Sosem szabad feladni!
Érdekességek2026. április 10.
Prof. Dr. Bácskay Ildikó a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja, a Gyógyszertechnológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, a Debreceni Egyetem Gyógyszeripari Ökoszisztéma Központ igazgatója, aki kiemelkedő színvonalú munkája elismeréséül magas állami kitüntetésben is részesült. Innovatív gondolkodásával az egyetemen létrehoztak egy unikális továbbképző szakot a gyógyszerészek részére a betegek biztonságos gyógyszerhasználata érdekében, hisz a gyógyszerésznek mint a gyógyszer és a gyógyszerhasználat szakértőjének a legmodernebb tudományos információkkal kell tisztában lennie.
A sikeres karrierépítés mögött mindkét nem esetében – akár férfi, akár nő – nagyon fontos a biztos háttér. Mögöttem is ott állt a támogató és a megértő család.
Amikor még kicsik voltak a gyerekek, (három fiú), akkor a férjem egy multinacionális vállalatnál dolgozott vezető pozícióban, és én biztosítottam a hátországot. Majd az élet úgy alakult, hogy amikor a gyerekekkel kapcsolatban már kevesebb operatív jellegű feladat adódott, én akkor lettem dékánhelyettes, majd dékán, a férjem pedig ügyvédként folytatta a munkáját, ami egy szellemi szabad foglalkozás, tehát ekkor már ő tudta biztosítani nekem a hátországot. És ami nagyon fontos, meg is értette, hogy milyen sokat jelent számomra a munkám, és mindenben támogatott. A gyerekek is megértették, miért foglalt esetleg a hétvégém is. Fáj a szívem viszont most, hogy a kislányunokámra kevés időm marad.
A vezető pozíció alatt sok mindent megtanultam.
Ha például segítséget kérek, de nem kapok, akkor nem szoktam még egyszer és még egyszer kérni és ezen problémázni vagy keseregni, hanem haladok a céljaim felé. Ha nem sikerül, akkor mást próbálok meg. Sőt, megpróbálok tanulni a kudarcaimból és eszerint megyek tovább. Kevesebbet kell nézegetni visszafelé, hogy miért nem sikerült, vagy mi a probléma, inkább megerősödve menni kell előre a célok felé. Persze ehhez az is kell, hogy az otthoni háttér mellett a munkahelyen is legyen egy megfelelő csapat, akik értik és tudják a feladatot, mellettem vannak, akikkel meg tudom valósítani a célokat, mert ez egyedül nem megy.
Megkaptam a támogatást az idősebb kollégáktól is, akik engedték, hogy meg tudjam valósítani a vezetői ambícióimat, és a fiatal csapattól pedig azt, hogy itt vannak mellettem, örömmel végzik a munkájukat, adott esetben nem ér véget a munkaidejük a 8 ledolgozott óra után sem. Ötleteik vannak, lelkesednek, és a szervezetet veszik figyelembe, sok esetben az egyéni, rövid távú karriercéljuk félretételével.
Amikor egyszer az egyik PhD-hallgatómnak problémája akadt az egyik programmal, rögtön mindent megpróbáltunk, elmondtuk, levelet írtunk, megkértük, felhívtuk stb. … de nem adtuk fel.
Ekkor ő azt mondta: többek között ez az, amit tőled megtanultunk, hogy soha nem szabad feladni.
Szerencsésnek érzem magam, mert jó embereket sikerült magam köré gyűjteni, támogató az egyetemi vezetés – a rektor, a kancellár –, mert észrevették, hogy sok munkát, sok energiát fektetünk a kar fejlesztésébe.
Jönnek az eredmények, barátiak a nemzetközi kapcsolataink is, ami most, 10 év távlatában érett be a befektetett munka arányában. Soha nem adjuk fel!
Erős nőnek lenni nem könnyű, ez egészen biztos. Mert a nőkről nem ez az attitűd alakult ki, hogy erősek. Pedig a nők erősek, viszont emellett szenzitívek is, ami nagyon fontos, mert a varázslat ebben a kombinációban van.
Anyukám, aki sajnos már 31 éve nincs velünk, mondta: a lelkek mélységének örökös szépsége a végleges kitartás.
forrás: Patika Magazin
