Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Várkonyi Andrea: Amihez kedvem van, arra megtalálom az időt

Érdekességek2017. november 16.

Várkonyi Andrea riporter, műsorvezető, eredeti végzettsége orvos, de most a test gyógyításán kívül a lélek gyógyítását is elsajátítja, mivel pszichológiát tanul az egyetemen.

– Igen, azt gondolom, hogy ezért én sokkal nyugodtabb vagyok, tehát az átlaghoz képest kevesebbet hívogatom a gyerekorvost mind a mai napig. Általában azért szoktam felhívni, ha például lázas Nóri, mert ő tudja, hogy most aktuálisan milyen vírusok, milyen fertőzések terjengnek, mire számítsak a betegség súlyosságában. Nem pánikolunk be, ezt jól kézben tartom, és el is magyarázom Nórinak, hogy mi történik a szervezetében. Van fonendoszkópom, akkor azt elővesszük, meghallgatom, bedugom az ő fülébe, hogy ő is hallja a saját szívét, légzését.

– De nagyon nem szereti. Az, hogy anya orvos, az oké, de mikor a füll-orr-gégészhez elmentünk, azért meg kellett nyugtatni, hogy nem történik semmi rossz, semmi váratlan az akarata ellenére. De távolságtartása van. Magát az orvost, akit ismer, azt szereti, mert aranyos a doktor néni, csak ne nagyon kelljen vele betegség miatt találkozni.

– Nórinak ezek a dolgok már természetesek, ő megszokta, hogy nálunk megfordulnak ismert emberek a baráti körünkben. De ő pl. nem szeret szerepelni. Nem jön zavarba egy kamera láttán, de ha szerepelni kell, akkor nem áll sorban, hogy hadd szerepeljen az iskolai ünnepségen.


– Ez az én saját véleményem, nyilván a szakmai tudásomat hozzátéve: a kötelező védőoltásoknál, ott nem lehet kérdés. Nem azért, mert az törvényileg kötelező, hanem ezek nem véletlenül kötelező oltások. Ha az egészségügyi történelmet végignézzük világszinten, hogy micsoda halálos vírusok voltak, vagy gyerekvírusok, amelyeket gyakorlatilag teljesen megszüntettek a védőoltások, az egy óriási nagy dolog. Ez nagyon-nagyon fontos, és azt kell tudomásul venni, hogy a védőoltásokat nem csak a saját gyerekünk védelmében adjuk. Ezt felejtik el sokszor azok, akik ellene vannak, hanem annak védelmében is – itt a kötelezőkről beszélünk –, hogy megelőzzük azt, ami pl. Romániában történt a kanyaróval. Tehát nem kell messzire menni. Ahol az átoltottság nem volt olyan jó, és lett is egy szép kis kanyarójárvány.

Nálunk ez nem lett, mert nálunk kötelező a védőoltás. Azzal, hogy az én gyerekem megkapja az oltást, megelőzzük azt, hogy más megkaphassa a betegséget. Ne legyenek terjesztőfaktorok a gyerekeink! A fakultatív védőoltásoknál annyiban más a helyzet, hogy az a szülő saját döntése. De én szeretem hangsúlyozni, hogy ilyenkor ne a saját döntése legyen, hanem legyen ez egy közös döntés a gyerekorvossal. És hangsúlyozom, hogy a gyerekorvossal, ne pedig az internettel! Ne az alapján döntsünk annak a szükségességéről, hogy a jó barátunk, a Google mit mond, hanem ezt a gyerekorvossal vitassuk meg. Én azt gondolom, hogy némi elbírálást, szempontot jelent, hogy hol él a gyerek, van-e idősebb testvér stb. Ez mindig egyéni, hogy milyen a családi modell. Vegyük pl. a kullancsvédőoltást. Ha valaki olyan helyen él, hogy nincs kutyájuk, nem járnak kirándulni, lakótelepen lakik. Ott egyéni elbírálás, hogy szükséges-e az oltás. Ha mondjuk naponta túrákat tesznek a kutyával, és fertőzött az a rész, ott akkor jobban el kell gondolkodni, mert az fokozottan veszélyes. Azt gondolom, hogy ez egyéni szituáció, de nem a szülőnek kell erről egyedül a döntést meghoznia.

– Szegeden, a bölcsész karon pszichológiát tanulok, még egy évem van hátra. Ennek kapcsán a Gyógyító Nőkért Alapítvánnyal is sokat dolgozom együtt. Nagyon jónak tartom ezt.

– …én mindig azt szoktam mondani, hogy arra, amihez van kedve az embernek, mindig meg tudja találni az időt.
Ha valamit igazán szívvel-lélekkel akarsz csinálni, akkor ezeket valahogy összehozod. Valahogy be tudom illeszteni. Persze fontos, hogy ez ne legyen kényszer, mert akkor kevesebb energiát szór szét az ember. A lelkesedés nagyon sok mindenen átsegít, és hirtelen minden könnyebbnek tűnik. Ezt így sikerül megoldanom.

– Szerintem abszolút a testi-lelki egészség megléte. Ez a kettő, mert ebben így megvan a harmónia, és egyik sem létezik a másik nélkül, szerintem. Az ember akkor mondhatja magát boldognak.

– Igen. A lelki egészségbe az is beletartozik, hogy a kapcsolataid is harmonikusak legyenek, mind szülőként, mind társként, mind barátként. A lelkünk egészét ezek teszik ki. Ha ez így rendben van, akkor minden van.

– Továbbra is lelkesen készítem a Micsoda Nők! című műsoromat, ezenkívül most már a Fem3 Café műsorvezetője is vagyok délelőttönként, ősztől pedig a Szegedi Tudományegyetem jogi karán leszek oktató.

Még egy évem hátravan pszichológia szakon, s ennek elvégzése után szeretnék ezzel is foglalkozni. Orvosként és pszichológusként teljes egységében fogom látni magát az embert. Azt gondolom, hogy a kettő, a testi és a lelki problémák nem szétválaszthatók.

 

Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Nemzetközi összefogás az inkontinencia korai felismeréséért

2026. május 05.

A Magyar Kontinencia és Gynekológiai Társaság (MAKUT) és a Horvát Urogynekológiai Társaság középtávú szakmai együttműködési megállapodást kötött az inkontinencia korai felismerése és kezelése érdekében. A partnerség középpontjában egy Magyarországon eddig hiányzó megközelítés áll: a szűrés és az ellátás beépítése az alapellátásba – különös tekintettel az egyszer vagy többször szült nőkre, akik az egyik legsebezhetőbb, mégis legelérhetőbb rizikócsoportot alkotják.

A partnerség célja, hogy választ adjon az inkontinencia ellátás egyik legsúlyosabb európai kihívására: a betegek jelentős része nem jut megfelelő diagnózishoz és kezeléshez, miközben a probléma társadalmi tabuk és strukturális hiányosságok miatt rejtve marad. Az együttműködés fókuszában a bizonyítékokon alapuló, alapellátás-központú megközelítések erősítése áll, és az, hogy hogyan lehet a női inkontinencia – korai ellátását megvalósítani úgy, hogy ezen belül a különösen kitett helyzetűekre: az egyszer vagy többször szült nőkre fókuszálnak.

A fürdés jótékony hatásai

2026. május 04.

A víz szeretete egyidős az emberiséggel. Már az ókori civilizációk – Egyiptom, Görögország, Róma – is felismerték, hogy a fürdés nemcsak tisztasági kérdés, hanem közösségi és szakrális élmény is. A római fürdők egyszerre szolgáltak tisztálkodásra, pihenésre, sőt üzletek megkötésére is, a társadalmi élet központjai voltak. Egy latin mondás szerint „Sanitas per aquam” – azaz egészséges a víz által.

A középkorban a fürdőkultúra kicsit alábbhagyott, a városi járványok és a higiéniai félelmek miatt, a fürdők sok helyen bezártak. Nálunk, Magyarországon a török hódoltság idején új lendületet kapott. Gyógyvizeink pedig messze földön híresek.

A 19-20. században a gyógyfürdők és uszodák a modern egészségmegőrzés részei lettek. Ma már a fürdés nemcsak testápolás, hanem rekreáció, stresszoldás, társas élmény és terápia is.

Miért érzem úgy, mintha távolról figyelném az életemet?

2026. május 04.

Előfordult már, hogy úgy érezte mintha saját gondolatait, testét, végtagjait, cselekedeteit egy külső perspektívából szemlélné? Vagy mintha a külvilágot látná egy üvegfalon keresztül? Ha igen, bizonyára felmerült, hogy ilyen nincs, ezt a benyomást senki sem tekintené hitelesnek. Holott a jelenségnek neve is van: deperszonalizációs-derealizációs zavar. Dr. Blazsek Péter, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere, gondozóvezető főorvos arról beszélt, hogyan lehet diagnosztizálni ezt a zavart, és milyen lehetőségei vannak a kezelésnek.

Egy gyakran félrediagnosztizált zavar

A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) egy nehezen felismerhető mentális állapot, amelyben az ember furcsa, ijesztő módon éli meg önmagát vagy a környezetét. Előfordulhat, hogy a saját testét idegennek érzi (ez a deperszonalizáció), vagy a külvilág tűnik távolinak, álomszerűnek (ez a derealizáció). Ilyenkor az ember úgy érezheti, mintha kívülről nézné önmagát vagy az életét, de közben tudja, hogy mi a valóság.

Ez az állapot lehet enyhébb vagy súlyosabb, és tarthat pár pillanattól akár hetekig is. Jelentősen megnehezítheti a mindennapi életet, például a tanulást, a munkát vagy a kapcsolatokat, és az sem ritka, hogy ha szakemberhez fordul az érintett, tévesen más diagnózis születik az állapotáról.

A DDD a disszociatív zavarok közé tartozik, vagyis az élmények, gondolatok és érzések „szétkapcsolódásával” jár. Két fő formája van:


Deperszonalizáció: az ember úgy érzi, mintha eltávolodott volna saját testétől vagy gondolataitól, mintha kívülről figyelné magát.
Derealizáció: a környezet tűnik furcsának, ködösnek, mesterségesnek, mintha nem lenne teljesen valós.


Ezek az élmények visszatérhetnek vagy tartósan is fennállhatnak, és gyakran erős szorongás kíséri őket.