Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Tabuk a hálószobában: a nők többsége soha nem kér segítséget

Érdekességek2026. január 07.

Fotó: freepikA Richter Gedeon nemzetközi kutatása szerint a szexualitással kapcsolatos adatok különösen figyelemre méltók. A megkérdezett 18-59 év közötti magyar nők 67%-a tapasztalt már életében valamilyen, a szexualitáshoz kapcsolódó problémát, és a négy leggyakoribb panasz – libidóhiány, hüvelyszárazság, orgazmushiány, fájdalmas közösülés – összességében a nők 62%-ánál jelentkezik. Az érintettek 55%-a számára ezek a nehézségek rendszeresen jelen vannak, 72%-uk mégsem fordul soha orvoshoz.

Fertilitás és társadalmi hatások: a nők fele nyomást tapasztal

A termékenységgel kapcsolatos válaszok erős társadalmi mintázatokat rajzolnak ki. A 45 év alatti nők többsége érzékeli a gyermekvállalással kapcsolatos stigmatizációt, és a magyar nők 41%-a számolt be arról, hogy családja vagy barátai nyomást gyakoroltak rá. Ez különösen a 25–34 éves korosztályra (56%), valamint azokra jellemző, akik először terveznek gyermekvállalást (62%) vagy több mint egy éve próbálkoznak a fogantatással (69%). A nők által megélt nyomás azért is jelent külön problémát, mert éppen azokat a tényezőket – stresszt, szorongást és fokozott lelki terhelést – váltja ki, amelyek saját megítélésük szerint a leginkább rontják a fogantatás esélyeit.

A családalapítást tervező nők fele rendszeresen beszél partnerével a gyermekvállalásról, míg a másik fele ritkábban érinti a témát, sőt 10% kifejezetten kerüli azt. A babavállaláson gondolkodó nők 80%-a elsősorban a természetes fogantatást részesíti előnyben. Ugyanakkor a hormonkezelés, az IVF és az örökbefogadás kapcsán a gyermekvállalást tervezők mintegy fele pozitívan áll hozzá, míg egyharmaduk más alternatív megoldásokra is nyitott.


A kutatás módszertana

A vizsgálatot az Inspira Research Kft. készítette online adatfelvétellel, országonként reprezentatív mintán, 18–59 éves nők részvételével (országonként N=2000, összesen N=12 000). A kérdőív minden fő témakörhöz validált tabu-kérdésblokkokat tartalmazott. A kutatás témái kiterjedtek a szexuális szokásokra, a termékenységre, a menopauzára, a női betegségekre, a szűrővizsgálatokra és az egészségtudatosságra is.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Az idegesség természetes ellenszerei

2026. augusztus 16.



Az idegesség, a feszültség és a szorongás kéz a kézben járnak. Sokan idegeskednek manapság munkahelyi gondok vagy otthoni, családi problémák miatt. Azonban hosszú távon nem tartható fenn ez az állapot, valamit tennünk kell a sok stressz ellen, hiszen számos krónikus betegség kialakulását idézheti elő. Igaz, hogy valamennyi stresszre szükségünk van, hiszen ez fokozza a teljesítményünket, azonban a tartóssá váló stressz károsítja a sejteket, a szöveteket és a szerveket.

A krónikus stressz hozzájárul többek között a szívbetegség és a cukorbetegség kialakulásához, de az érrendszert is nagymértékben károsíthatja. Mit tehetünk? A cikkben néhány olyan természetes módszert sorolunk fel, amelyek segíthetnek a stressz csökkentésében.

Miért fontos a helyes táplálkozás? Az egészséges táplálékok, például a zöldségek és a gyümölcsök nagyon sok olyan tápanyagot tartalmaznak, amelyek aktívan részt vesznek az idegrendszer kiegyensúlyozott működésében. Együnk sok vitaminban és ásványi anyagban gazdag zöldséget és gyümölcsöt, hogy jobban el tudjuk viselni a napi stresszt.

Az alvást se hanyagoljuk. Hiába mondjuk, hogy nekünk a kevés alvás is elegendő, a szervezetünk másként látja. A kialvatlanság, a kevés és nem elég mély alvás is oka lehet az állandó idegességnek és feszültségnek. Próbáljunk minden este időben lefeküdni és legalább 7-8 órát aludni.

Mit tehetünk, ha a stressz felborítja a hormonális egyensúlyt?

2026. augusztus 15.

Mi az összefüggés a hormonális egyensúly és a stressz között? Hogyan hat ránk az „üss vagy fuss” mechanizmus? Milyen hosszú távú hatásai lehetnek a kezeletlen stressznek a hormonrendszerünkre és van-e mód ezek korrekciójára? Dr. Bérczy Judit, az Endokrinközpont endokrinológusa, belgyógyász válaszolt a kérdésekre.



Üss vagy fuss: mivel jár a stresszválasz?

Sokan hallhattak már az úgynevezett stresszválaszról, vagyis arról a működési módról, ahogyan a testünk a stresszhelyzetre reagál. Az „üss vagy fuss” reakció során felgyorsul a szívverésünk, kitágulnak a pupillák, elkezdünk izzadni. Ha a helyzet elhúzódik vagy a stresszreakció nem vezetődik le például aktív mozgásban, a túlélő üzemmód miatt az emésztő- és a reproduktív rendszer is lelassul, szinte kikapcsol, hiszen a meneküléshez vagy a támadáshoz nincs szükség ezek aktív működésére. Éppen ezért logikus, hogy ha valaki huzamosabb ideig stresszes helyzetben van, amelyet nem sikerül kezelni, éppúgy lehetnek például emésztési problémái, mint termékenységi gondjai. 
– Minden hormonnak van egy optimális szintje a szervezetben, amellyel fenntartható a hormonális egyensúly.

Amikor pedig a stressz hatására olyan hormonok szabadulnak fel nagyobb mennyiségben, mint például a kortizol, más hormonok, így a TSH (pajzsmirigy stimuláló hormon), az inzulin és a nemi hormonok visszaszorulhatnak. Ennek az egyensúlyzavarnak pedig számos fizikai, lelki, szellemi hatása lehet. A túl sok kortizol például arra készteti a szervezetet, hogy kevesebb progeszteront termeljen a menstruációs ciklus második felében, ami miatt kialakulhat egy ösztrogén dominancia.

A játékosságtól a tudatosságig

2026. augusztus 15.

Táplálkozás gyermekkorban 3-12 év között.

Sok szülõ problémája, hogy amikor gyermeke közösségbe - óvodába, iskolába - kerül, tanácstalannak érzi magát csemetéje táplálkozását illetõen. Ennek oka egyfelõl, hogy míg otthon a gyermek ízlését szem elõtt tartva a szülõtõl függ, hogy mi kerül a tányérba, addig az intézményi keretek között már a közétkeztetésé a döntõ szerep. Másfelõl a saját korosztály és egyéb külsõ tényezõk (divat, reklámok) befolyása erõs, és a társak példájával szemben sokszor úgy tûnhet, hogy a serülõkor felé haladva már egyre kevésbé van eredménye a szülõi ráhatásnak. Vegyük sorra, hogy a gyermekek fejlõdésével párhuzamosan mit lehet tenni azért, hogy mindezek mellett megfelelõ irányba terelgessük a táplálkozást.