Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Szülés után is kialakulhatnak véralvadási rendellenességek!

Érdekességek2018. október 02.

Nagyon fontos, hogy az esetleges alvadási faktorok csökkent működése még a gyermekvállalás előtt kiderüljön, hogy később ne alakuljon ki vérzéses szövődmény. Olvasóinknak a problémáról Dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosa ad tájékoztatást.

Vérzékenységről akkor beszélünk, amikor a véralvadás nem a megfelelő ütemben következik be, így a vérzés tovább tart. A véralvadás többszörösen kontrollált fehérjék együttműködésének eredménye. Ezek a fehérjék folyamatosan hatnak egymásra, beindítják, fokozzák egymás aktivitását, és ezzel egy időben hatnak a működésüket gátló faktorok is. Ily módon alakul ki az az egyensúly, hogy vérzés esetén a vér megalvad, azonban véralvadás az érpályán belül nem következik be. Ezen fehérjék (alvadási faktorok és a véralvadást leállító faktorok) valamelyikének hiánya, csökkent mennyisége vagy aktivitása vérzékenységet eredményez. Megkülönböztetünk veleszületett, továbbá az élet folyamán kialakult (szerzett) vérzékenységet, ezeken belül is súlyos, középsúlyos és enyhe formákat.

A szülés utáni vérzékenység okai

Szüléskor átlagosan 300 ml körüli vér elvesztését normálisnak tekinthetjük, ugyanis maga a folyamat vérzéssel jár. Amennyiben azonban a vérzés meghaladja az 500 ml-t, akkor postpartum, azaz szülés utáni vérzésről beszélünk, amelynek lehet szülészeti oka – például nem tud összehúzódni a méh izomzata, esetleges méhlepényrészletek nem válnak le stb…

Amennyiben veleszületetten enyhe vérzékenysége van a kismamának, az a terhesség során nem okoz problémát, mivel terhességben bizonyos alvadási faktorok aktivitása megemelkedik, így a véralvadása normális lesz, viszont a szülés után néhány nappal már fokozódhat a hüvelyi vérzés, mivel a kismamánál visszaáll az eredeti, alacsonyabb véralvadásifaktor – aktivitás.  Sajnos az is előfordulhat, hogy a terhesség alatt, illetve a szülés után alakulnak ki véralvadási rendellenességek, és a vérzéses tünetek esetleg csak hetek elteltével otthon jelentkeznek. Többek közt ezért is fontos a szakorvosi kontroll!


Kontroll már a szülés előtt!

Kiemelendő, annak fontossága, hogy az esetleges alvadási faktorok csökkent működése már a gyermekvállalás előtt kiderüljön, mert a megfelelő kezelést a szülés során, illetve gyermekágyban is csakis így lehet időben megkapnia.

Másodszor, a kismamák terhesség előtti véralvadás laboratóriumi leletei rendkívül fontos információul szolgálnak a szülés után jóval később jelentkező vérzékenység gyors, precíz diagnózisának felállításához és a hatékony kezelés elkezdéséhez, amivel meggátolható, hogy életveszélyes állapot alakuljon ki. Épp ezért ezeket a leleteket is nagyon fontos megőrizni!

A szülés utáni napokban, hetekben a már otthon jelentkező hüvelyi vérzés fokozódásakor vagy ismételt jelentkezésekor azonnali orvosi segítségnyújtásra van szüksége a kismamának! A Nem szabad halogatni a nőgyógyászati kontrollvizsgálatot akkor sem, ha a kismama bőrén kék foltokat (hematómákat) észlel, a hüvelyi vérzése ismételten beindul, illetve a sápadtsága, vérszegénysége fokozódik: a kialakult vérzékenység az életet is veszélyeztetheti –  hangsúlyozta dr. Szélessy Zsuzsanna.

A vérzékenység megállapításához hematológus által kijelölt és értékelt laborvizsgálatok szükségesek, hiszen a vérzékenységnek több formája, oka létezik, amelyeket más-más módon kell kezelni.

Nagyon fontos, hogy minden, nem szokványosnak gondolt vérzéssel, vérszegénységgel fel kell keresni az orvost, akár gyermekvállalás előtt, akár szülés után jelentkezzenek a tünetek. A vérzékenység minden esetben kezelhető, nem veleszületett formái pedig gyógyíthatóak!


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Érdemes tudatos vásárlónak lenni a pszichés segítségkérésben is

2025. július 13.

Coach, pszichológus, pszichiáter, vagy más szakember? Honnan tudhatja a segítségkérő, hogy kihez forduljon a problémája megoldásában és mire érdemes odafigyelni a választásnál? Erre kerestük a választ Kasza Zsuzsannával, a Budai Pszichológus Központ szakmai vezetőjével. 

A pszichológiai segítségnyújtás iránti igény napjainkban egyre természetesebb jelenség, ugyanakkor sokak számára továbbra is kérdés marad: kihez forduljanak a problémájukkal? Kasza Zsuzsanna szakpszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus szerint a szakember kiválasztásának számos tényezője van: személyes tapasztalataink, a minket körülvevő közeg és a pszichés nehézségekhez való viszonyunk mind befolyásolják, hogy milyen megoldást keresünk. Vannak, akik számára természetes, hogy szakemberhez fordulnak, mások előbb tájékozódni szeretnének, ismereteket gyűjtenek.  

A lelki támogatás területén igen széles a kínálat, a különféle képzettségű segítők eltérő mélységű és fókuszú támogatást nyújtanak. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy aki segítséget keres, tisztában legyen azzal, mire van szüksége, és milyen szempontok mentén érdemes választani a szakemberek közül.

Képzettségek és kompetenciák: mit jelent a szakértelem?

Amikor valaki segítséget keres, természetes, hogy szeretné megtalálni azt a szakembert, akiben megbízhat, és aki valóban alkalmas arra, hogy támogassa őt a nehézségeiben. Ehhez azonban nem árt tisztában lenni azzal, hogy mit is jelent pontosan a „pszichológus” megnevezés, és milyen képzettségi szintek, specializációk léteznek ezen a területen.

A pszichológusi alapvégzettség megszerzése öt év egyetemi tanulmányt jelent. Ezt követően a pszichológusok többféle irányba szakosodhatnak – például klinikai, tanácsadó, egészségpszichológiai vagy pedagógiai területekre. Ha valaki lelki zavarokkal, szorongással, hangulati problémákkal küzd, érdemes olyan szakemberhez fordulnia, aki rendelkezik klinikai szakpszichológusi képesítéssel. Ez egy államilag elismert, négy évig tartó képzés, amely már célzottan a pszichés betegségek felismerésére és kezelésére készít fel.

A valóságban más a GLP-1 gyógyszeres fogyás, mint a kísérletekben

2025. július 12.



A valóságban a szemaglutid és a tirzepatid hatóanyagú gyógyszerek alkalmazása sokkal kisebb súlycsökkenést eredményez, mint a klinikai vizsgálatokban, derült ki egy új kutatásból. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a páciensek korán abbahagyják a gyógyszerszedést, vagy alacsonyabb fenntartó adagokat alkalmaznak az előírtnál. Dr. Mutnéfalvy Zoltán, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa, kóros elhízásra szakosodott specialista mutatta be az új eredményeket és felhívta a figyelmet a tartós fogyás kulcsmozzanataira.

A fogyókúrás gyógyszereket sokan túl korán abbahagyják

Nemrégiben jelent meg az Obesity című szaklapban egy kutatás, amely meglepő eredményt hozott. A betegek több mint 80%-a jóval kevesebbet fogyott a való életben a GLP-1 típusú gyógyszerek hatására, mint amit a randomizált klinikai kutatásokban mértek. A kutatók arról beszéltek, hogy bár azzal tisztában voltak, hogy a fogyókúrás céllal szedett gyógyszerek abbahagyása után a betegek hajlamosak visszaszedni a leadott kilókat, arra nem volt rálátásuk, hogy valójában mikor is történik ez a leállás. Vagyis nem ismerték pontosan, hogy a valóságban mire számíthatnak a páciensek a testsúlyuk változása és ha prediabéteszben szenvedtek, akkor a glikémiás kontrolljuk változásának szempontjából.  
Az adatok alapján úgy találták, hogy nagyon sokan túl korán térnek át az alacsony fenntartó dózisokra, sőt a felírástól számított egy éven belül a páciensek fele már egyáltalán nem szedi a gyógyszert. A vizsgálat eredményei szerint a fogyókúrás gyógyszert korán abbahagyók (vagyis akik 3 hónapon belül abbahagyták azt) 3,6%-os testsúlycsökkenést értek el, akik később fejezték azt be, 6,8%-ot fogytak és akik nem hagyták abba addig, amíg az orvos azt nem javasolta, 11,9%-nyit adtak le a súlyukból. Azok pedig, akik tartósan szedték a gyógyszert az előírt dózisban, tehát nem csökkentették azt, 1 év alatt átlagosan 14,7%-nyit fogytak. (Érdekes azonban, hogy a való életben sokkal kevésbé volt jellemző a jojó-effektus, mint a kísérletekben.)
Ugyanilyen összefüggés volt megfigyelhetők a prediabétesz alakulásában is, ugyanis akik tartósan, az előírt mennyiségben szedték a gyógyszert, azoknak 67,9%-ánál állt vissza a normál vércukorszint, míg a korai lemorzsolódóknál csak 33,1%-ban. 

Lelki töltődés madárdallal

2025. július 12.

Amióta hét ágra süt a nap és meleg van, azt vettem észre, hogy akárhányszor madárcsicsergést hallok, gondolkodás nélkül megállok egy pillanatra, és minden figyelmemet a hangra összpontosítom. „Beszívom” a füttyszót. Nem ritkán még el is mosolyodok tőle – ösztönösen.

Így hat rám a madárdal, amit városi emberként különösen értékelek a budapesti „betondzsungelen” áthaladva. Nem csak én derülök fel egy pillanat alatt a madárszótól. Eszembe jutott egy kedves ismerősöm története, aki a Covid-világjárvány alatt a városi kórház intenzív osztályán dolgozott ápolóként. Talán nem is kell magyarázni, hogy miért, de hatalmas stresszt élt meg a munkájában akkoriban. Az segítette őt a mindennapokban, hogy a dolgozói pihenőben megpihent pár szabad percében, ami hogy, hogynem, madárdaltól volt hangos. Az a pár perc aranyat ért számára, a madarak éneke feltöltötte, megnyugtatta, sőt furcsán reménytelivé is tette őt. Később derült ki számára, hogy nem a környékbeli parkban lakó madarak énekét hallotta, hanem a kórház rádiójából szólt a madárfütty: az igazgatóság azt gondolta, hogy ez jól fog esni az egészségügyi dolgozóknak abban a különösen embert próbáló időszakban. És milyen igazuk volt! Elgondolkodtatott ez a történet, és a saját tapasztalatom.

Vajon tényleg ekkora hatással lenne a pszichés jóllétünkre, hangulatunkra a madarak éneke?

Olyannyira, hogy egy ilyen világszintű krízis alatt tulajdonképpen pszichológiai beavatkozásként használják a stresszes és a kimerült egészségügyi dolgozók számára?

Persze, azt ma már tudjuk, hogy a természetben eltöltött idő jelentősen hozzájárul a testi-lelki egészségünkhöz is (pl. növeli a boldogságérzetet, javítja az alvásunkat, csökkenti a vérnyomásunkat és még sorolhatnánk). De vajon tényleg az is ekkora hatással van ránk, ha ki se tesszük a lábunkat az erdőbe, ám az ablakon kidugva a fejünket hallgatjuk a fekete rigó énekét?