Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Személyre szabott terápiával jól csökkenthetők az allergiás tünetek

Érdekességek2018. október 11.

Ha az allergiás tünetek súlyosak vagy a gyógyszerek hatására sem múlnak el, akkor – ha korábban még nem tettük – a szakemberek szerint mindenképp érdemes mielőbb allergológushoz fordulni, aki a tüneteik függvényében személyre szabott, hatásos terápiát állít össze.

Tudnivalók az antihisztaminokról

Az allergiás tünetek megjelenésekor az emberek többsége először valamilyen recept nélküli készítményt választ. Habár a termékpaletta igen széles, a készítmények közös vonása, hogy többségük valamilyen antihisztamin-típusú összetevőt tartalmaz. Az antihisztamin-hatóanyag az allergiás reakció során a szervezetben felszabaduló hisztamin nyálkahártyákon lévő hisztaminreceptorokhoz való kötődését gátolja. Ez azt jelenti, hogy az allergiás tünetek már nem tudnak megjelenni: a betegnél egy időre megszűnik a tüsszögés, orrfolyás. Az antihisztaminok kiválasztásánál jó tudni, hogy a hatóanyagok alapján léteznek első generációs, vagy újabb, második generációs készítmények is. Előbbieknél gyakori, hogy álmosságot okoznak, utóbbiaknál ez kevésbé jellemző, és a hatásuk is tovább tart – mondta el Dr. Balogh Katalin allergológus, a Budai Allergiaközpont főorvosa.

Az orrspray árthat is

A recept nélkül vásárolható készítmények között megtaláljuk még az allergia elleni orrspray-ket is, melyek hatásukat közvetlenül az orrnyálkahártyán fejtik ki. Előnyük, hogy akár hosszabb időn – fél éven – át is használhatók. Dr. Balogh Katalin tapasztalatai szerint a betegek nincsenek mindig tisztában azzal, hogy a nátha esetén javallott orrcseppeket nem az allergiás tünetek kezelésére fejlesztették ki, így megesik, hogy valamilyen,  nátha kezelésére használatos nyálkahártya-lohasztó orrcseppel kezelik az allergiás tüneteiket. Bár ezek a készítmények is megszüntetik ugyan a panaszokat, ám csak rövid ideig használhatóak, hosszabb időn át alkalmazva akár a nyálkahártyát is tönkretehetik! Ugyan ilyen veszélyes lehet, ha a beteg allergiásként kezeli magát, de valójában más betegsége van, amelynek tünetei nagyon hasonlóak a szénanáthához. Orrdugulást, orrfolyást orrpolip vagy orrsövényferdülés, illetve nem allergiás eredetű orrnyálkahártya-gyulladás vagy az orrban létrejött daganatos elváltozás is okozhat.


Személyre szabott kezelés

Az allergiás jellegű panaszok kivizsgálása során lehetőség van minden egyéb olyan fül-orr-gégészeti rendellenességet kizárni, amely az allergiás tünetek megjelenésében közrejátszhat. Allergiateszttel meghatározható a panaszokat kiváltó ok ( pl. pollen, háziporatka, vagy az egyéb allergén). Ezt követően a kezelőorvos a tüneteket és a beteg beszámolóját figyelembe véve összeállítja a legoptimálisabb kezelést, mely egyaránt tartalmazhat vényköteles és recept nélkül is kapható készítményeket. Ebben az esetben tehát a beteg biztosan csak azt szedi, amire szüksége van, és ami a tüneteit is megszünteti.

Tartós terápia, praktikus tanácsok...

Léteznek olyan hétköznapi praktikák is, amelyekkel a kezelést még hatékonyabbá tehető. Apróságok, de talán nem is gondolunk rá, hogy például pollenszezonban jó minden esete hajat mosni, így éjszaka nyugodtabban alhatunk, mert nem lélegezzük be a hajunkra tapadt polleneket.

A lakásba jutó pollenmennyiséget csökkenthetjük, ha nem teregetünk a szabadban és éjszaka szellőztetünk, amikor a pollenkoncentráció is alacsonyabb. Az ilyen és hasonló praktikus tanácsok mellett az allergológus szakorvos természetesen azok számára is tud terápiát javasolni, akik tartós megoldást keresnek az allergiás tünetek kezelésére.

Az antihisztaminok tüneti kezelésre szolgálnak, azonban létezik olyan terápia, ami az allergia kiváltó okára hat, a félresiklott immunműködésre – magyarázta dr. Balogh Katalin. Oki terápiának is nevezzük ezért az allergén-immunterápiát, amelynek segítségével a beteget hozzászoktatható ahhoz az allergénhez, ami a tüneteit okozza, ilyen módon idővel képes lesz az allergén jelenlétét panaszok nélkül elviselni. A betegek tapasztalatai szerint a terápia hatására már az első évben jelentősen csökkennek a tünetek, azonban fontos tudni, hogy ezt a kezelést az allergén növény virágzása előtt legkésőbb 2 hónappal meg kell kezdeni…


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Társas kapcsolataink is befolyásolják a fájdalomérzékelésünket?

2025. július 14.

Nemzetközi kutatás a krónikus fájdalommal élőkért

A krónikus fájdalom és a szociális, érzelmi állapotok összefüggésének jobb megértését, valamint az oxitocinnak ezekben a folyamatokban betöltött szerepét kutatja a következő három évben egy nemzetközi együttműködés, amelyben az ELTE biológusa is részt vesz. A kutatók bíznak abban, hogy eredményeik hozzájárulhatnak a krónikus fájdalom hatékony kezeléséhez, amire sajnos egyelőre kevés lehetőség van.

A krónikus, hosszú távon fennálló fájdalom jelentősen képes rontani az azzal élők életminőségét, éppen ezért a téma hosszú ideje a tudomány figyelmének középpontjában áll. A kiterjedt kutatások ellenére azonban a hatékony kezelési lehetőségek továbbra is korlátozottak. Ismert tény viszont, hogy a szociális és érzelmi állapotok jelentősen befolyásolják a krónikus fájdalom kialakulását és kimenetelét. Egy nemzetközi konzorcium tagjaként Dr. Vitéz-Cservenák Melinda adjunktus (ELTE TTK Élettani és Neurobiológiai Tanszék, Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport) 2025-ben jelentős támogatást nyert el az idegtudományi témákra kiírt ERA-NET NEURON pályázati felhívás keretében a terület kutatására.

A most induló nemzetközi projekt célja a szocio-emocionális állapotok és a krónikus fájdalom közötti kétirányú kölcsönhatás feltárása, valamint az oxitocin szerepének megfejtése e kölcsönhatás létrejöttében. Az oxitocin, egy hipotalamuszban termelődő neuropeptid, amely a különböző viselkedéseket és érzelmeket szabályozza, beleértve a szociális emlékezetet, a szorongást és a fájdalomérzetet. Bár korábbi vizsgálatok során az oxitocin fájdalomcsillapító hatást mutatott az akut fájdalomra állatokban és emberekben, közvetlen szerepe a szociális viselkedés és a fájdalomérzékelés közötti kölcsönhatásban továbbra is tisztázatlan. Az agy „fájdalom mátrixa”, különösen az amygdala és a prefrontális kéreg, döntő szerepet játszik a fájdalomérzékelésben, a szociális interakciók pedig erősen befolyásolják ezeket az érzelmi központokat. Éppen ezért fontos minél jobban megismernünk a szociális viselkedést és a fájdalomérzékelést összekötő neurobiológiai mechanizmust mind az emberekben, mind az állatokban.

A túl kevés vagy a túl sok alvás is növeli a halálozás és a stroke kockázatát

2025. július 14.



A tartósan napi hét óránál kevesebbet vagy kilenc óránál többet alvók esetében nagyobb a halálozás kockázata – derül ki a Semmelweis Egyetem frissen megjelent tanulmányából. Eszerint a férfiak és nők között jelentős különbségek figyelhetők meg. Az alvási szokások a stroke és a stroke-hoz köthető halálesetek kockázatát is jelentősen befolyásolják.


A GeroScience című folyóiratban publikált átfogó elemzés szerint azoknál, akik éjszakánként kevesebb mint 7 órát alszanak, 14%-kal nő a halálozás kockázata. A hosszú alvásidő még veszélyesebb, azoknál, akiknél ez rendszeresen legalább 9 óra, a halálozási kockázat már 34%-kal magasabb – a napi 7–8 órát alvókhoz képest.

A Semmelweis Egyetem kutatása több mint 2,1 millió felnőtt adatait dolgozta fel mind a rövid, mind a hosszú alvásidőt vizsgáló csoportokban – összesen 79 nemzetközi publikáció elemzésével.

Emlékkel élünk

2025. július 13.

A közös múlt jelentősége, avagy a kollektív emlékezetről

A kollektív emlékezet egy igazán széles körben használt kifejezés, mégis sok félreértés és ellentmondás létezik vele kapcsolatban. Ami biztos, az annyi, hogy legfontosabb összetevőit a közös tudás és a szélesebb értelemben vett kultúra, valamint az ezeket átszövő mintázatok és szimbólumrendszerek alkotják. Minden emberi közösség ezek alapján formálja meg saját identitását, mely aztán meghatározó lesz az egyének önmeghatározásában is.

A kollektív emlékezet fogalma az 1920-as években jelent meg a tudományos nyilvánosságban, elsősorban Maurice Halbwachs francia szociológus témába vágó művei kapcsán.

És bár igazán pontos, mindenki által elfogadott definíciója máig sincs, nagy vonalakban úgy határozható meg, mint az emberi emlékezet azon formája, amely túllép az egyéneken. Mert hordozója eleve a közösség, és tartalmait az egyén „készen” találja a szocializációja, a közösségbe való belenövése során. Elemei pedig mindazok a tudások, amelyek alapján a közösség létrehozza történeteit a múltról. vagyis a kollektív emlékezet nem cáfolhatatlan tényekkel operál, mert igazából egy konstrukció, ami a közösség tagjainak együvé tartozását hivatott erősíteni. Például egy-egy nép eredetmítosza (mint nálunk Hunor és Magor esete a csodaszarvassal) nyilván nem történelmi tény, miként a forradalmak történetét is jellemzően idealizálva mesélik bárhol, mert ennek a tudásnak a közös identitás kialakításában van kulcsszerepe.

Az emlékek meghatároznak minket?

Abban, hogy mi, emberek képesek vagyunk egyáltalán kisebb közösségekben és nagyobb társadalmakban együtt élni, meghatározó szerepe van a csoportidentitásnak. Azaz egy közös azonosságtudatnak, az elképzelésnek, hogy egy közösségen belül több közünk van egymáshoz, mint a közösségen kívüli idegenekhez. És ez a közös identitás aztán jelentős részben befolyásolja az egyes ember saját önazonosság-tudatát is, a kollektív emlékezet ezért egyéni szinten is megkerülhetetlen. Hiszen az, hogy pont magyarok vagyunk, nem csak azt jelenti, hogy nem vagyunk például franciák (miközben lehetünk akár franciák is), hanem azt is, hogy hallottunk már Mátyás királyról vagy a trianoni döntésről, azaz megvannak a közös történeteink elődeinkről.


Így aztán a kollektív emlékezet egyik elsődleges funkciója az értékek, normák, tudások és értékelések, azaz összefoglalóan a kultúra átörökítése generációról generációra.
Ami azért fontos, mert a közös kultúra teszi lehetővé a kommunikációt és az együttműködést egy-egy társadalmon vagy társadalmi csoporton, közösségen belül.
Az átörökítés mellett pedig fontos ennek a kultúrának a fenntartása is, főleg, mert a kultúra nem egy állapot, hanem egy folyamat. Folytonosan változik, alakul a korral és a körülmények, feltételek változásaival. Nem úgy beszélünk, nem úgy viselkedünk, mint, mondjuk, 200 évvel ezelőtt, mégis folytonosnak érezzük kultúránkat épp az állandó, ám fokozatos változása miatt.
És pontosan az átörökítés-fenntartásváltozás hármassága teszi lehetővé, hogy identitásunk egyik alapjává váljon. Itt egyfajta generációk közötti családi hasonlóságról van szó. Egyszerűen fogalmazva, alapesetben mindannyian hasonlítunk valamennyire a szüleinkre (miközben természetes módon különbözünk is tőlük), akik pedig a nagyszüleinkre, akik a dédszüleinkre és így tovább, miközben mi magunk valószínűleg már kevéssé hasonlítunk a déd- vagy ükszüleinkre. Máshogy élünk, más tudásokkal, más tapasztalatokkal, de a folytonosság mégis megvan, a saját tudatunkban is.