Sosem szabad feladni!

2026. április 10.

Prof. Dr. Bácskay Ildikó a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja, a Gyógyszertechnológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, a Debreceni Egyetem Gyógyszeripari Ökoszisztéma Központ igazgatója, aki kiemelkedő színvonalú munkája elismeréséül magas állami kitüntetésben is részesült. Innovatív gondolkodásával az egyetemen létrehoztak egy unikális továbbképző szakot a gyógyszerészek részére a betegek biztonságos gyógyszerhasználata érdekében, hisz a gyógyszerésznek mint a gyógyszer és a gyógyszerhasználat szakértőjének a legmodernebb tudományos információkkal kell tisztában lennie.

A sikeres karrierépítés mögött mindkét nem esetében – akár férfi, akár nő – nagyon fontos a biztos háttér. Mögöttem is ott állt a támogató és a megértő család.

Amikor még kicsik voltak a gyerekek, (három fiú), akkor a férjem egy multinacionális vállalatnál dolgozott vezető pozícióban, és én biztosítottam a hátországot. Majd az élet úgy alakult, hogy amikor a gyerekekkel kapcsolatban már kevesebb operatív jellegű feladat adódott, én akkor lettem dékánhelyettes, majd dékán, a férjem pedig ügyvédként folytatta a munkáját, ami egy szellemi szabad foglalkozás, tehát ekkor már ő tudta biztosítani nekem a hátországot. És ami nagyon fontos, meg is értette, hogy milyen sokat jelent számomra a munkám, és mindenben támogatott. A gyerekek is megértették, miért foglalt esetleg a hétvégém is. Fáj a szívem viszont most, hogy a kislányunokámra kevés időm marad.

Mit üzennek a nők?

2026. április 10.

Azt, hogy milyenek a nők lányként, feleségként, anyaként, nagymamaként, mindenki sokféleképpen meg tudja fogalmazni.

Nekem az egyik kedvenc jellemzésem, ahogyan Gabriel García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író emlékezik a nagymamájára.

„…tökéletes Oroszlán volt. Ennek köszönhette, hogy létre tudta hozni azt a matriarchátust, melynek hatalma a legtávolabbi rokonokig is és a legváratlanabb helyekre is kisugárzott, mint egy naprendszerben, melyet ő a konyhájából irányított (…) mialatt a babfőzeléket kavargatta.”

És valóban. Szeretném azt hinni, hogy tényleg ilyenek vagyunk. (De a mai, modern nagymama másik kezében egy laptop is van.) Igazgatjuk a saját életünkön kívül a családtagokét is.

Egyszerre több mindennel foglalkozunk, és több mindenre gondolunk.

A mai rohanó világ megköveteli a strukturált, logikus gondolkodást, az operatív munkák gyors és hatékony elvégzését, az időmenedzselés tudományának elsajátítását. Legyen szó nőről vagy férfiről, ez mindenkire vonatkozik. Ha nem tudjuk felvenni a napi ritmust, a világ ritmusát, elvesztünk.

A nők társadalmi helyzete

2026. április 09.

Az ideálkép és a valóság fontossága

Sandro Botticelli Vénusz születése című világhírű festménye a XV. századi itáliai reneszánsz egyik legismertebb remekműve. A szerelem és szépség istennője itt egy kagylóhéjon érkezik a tengerpartra, a nyugati szél és egy nimfa kíséretében, a klasszikus szépségideál megtestesítőjeként. Éteri, megközelíthetetlen és mégis kiszolgáltatott, amolyan igazi férfifantázia.

Ez az idealizált, lírai ábrázolás persze már akkor is távol állt a korabeli társadalom általános nőképétől, miként ma sem a kifutókról ismert szupermodellek jönnek szemben a boltban, és ezt nem is várja el senki. Az azonban sokat változott az évszázadok alatt, hogy az alapvetően férfielvű nyugati társadalmakban hogyan is tekintett a maszkulin többség a nőkre, és milyen elvárásokkal élt velük szemben. (Itt fontos megjegyezni, hogy bár a férfi-nő arány demográfiai szempontból nagyjából kiegyensúlyozott volt mindig is, szociológiailag azonban mindig az a többség, aki előnyöket élvez, és hatalma van, miközben az a kisebbség, akit hátrányosan megkülönböztetnek. Így lett kisebbség a nőkből a legtöbb kultúrában.)

Ahonnan indultunk: a kettősségek korszakai

A középkori Európában a férfiak (és rajtuk keresztül a társadalom) viszonyát a nőkhöz alapvető kettősség jellemezte.


Az „igazi nő” modellje egyfelől Szűz Mária volt, mint a tiszta, önfeláldozó, az anyaságot megjelenítő ideál.
De a kereszténység dominálta világképben fontos volt Éva is. Mint a bűn forrása, a gyenge, aki egyszerre kísértő és kísérthető, szóval mindenképpen olyan, akinek a férfi védelmére és felügyeletére van szüksége.