Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Reumás csomók: mi a teendő velük?

Érdekességek2024. november 28.

A reumás csomók jellegzetes, bár általában ártalmatlan tünetei a sokízületi gyulladásnak – tudtuk meg Dr. Kiss Csabától, az Immunközpont reumatológusától, akit arról kérdeztünk, mi a teendőnk a bőr alatt megjelenő kisebb-nagyobb elváltozásokkal. 

Fotó: 123rf.comA bőr alatt tapintható puha vagy félkemény lágyrész képletek, reumás csomók a krónikus sokízületi gyulladás, vagy latinul rheumatoid arthritis (RA) jellegzetes tünetei. Többnyire a betegség előrehaladottabb szakaszában jelennek meg, sokszor a rosszabb prognózisra utalva, az immunrendszer gyulladásos reakciójának következményeként.

A rheumatoid arthritiszról dióhéjban

–A sokízületi gyulladás egy autoimmun megbetegedés, ami legtöbbször lassan, fokozatosan alakul ki, időszakos fellángolásokkal. A betegség az ízületi belhártya gyulladását, végső soron pedig a porc, a szalagok, később a csontos képletek károsodását okozza, emellett azonban belszervi szövődményeket is előidézhet – ismerteti Dr. Kiss Csaba.

A betegek kezdetben csak a kéz vagy a láb kisízületeiben éreznek fájdalmat, később a csukló, boka, könyök, a térdek és vállak is érintetté válnak. A gyulladt ízületek megduzzadnak, érzékenyek lesznek, a felettük lévő bőr meleg tapintatú. A gyulladásra jellemző, hogy általában szimmetrikusan jelentkezik, tehát mindkét testfélen kialakul. Gyakori, hogy a betegek fáradékonyságról, rossz közérzetről, gyengeségről és ébredés utáni ízületi merevségről számolnak be. Az életminőség romlásának megakadályozása érdekében fontos mihamarabb szakorvoshoz fordulni, mert kezelés nélkül az érintett ízületek deformálódnak, kontraktúrák alakulhatnak ki és az izmok is elgyengülnek. Mindez az ízület mozgásterjedelmének súlyos csökkenését eredményezi.

Reumás csomók 

A sokízületi gyulladás egyik jellegzetes tünete a reumás csomók (nodulusok) megjelenése is, amelyek a betegek 30-40%-ánál alakulnak ki, általában több évvel az ízületi panaszok megjelenését követően. A jól körülhatárolható, hússzínű csomók főként a végtagok feszítő oldalán, jellemzően a nyomásnak vagy traumának kitett területeken (könyök, ujjak, alkar) jönnek létre.  Az ágyhoz kötött vagy tolószékes betegeknél a sarok, az Achilles-ín, a fej hátsó része, a csípő és a keresztcsont gyakran érintettek; szemüveget viselőknél pedig az orrnyeregben is kialakulhatnak elváltozások. Ugyanakkor a csomók más, nem tipikus testtájakon (pl. hangszálakon, a tüdőben, a szívben) is megjelenhetnek befolyásolva a szervek működését.

A csomók mérete változó: néhány milliméterestől egészen több centiméter átmérőig terjedhetnek. Általában nem okoznak fájdalmat, inkább esztétikai problémát jelentenek a betegek számára, bár rendkívül kellemetlenek lehetnek. Ha ugyanis aktív gyulladás vagy mögöttes struktúra (pl. ideg, ín, csonthártya) közelében találhatók, akkor fájdalmat is okozhatnak; esetenként kifekélyesedhetnek. Előfordulhat, hogy a könyökben kialakuló csomó miatt a beteg képtelen kiegyenesíteni a végtagot, vagy fájdalmat okoz számára az asztalon, széken való megtámaszkodás.


A reumás csomók általában nem igényelnek speciális kezelést

A reumás csomók általában jóindulatúak, amelyek a legtöbb esetben nem igényelnek speciális kezelést, elegendő a betegség kontrollálása. A kezelésnek ellenálló, fertőzött vagy fájdalmat, mozgáskorlátozottságot okozó, nagyobb méretű csomók esetében kortikoszteroid injekciók alkalmazása vagy a csomók sebészeti eltávolítása jöhet szóba. Sajnos azonban még ennek ellenére is számíthatnak a betegek a csomók kiújulására.

–Bár a reumás csomók többnyire ártalmatlan és fájdalommentes elváltozások, ha a sokízületi gyulladással diagnosztizált beteg újabb bőr alatti elváltozást, csomót fedez fel a testén, mindenképpen jelezze kezelőorvosának, hiszen más mögöttes okok (pl. köszvény, kalciumlerakódás) is meghúzódhatnak a háttérben – hívja fel az érintettek figyelmét Dr. Kiss Csaba.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Megelőzhető-e a stroke?

2025. december 02.

Ha az ultrahang során kiderül, hogy az érfalon már kialakult lerakódás, az orvos a lelet alapján személyre szabott kezelést javasol. Enyhébb esetben elegendő lehet az életmódváltás: a dohányzás elhagyása, a rendszeres testmozgás, valamint a mediterrán jellegű étrend – sok zöldséggel, hallal, olívaolajjal, kevés vörös hússal. Ezek az egyszerű lépések bizonyítottan lassítják, sőt részben vissza is fordíthatják az érelmeszesedés folyamatát.

Emelkedett vérnyomás értékek, magasabb koleszterinszint esetén gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A koleszterinszintet csökkentő készítmények (statinok) és a vérnyomáscsökkentők mind segítenek abban, hogy az erek falára ne rakódjon le további anyag, és a véráramlás stabil maradjon. Ha átmeneti keringészavar (TIA) vagy stroke tünetei alakultak ki, akkor neurológiai vizsgálatot követően további gyógyszerek alkalmazása merülhet fel/ kiegészítése is szükségessé válik, mint pl. a vérlemezkék összecsapódását gátló szerek (aspirin vagy clopidogrel)

Ha azonban a szűkület jelentős, és a véráramlás már veszélyesen korlátozott, sebészi beavatkozás válhat szükségessé. Ennek egyik formája az érsebészek által végzett carotis endarterectomia, amikor az érfalat óvatosan megnyitják, és eltávolítják belőle a lerakódott plakkot. Másik lehetőség a stent (fémháló) beültetése, amellyel belülről kitágítják és nyitva tartják az eret. Mindkét eljárás célja ugyanaz: visszaadni az agy biztonságos vérellátását, mielőtt a szűkület további súlyos következményekhez vezetne.

Gyógyszermaradványok a talajban

2025. december 02.

Láthatatlan veszély a gyökerek mélyén

Egy átfogó magyar kutatássorozat rámutatott, hogy a gyógyszermaradványok sorsát a talajban nem egyetlen tényező, hanem a gyökérsavak, a hőmérséklet és a szervesanyag-lebomlás összetett kölcsönhatása alakítja. Az ELTE és a HUN-REN kutatói szerint a folyamatok időben is változnak, ezért a talajminőség vizsgálatát és a környezeti kockázatbecslést is új alapokra kell helyezni.

Sokat hallhattunk már a gyógyszermaradványok problémájáról az ivóvizekben, de talán kevésbé ismert, hogy gyakran használt gyógyszereink a talajban is nyomot hagynak. Ez pedig komoly problémát jelenthet a mezőgazdaság számára, hosszú távon pedig az emberi egészségre is hatással lehet. De vajon mi dönti el, hogy ezek a maradványok ott maradnak, megkötődnek vagy tovább vándorolnak a környezetben?

Az olyan gyógyszermaradványok, mint a karbamazepin (antiepileptikum), a diklofenák (nem szteroid gyulladáscsökkentő) és az ösztrogénszármazék 17α-etinilösztradiol, különböző módokon kerülhetnek a környezetbe: kijuthatnak például kezelt vagy kezeletlen szennyvízzel, öntözéssel vagy szennyvíziszappal. További sorsukat elsősorban azok a tényezők határozzák meg, amelyek befolyásolják a megkötődésüket. A megkötődés révén ugyanis ezek az anyagok helyileg feldúsulhatnak, és miután a mezőgazdasági növények ezeket a tápanyagokkal együtt felveszik, bekerülnek a táplálékláncba.

Az ELTE és a HUN-REN kutatói nemrég három vizsgálattal tárták fel, mitől függ, hogy ezek a vegyületek a talajban megkötődnek vagy éppen mobilizálódnak, és milyen szerepük van ebben a gyökérsavaknak, a szerves anyagnak és a hőmérsékletnek.

Bipoláris zavar vagy major depresszió?

2025. december 01.

Lehet, hogy sokaknak ismerősebben cseng a mániás depresszió kifejezés, mint a bipoláris zavar, illetve a depresszió szó elé kevesen illesztik be a major vagy unipoláris kifejezést. Holott mindkét állapot jól ismert, mindkettő a hangulatzavarok nagy csoportjába tartozik, a finom tünetekben, a lefolyásban, a kimenetelben azonban különböznek, mint ahogy különböző az öröklődés mintázata is. Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere magyarázta el a különbség lényegét.

Mi az a major depresszió?

A major depresszió vagy unipoláris depresszió a tartós lehangoltság állapota, amely azonban diagnózisként csak akkor állja meg a helyét, ha megfelel bizonyos diagnosztikus kritériumoknak. Mivel azt a diagnózist csak orvos mondhatja ki, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül olvashatók a főbb jellemzők: 
– Hosszú ideig (legalább két hétig) fennálló, mély depressziós hangulat.
– Az érdeklődés és örömérzet jelentős csökkenése szinte minden tevékenység iránt.
– Figyelmetlenség, motiválatlanság, lassú gondolkodás.
– Érzékelhető testsúlyváltozás – étrendváltoztatás, fogyókúra nélkül.
– Túl sok vagy túl kevés alvás, a hét legtöbb napján.
– Értéktelenség érzése vagy túlzott/ indokolatlan bűntudat.
– Halállal, illetve öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.
A súlyos depresszió (unipoláris depresszió) a hangulati hullámzások hiánya miatt különbözik a bipoláris zavartól, bár a depressziós fázis tünetei hasonlóak lehetnek. 

Mi a bipoláris zavar?

A bipoláris spektrum egy olyan zavar-család, amiben az elsődleges tényező a hangulati, érzelmi élet szabályozásának zavara. Ennek a hangulati, érzelmi hullámvasútnak két véglete van: az egyik, amikor nagyon felhangolt, kreatív, energikus valaki, ennek mindenféle lehetséges túlzásaival, a másik pedig a depresszió, ami ennek az ellentéte. Az utóbbi két évtizedben azonban tudományosan is igazolódott, hogy nem csak a szélsőséges formák tartoznak ebbe a csoportba, hiszen van, amikor nem ér el ilyen patológiás mértéket a hangulatingadozás, mégis bipolaritásról van szó. A modern diagnosztikus rendszerek bevezettek a konkrét tüneteken túlmenően két olyan kritériumot, ami szükséges ahhoz, hogy ki lehessen mondani a betegség diagnózisát. Az egyik, hogy az állapot jelentős mértékű funkciókárosodást okozzon a páciensnek a tanulásban, a munkában, a kapcsolataiban, a mindennapjaiban, a másik pedig, hogy az illető úgy érezze, nagy szenvedést él meg. Ez például a külvilág számára egy nehezebben észrevehető jellemző is lehet, ugyanis sokszor az érintettek óriási erőfeszítések árán, de igyekeznek fenntartani a „normális” életvitelüket – hangsúlyozza Veres doktornő.