál, akik egy-egy alkalommal általában tovább tartózkodtak a forró kamrában. Akik 11-19 percig izzadtak, azoknál 11 százalékkal, akik 19 percnél tovább maradtak a forróságban, azoknál 52 százalékkal csökkent a hirtelen szívhalál esélye.

Sérülés vagy állapot? A csigolyaív-szakadás és kezelése

2024. március 12.

Rendszeres sporttól, de enélkül is kialakulhat gerincfájdalom, amely mögött csigolyaív-szakadás állhat! Nem mindig operálják, de néha csavarozni kell!

A csigolyaív szakadása sportolóknál és hétköznapi terhelésnek kitett embereken egyaránt jelentkezhet. A folytonosság megszakadása (spondylolysis) kétoldali esetben a felső érintett csigolya előrecsúszásával (spon dy lo lis thesis) jár. Elvileg minden gerincszakaszon előfordulhat, de leggyakoribb az ágyéki csigolyákon, azon belül is a 4-esen és 5-ösön.

Sérülés ez vagy állapot? A válasz az alábbi, kiváltó okok szerinti beosztásban rejlik:
• Fejlődési rendellenesség: ebben az esetben az ágyéki, keresztcsonti gerinc összetett fejletlensége akadályozza meg a normális csontosodást, azaz a fejlődés során nem alakul ki a teljes ív.
• Elvékonyodó típus: ez a leggyakoribb, ilyenkor tulajdonképpen úgynevezett fáradásos törésről beszélünk. Az ív teljes ugyan, de a szokásosnál vékonyabb, a „sérülés” kialakulásában pedig nagy szerepe van a fizikai túlterhelésnek.

Gyakori olyan sportolóknál, akiknél rendszeres az ágyéki gerinc extrém fokú hajlítása-nyújtása, például gátfutóknál, súlyemelőknél.
• Kopás következménye: itt az elkopott, elhasználódott gerinc sérülékenysége a kiváltó ok.
• Ténylegesen baleseti eredetű ívszakadás: ha a csigolya egyéb részén bekövetkező
törés okozza az elcsúszást.
• Gyulladás, daganat, csontritkulás is vezethet az ív meggyengüléséhez.

Látható, hogy az általában sérülésnek gondolt csigolyaív-szakadás inkább egy gyengébb csontrész túlterhelésétől alakul ki. Jellemző tünetei: derékfájás, amely nyugalmi helyzetben is jelentkezhet és mozgásra fokozódik.

Idegrendszeri szövődmények (zsibbadás, érzészavar), amelyek csak súlyos esetekben fordulnak elő. A gerinc érintett szakasza természetesen nyomásra is érzékeny. Speciális röntgenfelvételekkel az ívszakadás és a csigolyaelcsúszás jól ábrázolható. A kezelés az elváltozás mértékétől függ: panaszmentes, nem romló, enyhe ívszakadás vagy csigolyaelcsúszás komolyabb kezelést nem igényel, de természetesen minden esetben rendszeres ellenőrzés szükséges.

A testtartást javító és fájdalmat enyhítő stretching

2024. március 12.

Kevesebb feszültség és több mozgékonyság – többek közt ez lehet a poszturális (testtartással kapcsolatos) nyújtás (stretching) eredménye. A nyújtó gyakorlatok korrigálják a rossz testtartást, erősítik az izmokat, enyhítik a stressz okozta fizikai feszültséget  és fájdalmakat.  De hogyan induljunk el, ha még soha nem foglalkoztunk vele, noha szükségünk lenne rá? Íme néhány információ és egy ajánlott gyakorlatsor hozzá.

Számítógép előtt dolgozunk, és gyakran fáj a hátunk, nyakunk, derekunk? A sok ülés vagy a feszült trapézizom (csuklyásizom) bizony akár hasogató fájdalmat is okozhat ezeken a területeken. A poszturális nyújtás segít kíméletesen „helyre tenni” mindazon részeket, ahol fáj.

Eredetileg az élsportolók sérüléseinek a gyógyítását segítette elő ez a fajta nyújtási technika, de napjainkban bárki alkalmazhatja. Több mint 50 éve fedezte fel Jean-Pierre Moreau francia kineziológus és edző, akinek szakmai útját leánya, Laurence folytatja. Módszerük mára már mintegy 300 célzott, statikus testtartásból áll a mélyhátizmok megmozgatására és erősítésére. Míg a gyakorlatok alatt a fokozatos nyújtásra és összehúzásra koncentrálunk, a statikusan végzett technika azt foglalja magában, hogy a nyújtott pozíciót bizonyos ideig megtartjuk.

Milyen előnyökkel jár?

Testtartásunkat az izomtónus határozza meg. Elegendő fizikai aktivitás hiányában az izmok gyengülnek, testtartásunk megváltozik, krónikus fájdalmak jelenhetnek meg 

A poszturális stretching enyhíti a mély testtartási izmok fájdalmát, javítja az izomtónust, függőleges helyzetben dolgoztat. Biztosítja a test rugalmasságát, mozgási tartományát és növeli a légzési kapacitást. Ezek a hatások már négy-öt gyakorlati óra után megmutatkoznak. Azonnali hatás emellett a teljes fizikai és mentális relaxáció, mivel a szükséges koncentráció arra „kényszerít”, hogy ne gondoljunk másra, mint a pillanatnyi testedzésre.

Ki gyakorolhatja?

Szinte mindenki, kortól és fizikai állapottól függetlenül. Ez a technika minden testhez alkalmazkodik, tekintet nélkül az olyan lehetséges korlátokra, mint pl. csípő probléma, elerőtlenedő térd, nyak-. és hátfájás vagy gerincferdülés. A számunkra nem megfelelő gyakorlatok helyett, mert pl. fájdalmasak, mindig lehet találni egy másik, alkalmas változatot, és így a sérülések is elkerülhetők. A stretching egyébként különösen ajánlott az aszimmetrikus sportot űzőknek (tenisz, golf, squash) az egyensúlyba hozás érdekében.

Hogyan zajlik egy óra?

Egyszerű utasítások sorozata alapján végezhetjük a mozdulatokat: támaszkodjunk a talajra, hajlítsuk a térdet, emeljük fel és tárjuk szét a karokat stb. Semmi bonyolult, de a testtartás lassú és fokozatos kialakulásának folyamatában az egész testrészt vesz, a lábujjaktól a fejtetőig, nyújtva vagy összehúzva az izmokat. A cél az, hogy megvalósítsuk a pontos, a testtartás izmaira nézve hatékony mozdulatot. Azután sajátos (rekeszizom) légzést alkalmazzunk, amely a gerinc stabilizációjáért felelős. Valamivel több, mint egy percig tartsuk a testtartást, mielőtt ellazulnánk, összeszednénk magunkat, és áttérnénk a következő testtartásra. Amihez nem kell különösebb fizikai állóképesség, hanem csak koncentráció és magunkra figyelés szükséges…

Kérsz egy csésze finom teát?

2024. március 11.

Nincs is jobb, mint egy csésze finom, gőzölgő, illatos tea - reggel, délután vagy este. A tea a világ egyik legkedveltebb itala, számos országban fogyasztják különféle hagyományok szerint, rengeteg ízben és elkészítési móddal.  

Számos legenda szól a tea eredetéről. Ezek közül a legnépszerűbb az, amely szerint Sen Nung, kínai császár fedezte fel i. e. 2737-ben. Állítólag az uralkodó számára elkészített forró vízbe néhány levél hullott egy fáról. A császár megkóstolta, és úgy találta, hogy a főzet ízletes, frissítő. Körülbelül 2000 évvel később, egy buddhista szerzetesnek köszönhetően, a japánok is megismerkedtek a teával, amely rövidesen mindennapjaik szerves részévé vált. Európába holland és portugál tengerészek juttatták el a teát a 17. század elején, majd Amerikába a 17. század közepén. A teafiltert a 20. században fedezték fel, amellyel akár egy adag tea is kényelmesen elkészíthető lett; ez jelentősen megnövelte a teafogyasztást.

Hogyan fogyasztjuk?

A teaivási szokások a történelmi hagyományoktól és kultúrától függően országonként változnak. Az Amerikai Egyesült Államokban például viszonylag kevés vízzel készítik a teát, amelyet nagyon sok ízben megtalálhatunk. Oroszországban a folyadékbevitel jelentős részét a teafogyasztás adja, sok cukorral, mézzel vagy lekvárral édesítve fogyasztják. Az angoloknál is jelentős mennyiségű tea fogy, de itt a cukor mellett tejet is tesznek a forró italba. Kínában elkészítése és fogyasztása is különleges: kis csészékben, többször felöntve készítik, és az ünnepi események elengedhetetlen tartozéka. Kenyában és Indiában általában forró tejjel, cukorral és többféle fűszerrel (pl. kardamommal) főzik, és szintén kis csészékkel fogyasztják. Japánban fontos rituális szerepe van a teafogyasztásnak, itt leggyakrabban tej és cukor nélkül a zöld tea fogy.

A tea öt típusa

A teafajták közötti különbség a teanövény feldolgozásának módjától, valamint a levelek oxidációjának mértékétől függ. Ez utóbbi felelős az egyes teák jellegzetes színéért.

A tealevelek erjesztése során kémiai fermentációs folyamatok (oxidáció) mennek végbe. Ennek során az antioxidánsok, a klorofill, valamint az aminosavak bomlása alakítja ki a teára jellemző színt, illatot, aromát. Míg a fekete tea jelentős oxidációs folyamaton esik keresztül, addig a zöld teát nem fermentálják. ·  

• Fekete tea: a legnépszerűbb teafajta; a világon termelt összes tea 78 %-át teszi ki. Teljesen oxidálódott (fermentált) tealevelekből készül. Erős, mély, gazdag ízű, színe a borostyánéhoz hasonlít.
• Oolong tea (wulong vagy kék tea): nagyobb tealevelekből készül, részlegesen (20-80%-ban) fermentált. Rendkívül változatos színe a zöldesszürkétől a sötétborostyánig és a mély gesztenyebarnáig terjed; íze és illata is sokféle lehet.
• Pu-erh tea (hagyományos kínai nyelven: „fekete” vagy „sötét tea”): lassú fermentációval készül, oxidált vagy nem oxidált levelek felhasználásával. Különösen nagy méretű, szép színű levelekből áll, íze jellegzetesen földes, „dohos”.
• Zöld tea: fermentáció (azaz oxidáció) nélkül készített tea. A főzet színe a zöldestől egészen a sárgáig terjed. Az íze friss, könnyű, kifinomult és – fajtától függően – a fűhöz hasonlótól a virágosig változhat. Bizonyos zöld teákra egyfajta édes és „umami” íz is jellemző lehet.
• Fehér tea: alapja bizonyos kínai teanövényfajták lágy, még ki nem nyílt bimbói, amelyeket alacsony hőfokon (vagy a napon) lassan szárítanak meg. Jellegzetessége a lágy íz és a halvány szín.