Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Szenved az onkológiai betegség fájdalmától? Ne féljen segítséget kérni!

Érdekességek2025. május 31.

A daganatos betegséggel küzdők időnként úgy érezhetik, nem megfelelő, nem hatékony a fájdalmaik kezelése. Ez nyilvánvalóan egy nagyon fontos kérdés, hiszen az akut, a krónikus és az áttörő fájdalmak is jelentősen rontják az érintettek életminőségét. Mi lehet az elégtelen fájdalomcsillapítás oka és hogyan érhető el mégis a segítség? Dr. Pádi Éva, a Fájdalomközpont onkológusa, az onkológiai fájdalmak csillapításának specialistája járta körül ezt a kérdést.

Fotó: rawpixel © 123RF.comMi lehet az oka a nem megfelelő fájdalomkezelésnek?

Sajnos az onkológiai fájdalmak viszonylag gyakran alulkezeltek, vagyis a betegek nem kapják meg azt a hatékony segítséget, ami valóban megkönnyebbülést jelentene nekik. Több tényező is állhat emögött a tény mögött, amelyek közt ezek a leggyakoribbak:

– Az orvosok vonakodhatnak kérdezni a fájdalmakról és kezelést rendelni azokra.
Valójában az onkológiai területen dolgozóknak minden vizit alkalmával rá kellene kérdeni a páciensek fájdalmaira. Ugyanakkor néhányan nem ismerik mélységében a fájdalomkezelés lehetőségeit, ennek ugyanis a palliatív orvosok a specialistái, és nem akarnak hibázni e téren. Ugyanakkor tekintve az opioid használat körüli megfontolásokat, sokan tartanak az ilyen típusú gyógyszerek elrendelésétől, holott megfelelő körültekintéssel alkalmazva ezek segíthetnek a komoly fájdalmak leküzdésében.

– A betegek tartanak attól, hogy a fájdalmaikról beszéljenek.
Meglepően sokan úgy érzik, nem „zavarhatják” az orvost a fájdalmaik említésével és félnek attól, hogy bevallják, a fájdalmaik erősödtek. Ennek sok oka lehet, vannak, akik nem akarnak panaszkodónak tűnni, mások nem szeretnének szembesülni azzal, hogy az állapotuk esetleg romlott. Holott nem minden esetben erről van szó, a megfelelő fájdalomcsillapítás még erőt is adhat a további gyógyuláshoz.

– A betegek félnek attól, hogy az opioid gyógyszerek függőséget okoznak.
Azoknál az onkológiai betegeknél, akiknek fájdalmaik miatt opioidokra van szükségük, valójában nem a függőség jelent veszélyt, hanem az esetleges tolerancia kialakulása. Ez azt jelenti, hogy már csak nagyobb dózis képes valós hatást kifejteni, de a tolerancia nem jelent függőséget!

– Az opioidok nagyon hatékony és erős szerek, de ezeknél is előfordulhat, hogy egy idő után növelni kell az adagot a megfelelő hatáshoz – mondja Pádi doktornő. –  Ugyanakkor ezek a szerek bizonyos esetekben nem is alkalmazhatók, például gyerekeknél, időseknél, más betegséggel is küzdő személyeknél mindenképpen mérlegelni kell a lehetséges alternatívákat. Ugyancsak figyelnünk kell rá, hogy más fájdalomcsillapítókkal együtt szedve milyen hatást válthatnak ki. Szintén tudnunk kell arról, ha valaki alkoholfüggő vagy nyugtatót, altatót, antidepresszánst, antihisztamint vagy más gyógyszert szed, hiszen ezek együttes szedése az opioidokkal olyan következményekhez vezethet, mint gyengeség, légzési nehézség, zavartság, szorongás vagy komolyabb állapotok. Mindezek miatt természetesen ezek az erős fájdalomcsillapítók receptkötelesek, rendszeres ellenőrzést igényelnek és nagyon fontos a betegek felvilágosítása is a biztonságos használatukról.  

– A betegek a mellékhatásoktól tartanak.
Vannak, akik attól félnek, a fájdalomcsillapítástól kábultak lesznek, nem lesznek képesek megfelelően kommunikálni. Valóban jelentkezhetnek mellékhatások, különösen egy erős fájdalomcsillapító alkalmazásának kezdetekor, de ezeken is lehet segíteni. Egyrészt ki kell kísérletezni a megfelelő adagolást, másrészt az elkerülhetetlen mellékhatások kezelésére is vannak megoldások.


Fontos, hogy beszéljünk a fájdalomról

– A legfontosabb, hogy a betegek tudják: nem kell elviselniük a komoly fájdalmakat, merjenek segítséget kérni – hangsúlyozza dr. Pádi Éva, a Fájdalomközpont onkológusa, az onkológiai fájdalmak csillapításának specialistája. – A leghasznosabb, ha előre megfogalmazzák, milyen erősnek, milyen típusúnak érzik a fájdalmat, megfigyelik, vannak-e helyzetek, amelyek felerősítik vagy tompítják a fájdalmat, milyen fájdalomcsillapító módszerek váltak be eddig és melyek nem.  A legpraktikusabb, ha 1-től 10-ig terjedő skálán helyezik el az adott fájdalmat. Arról is be kell számolni, ha az orvos által rendelt fájdalomcsillapító kezelés nem vált be vagy nem volt elég hatékony, és ha nem történik változás, érdemes több irányból is segítséget kérni. Az onkológiai betegeknél különösen lényeges, hogy ne teljen fájdalomban és szorongásban minden napjuk és hogy olyan minőségű életet éljenek, amelyben elég erejük van a gyógyulásra.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Június 15-22: Az inkontinencia hete

2026. június 18.

Amikor senki nem meri kimondani: inkontinencia a családban



Sok családban nem az inkontinenciatermék kiválasztása a legnehezebb lépés, hanem az első mondat. Az, amikor valaki végre kimondja: segítségre van szükség. Addig sokszor mindenki kerülgeti a témát. Az idős hozzátartozó szégyelli, a család nem akarja megbántani, a probléma pedig közben egyre több kellemetlen helyzetet okoz.

A vizelettartási nehézség gyakran nem egyik napról a másikra válik nyilvánvalóvá. Először csak apró jelek tűnnek fel: gyakoribb ruhacsere, nedves ágynemű, kellemetlen szag a szobában, sietős mosás, bezárt fürdőszobaajtó, elmaradó családi programok. Az érintett kevesebbet mozdul ki, kerüli a hosszabb utakat, nem szívesen alszik máshol, ingerülten reagál a kérdésekre, vagy azt mondja: „nincs semmi baj”. A család ilyenkor sokszor érzi, hogy változás történt, de nem tudja, hogyan közelítsen.

Pedig a hallgatás ritkán segít. Az inkontinencia nem szégyen, hanem gyakori egészségügyi és gondozási helyzet. Lehet átmeneti, lehet tartós, jelentkezhet műtét, betegség, szülés, prosztataprobléma, mozgáskorlátozottság, gyógyszerszedés vagy időskori állapotromlás mellett is. Éppen ezért visszatérő vagy tartós panasz esetén fontos az orvosi kivizsgálás. A megfelelő betét, nadrágpelenka vagy pelenkanadrág sokat segíthet a mindennapokban, de nem helyettesíti annak tisztázását, hogy mi áll a tünet mögött.

Csak ne nassolnék annyit...

2026. június 17.

Rossz táplálkozási szokásaink

Munkahelyen vagy otthon, étkezések között vagy tévénézés közben, vendégségben vagy a késve érkezõ baráti társaságot várva - nassolhatunk mindenütt és a nap minden szakában, alkalomban nincs hiány... Könnyen kísértésbe esünk, és "meggyõzzük magunkat" róla, mert a rágcsálnivaló rendszerint kéznél van. Pedig a nassolást nem szabad túlzásba vinni, még kevésbé rendszeressé tenni! Néhány megoldás a fölösleges "ropogtatás" csökkentésére vagy elkerülésére.

Hiába a sok figyelmeztetés és ellenvetés, táplálkozási szakemberek intelmei, a nassolásnak egyre több buzgó követõje akad... Egy kis rágcsálni való igazán nem árthat délutánonként vagy éppen este, a tv elõtt ülve - vélik sokan -, pedig tévednek: a rendszeres "ropogtatás" vagy "egy kis plusz" a hûtõszekrénybõl nem marad negatív következmények nélkül egészségünkre nézve. Ezért hát tennünk kell ellene, illetve meg kell elõznünk ezt a fajta "függõséget"...

Szénanátha, légúti allergiák, gyulladások ellen

2026. június 17.

A légút érzékeny nyálkahártyáját folyamatosan érik támadások a beszippantott különféle porok (pl. virágpor), cigaretta és városi füstök, valamint a szinte mindenütt jelen lévõ vírusok és baktériumok által. Immunrendszerünk nyújt védelmet a káros hatásokkal szemben, ha azonban a szervezet legyengült, az immunrendszer nem képes megfelelõen ellensúlyozni a légutat ért káros hatásokat.

Torma, fokhagyma, gyömbér és antioxidánsok

A légút nyálkahártyája az irritációk és az immunreakciók eredményeként gyulladásba kerül, ami váladékozást, valamint a légutak tisztítását célzó reflexfolyamatot, köhögést eredményez. Elõfordul, hogy az immunrendszer túlzott mûködésbe jön. Például a szénanátha esetében, melyet virágporok, pollenszemcsék váltanak ki. A szervezet ellenreakciója olyan heves lehet, hogy légúti és szempanaszokat: köhögést, viszketésérzést, könnyezést, orrfolyást, görcsöt eredményezhet.