Segítség! Mostoha lettem
Érdekességek2023. március 26.
A válások számának növekedésével megnőtt azoknak a száma is, akik a párjuk gyerekeivel kerülnek kontaktusba. Amikor már van saját anyai vagy apai gyakorlat, talán nem is annyira bonyolult ez a helyzet, de mi van akkor, amikor amikor egyedüllétből rögtön a mostoha szerepbe penderülünk?
Fejest ugrani egy családba nem egyszerű, ezért íme pár gondolat, ami talán segíti a beilleszkedést, az együttlétet és egymás megismerését. A gyerek mindkét szülőjét szereti és mindkettőt a sajátjának érzi. Ez így is van jól. Tartsuk a fókuszt a gyereken, ne saját önigazolásunkat keressük. Nagyon nagy ajándék az, ha gyakorolhatunk a saját gyerek előtt, jól jön ez a tapasztalás.
1. Talán az első és legfontosabb szempont, hogy nagyon figyeljünk arra, hogy ne akarjunk a gyerek vagy gyerekek szülőjévé válni. A gyereknek megvan az édesanyja és az édesapja, ezek a helyek már foglaltak. Nem kell neki még egy vagy kettő. De jóbarát, pajtás, bizalmas pozíció állhat a rendelkezésünkre, elsőre ez is bőven elegendő.
2. Ne adjunk nevelési tanácsot a párunknak. A gyerekek nevelése, terelése maradjon meg a szülők kompetenciája. Persze észrevételeinket, ötleteinket megoszthatjuk, de ne próbáljunk beleszólni a gyereknevelésbe. Vegyük tudomásul, hogy a döntési jog nem a mi kezünkben van.
3. Próbáljuk meg a saját elvárásainkat elengedni. Minden szülőpár másként gondolkodik a gyereknevelésről, ezt kívülről megismerni is nehéz, nemhogy megérteni. És lehet, hogy a párunk exe másképp gondolkodik dolgokról, mint mi magunk, de attól nem több vagy kevesebb, csak más. Nem mindenkinek egyformán fontos a napi százszori kézmosás, de attól nem lesz kevésbé jó szülő.
4. Vegyük figyelembe, hogy attól, mert párcsere történt, a gyerekeknek szükségük van mindkét szülőjükre. Engedjünk magánidőt a társunknak a gyerekeivel. Bár az új család másként épül fel, a gyereknek szüksége van mindkét szüleje kizárólagos és osztatlan figyelmére.
5. Ne legyünk féltékenyek a gyerekekkel nélkülünk eltöltött időre. Azt az időt, amit a párunk kizárólag a gyerekeivel tölt, hasznosítsuk magunkra. Olvassunk, relaxáljunk, menjünk el sétálni, akár barátnőkkel beszélgetni. Vagy egyszerűen üljünk be egy moziba, és élvezzük azt, ami épp érkezik.
6. Legyünk kíváncsiak a gyerekekre. Kérdezzünk tőlük sokat, törekedjünk a megismerésükre. Nem szégyen kérdezni, főleg ebben az esetben. A párunk részese volt a gyerekek életének éveken keresztül, mi azonban kész egyéniséget kaptunk. Ismerkedjünk, figyeljünk és elvárásmentesen fogadjuk el őket.
7. Akármennyire nagy az ellentét a másik szülővel, soha ne említsük és minősítsük őt a gyerek(ek) előtt. Olyan, amilyen, a gyerek imádja őt és azonosul vele. Fogadjuk el.
8. A merev elveket töröljük. Ne foglalkozzunk a protokollal, etikettel, viselkedési normákkal. Arra nincs szabály, hogy hogyan kellene viselkednünk. Fogadjuk a gyerekeket nyitott szívvel és bátorsággal, sok-sok szeretettel, és akkor minden olajozottan fog menni.
9. Végül, de nem utolsó sorban fogadjuk el, hogy vannak olyan helyzetek, amikor összecsapódnak a hullámok... A saját gyerekünk is utál időnként, naná, hogy ez ebben a helyzetben sem fog elkerülni. Egy megoldás van, próbáljuk meg szeretni őket jobban...
forrás: Harmonet.hu
