Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Torokkaparásra, szájszárazságra ébred? Lehet, hogy a horkolás az oka

Érdekességek2025. október 16.

Fotó: 8photo | freepikA horkolók közt nem mindenki van tisztában azzal, hogy horkol, különösen, ha nincs hálótárs, akit ez zavarna. Mások nem ébrednek fel a horkolásukra és esetleg csak azt tartják kellemetlennek, hogy reggelente torokkaparásra, irritációra, szájszárazságra ébrednek. Dr. Csóka János, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica főorvosa, fej-nyak sebész szerint ennek hátterében a horkolással összefüggő gégegyulladás is állhat, de a kivizsgáláson akár más olyan problémára is fény derülhet, ami kezelést igényel.

Hogyan okozhat a horkolás gégegyulladást?

A fogalmakat tisztázandó érdemes tudni, hogy a gégegyulladás a gége nyálkahártyáját és a hangszálakat is érintő fertőzések, allergia, kémiai behatások, irritációk hatására alakul ki, amelynek jellegzetes tünetei a rekedtség, a fájdalom, a folyamatos köhécselés és esetleg a hang teljes elvesztése, mely az esetek nagy százalékában átmeneti. A horkolás pedig – különösen krónikus, súlyos esetben – szintén erős irritációt, akár gyulladást okozhat a garatban és a gégében. Ugyanis a horkoló hangot a felső légutak lágy szöveteinek vibrációja hozza létre, ami egy bizonyos szint fölött irritáló hatású lehet. A gégegyulladáshoz hozzájárulhatnak az alábbi faktorok is:
– Légúti irritáció: a horkolás gyakran szájon át történő légzéssel jár, ami kiszáríthatja a torkot és irritálhatja a gégét.
– Csendes reflux: a laringofaringeális reflux (vagyis „csendes reflux”) esetében a savas gyomortartalom egészen a torokig elér, és a gégét irritálja. Mivel sem a gége-, sem a torok nyálkahártya nem ellenállóak a savassággal szemben, az irritáció következtében megjelennek az első tünetek, amelyek az esetek többségében nem az emésztéshez kapcsolódnak. Gyakori tünet a rekedtség, különösen a reggeli órákban, valamint árulkodó jel lehet a folyamatos köhögés és krónikus torokköszörülés, időnként előfordulhat gombócérzés és nyelési diszkomfort is.
– Alvási apnoé: legjellemzőbb tünete a hangos, egyenetlen horkolás, amelyet légzésszünetek szakítanak meg. Az alvási apnoé is hozzájárulhat a gége gyulladásához és működési zavarához.



forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Milyen idegrendszeri tüneteknél javasolt EMG vizsgálat?

2026. április 15.

Az EMG (elektromiográfia) vizsgálat az izmok elektromos aktivitását méri, és az ENG-vel (elektroneurográfia) együtt alkalmazzák a perifériás idegrendszer: idegek, az ideg-izom kapcsolat és az izomszövet betegségeinek diagnosztizálására. Éppen ezért sokszor ez a vizsgálat szükséges az olyan jellegű panaszok okának kiderítéséhez, mint az izomgyengeség, izomgörcsök, izomsorvadás. Dr. Szabó Boglárka, a Neurológiai Központ – Prima Medica neurológusa mutatja be az eljárást.

Mit vizsgál az EMG?

Az ENG és az EMG vizsgálatok az idegrendszer környéki vagy más néven perifériás részének vizsgálatára alkalmasak, tehát a központi idegrendszer problémái ezekkel az eljárásokkal nem felderíthetők.

– Az ENG (elektroneurográfia) vizsgálat a perifériás idegek működésének mérésére szolgál. A módszer lényege, hogy enyhe elektromos impulzusokat adnak az idegnek, és az izom felett a  bőrre helyezett elektródán keresztül rögzítik a válaszreakciót, a vizsgálatot elsősorban a végtagokon végzik.

– Az EMG (elektromiográfia) vizsgálat az izmok elektromos aktivitását méri fel, miközben egy vékony tűelektródát vezetnek az izomba a nyugalmi, valamint akaratlagos izommunka alatti elektromos tevékenység rögzítésére. Az eljárással tehát az izmok és az őket irányító idegek működése vizsgálható. Azt méri, hogy az izmok milyen elektromos aktivitást produkálnak nyugalomban és összehúzódáskor.

A gyerekek háromnegyedének van valamilyen harapási rendellenessége

2026. április 15.

Miközben a fogszuvasodás előfordulása évtizedek óta csökkenő tendenciát mutat Európában, egy kevésbé ismert, ám annál súlyosabb jelenség robbanásszerű növekedésnek indult. A harapási rendellenességek aránya ma már eléri a 65-75 százalékot a gyermekek és fiatalok körében, és bár minden második vagy harmadik gyermek érintett, a szülők és az egészségügyi rendszer jelentős része mégsem fordít elegendő figyelmet a problémára. A felismerés így gyakran éveket késik, miközben a szakértők szerint az eltérések nagy része már 6-8 éves korban észlelhető lenne, és korai kezeléssel elkerülhetők lennének a későbbi, akár élethosszig tartó egészségkárosodások.

Habár a szülők számára gyakran tűnik úgy, hogy egyre többet „szájalnak” a gyerekek, valójában érdekes tendenciát figyelhetünk meg a mai ember arcszerkezetében: a modern állkapocs átlagosan 30-40%-kal kisebb, mint őseinké volt 300 évvel ezelőtt. A modern életmód – a puha ételek térnyerése és a csökkent rágásterhelés, a szoptatás időtartamának rövidülése, vagy éppen a tartós cumihasználat – olyan fejlődési irányba tolta el a fogívek és az állkapocs fejlődését, amelynek következményei messze túlmutatnak az esztétikai kérdéseken. A probléma gyökerét jól szemlélteti, hogy még Európában a gyerekek 75%-a küzd valamilyen harapási rendellenességgel, ez a természetes táplálkozást folytató őslakos közösségekben csupán 5-15%-ra tehető.

Teljes életet élni

2026. április 14.

Rózsa Melinda a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Gyógyszertári Asszisztensi Szakmai Tagozat vezetőjeként azon fáradozik, hogy a gyógyszerészi és a szakdolgozói kamarával egyetértésben megfelelő felkészültségű, szemléletű, gondolkodású (szak)asszisztens álljon a betegek szolgálatára.

Az egészség az emberi élet egyik legnagyobb, legsokoldalúbb és talán legkönnyebben törékennyé váló értéke. Sokszor csak akkor érzékelhető, hogy milyen hatalmas jelentősége van, amikor veszélybe kerül, vagy elveszik belőle egy apró darab. Az egészséget nem elég passzívan remélni; folyamatos odafigyelést, gondoskodást és tudatos döntéseket igényel.

Ennek érdekében viszont nagyon fontos, hogy az emberek hozzáférjenek olyan hiteles információkhoz, amelyek segítik őket abban, hogy felismerjék saját felelősségüket az egészségük alakításában.