Út és erény, avagy mi az a tao?
Érdekességek2023. december 02.
Tao a kínai nyelvben azt jelenti: út. Ezoterikus síkon a dolgok menetét, a világ kozmikus rendjét, a mindenséget átható ősi lelkét, az őserőt jelöli. Nem vallás, nem filozófia, de mindez egyszerre. A világ szemléletének rendszere, egy teljes vallás-filozófiai irányzat. Sokak szerint a mindenség magyarázata rejlik benne.
Ki volt Lao-Ce?
A népi hagyomány szerint a taoizmus alapítója Lao-ce kínai filozófus. Az i. e. 6. századra tehető az az idő, amikor feltehetőleg élt. Valójában azonban személye történetileg nehezen azonosítható be. Számos legenda fűződik a kínai bölcshöz, akinek neve öreg mestert jelent. Elképzelhető az is, hogy több személy ezen a néven. Különös történet kering a Mester születéséről. A hagyomány szerint Lao-ce egy Jangce-vidéki kis faluban született, méghozzá úgy, hogy anyja már 81 esztendős volt, amikor egy napsugár teherbe ejtette, és ezután újabb 81 év telt el, amíg gyermeke a világra jött.
Lao-ce egy ideig udvari levéltárnok volt Lojangban, az akkori fõvárosban, majd élete vége felé egy fekete ökör hátán el akarta hagyni Kínát. Jellemző, hogy alakját sokszor így ábrázolják. A határszoros parancsnoka feltartóztatta, felszólítván arra, hogy elõbb írja le gondolatait a világról és az életről. Ennek a kívánságnak a teljesítéseként született meg a taoizmus alapvető műve, a Tao-te-king (Az út és erény könyve). Ezt követően a mester "nyugat barbárainak" kezdte hirdetni a taóról szóló tant.
Az eszme bölcsője
E két elv, elem működésének fő mozgatója a személytelen Örök Törvény. Mindezen elemek teoretikus rendszerré való kidolgozása, sok szent könyvnek számító filozófiai és költői munkában jelent meg. Kibontakozott a császárkultusz. Helyet kapott e rendszerben a csillagászat, az időszámítás tudománya csakúgy, mint a császár által, személyesen, a birodalom javára, és nevében végzett tevékenység kultusza is.
A Tao-te-king
A taoista bölcseleti, világszemléleti rendszer megalapozása tehát a Tao-te-kingben található, amelyet a hagyomány ugyan Lao-ce írásának tart, ám keletkezése igazából az i. e. 4. századnál korábbra nem tehető. A gondolatrendszer középpontjában a tao, a világtörvény áll, ami minden létező ős-oka.
Az ember feladata, hogy szemlélődő módon törekedjen a tao befogadására, megértésére. Ez eredendő passzivitást követel, Lao-ce szerint a helyes cselekvés, a "nem cselekvés". A mű 81, részben rímes rövid szakaszból áll, amelyek változatos, kötetlen szerkezetűek, és misztikus elemekkel át- meg átszőve, aforisztikus formában, igen élénk költői képekkel, kifejező nyelven íródtak. A Tao-te-king központi eleme a tan alapvető fogalmának, a taónak egy átfogó kifejtése, értelmezése.
Lázadás az egyensúlyban
Itt a tao a mindenség alapját képezõ világtörvény, természettörvény jelentésében szerepel, a dolgoknak és a jelenségeknek idõben örök és térben végtelen lényegét alkotja. A taoizmus tanítása szerint az egyén számára a helyes utat a taóval való összhang megtartása jelenti.
Az emberi tevékenységek: a társadalmi rend, törvénykezés, államszervezet felállítása csak megzavarja a mindenség rendjét, törvényét, egyensúlyát; így a tanítás lényegében a közélettel, a kialakuló feudális osztályrendszerrel is szembeforduló, akár a lázadás támogatásáig is eljutó eszmerendszerré lett. E gondolatból bontakozik ki a taoizmus egész mértékletességre, józanságra és lemondásra épülõ etikai rendszere.
Lao-ce mozgalma kettévált
Késõbbi fejlõdése során Lao-ce mozgalma kettévált. A taoizmus, részben filozófiai-etikai doktrínaként élt tovább, ugyanakkor kialakult a népszerű-vallásos taoizmus, amely a kínai népi vallásosság fontos, és igen népszerű formájává vált. Mágikus varázslatok, és bonyolult szertartások egész rendszerét alakította ki, és szerzetesek, remeték egész tömegeit juttatta megélhetéshez.
A taoista istenvilág élén, a "három tiszta" áll. Sangti, Égisten, a hagyományos mitológia főalakja, továbbá az Őskezdet, azaz a megszemélyesített Tao, és az istenné vált bölcs, Lao-ce. Gazdag túlvilághit, színpompás templomi kultusz jellemezte a népi taoizmust, amely az ősi univerzalizmussal, a konfuciánus elvekkel és a buddhista hatásokkal keveredve évezredeken át Kína vallásának fontos eleme maradt.
Nincs tiszta taoizmus!
Nincs olyan, hogy "tiszta" taoizmus, e hit követői nem hoztak létre szervezett egyházat. A taoista nézeteket vallók számára tehát a világrendjébe való be nem avatkozás, a "nem cselekvés" (wu wei) a legalapvetőbb elv. A taoizmus elítéli az önző célok, önös érdekek követését, a haszonelvűséget, a háborúskodásokat, mások leigázását és eleve minden erőszakos cselekedetet; általában békés, szemlélődő, mértékletes magatartást tart ideálisnak, bölcsnek és követendőnek. A világot benépesítő jó és rossz démonok hitéből bontakozott ki a kínai panteon, élén az Égi Császárral (Sangti). A kínai mitológia kozmológiája ugyanakkor az isteneket is alárendelte az egyetemes összhang világában munkálkodó, két metafizikai princípiumának (Jin és Jang).
Lao-ce filozófiai rendszerét még számos más tanító bővítette, fejlesztette tovább, majd az ilyenformán az i. e. 4-3. századra alapjaiban már kialakult irányzat az ősi népi kultuszok és samanisztikus hiedelmek elemeit magába olvasztva az időszámításunk kezdete körüli időre már vallási gyakorlattá is vált. (Így az eredetileg semmilyen személyes istenséget nem tartalmazó gondolatrendszerben idővel számos kisebb-nagyobb istenség, szentség (pl. Lao-ce) vallásos tisztelete is megjelent.) Az ily módon vallási gyakorlattal is rendelkező taoizmus vetélytársa lett a rövidesen Kínában szintén terjedni kezdő buddhizmusnak, amelynek mintájára maga is laza egyházszervezet kiépítésébe kezdett: papság alakult, szerzetesrendek születtek. Rendszeréhez számos korai "tudományos" gyakorlat - alkímia, orvoslás (akupunktúra, moxa) -, valamint meditáció, diéta, tornagyakorlatok rendszere is kapcsolódott.
Az idővel vallássá lett taoista filozófia tehát külső hatásokat is befogadva a történelem során számos elemet tett a magáévá, így alkotva meg a kínai népesség máig meghatározó, sokszínű vallási és világszemléleti rendszerét.
forrás: Harmonet.hu
