Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Pikkelysömör

Érdekességek2026. szeptember 22.

Fotó: gettyimages.comA pikkelysömör olyan nem fertõzõ, gyakran elõforduló, krónikus és nem gyógyítható betegség, amely akkor alakul ki, amikor az immunrendszer hibás jelzéseinek következtében a bõrsejtek (a keratinociták) túl gyorsan, a szokásos 28-30 napos ciklus helyett 3-4 naponként regenerálódnak. Ezek a fölösleges bõrsejtek a bõr felszínén vörös, pikkelyszerû, hámlós és gyulladt kiütéseket hoznak létre, amelyek viszkethetnek, felszakadhatnak, vérezhetnek, és nagyon fájdalmasak lehetnek.

Ezek a kiütések a bõrfelületen súlyos elváltozást okozhatnak, nemkívánatos tekinteteket vonzhatnak, és miattuk a pikkelysömörben szenvedõ embereket számos hátrányos megkülönböztetés éri. A betegség általában az ízületeket, a végtagokat, a nemi szerveket és a fejbõrt támadja meg, de bármely testrészen elõfordulhat, sõt az egész testre is kiterjedhet.

A fenti fizikai tüneteken kívül a betegség súlyosan romboló hatással lehet a beteg életminõségére is. Az Amerikai Pikkelysömör Alapítvány felmérése szerint a pikkelysömörben szenvedõ betegek úgy nyilatkoztak, hogy a betegséggel való együttélés rosszabb lehet, mint sok egyéb krónikus betegség, pl. a szívkoszorúér-megbetegedés, vagy a krónikus obstruktív tüdõbetegség esetében. Az egyetlen betegség, amelynek hatását még a pikkelysömörnél is rosszabbnak ítélték, a depresszió volt.


A betegség számos különbözõ formában jelenhet meg, és azt az orvosok a hámlás, vörösség és az érintett testfelület nagysága alapján enyhének, közepesnek vagy súlyosnak ítélhetik. A betegség súlyosságát gyakran mérik klinikai kísérletsorozatok során a PASI (Psoriasis Area and Severity Index) elnevezésû, a pikkelysömör által érintett bõrfelületet és a betegség súlyosságát mérõ objektív besorolási rendszer alapján, amely figyelembe veszi a vörösség és a hámlás mértékét és a foltok vastagságát. A PASI értékei 0-tól 72-ig terjednek, ahol a magasabb érték egyre súlyosabb eseteket jelöl.

Tények a pikkelysömörrõl

Ki kaphatja meg a betegséget?

 A pikkelysömör különbözõ formái a világon átlagosan minden ötvenedik embert érintenek. A betegség etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül minden embert megtámadhat. A pikkelysömör - bár bármely életkorban kifejlõdhet - leggyakrabban a 15-35 év közötti személyeket sújtja. A pikkelysömörben szenvedõk kb. 10-15%-a a tizedik életév elõtt kapja meg a betegséget, amely néha csecsemõknél is megjelenik.

A pikkelysömörnek számos jól elkülöníthetõ típusát különböztetjük meg, amelyek nem csak megjelenési formájukban különböznek, hanem eltérõ kezelést is tehetnek szükségessé.

• A bõr elváltozásával járó pikkelysömörfajták

– Foltos (plakkos) pikkelysömör (a pikkelysömöresetek 75-80%-a): Ez a pikkelysömör leggyakoribb formája. Ezt a fajtát kiálló, megvastagodott vörös bõrterületek jellemzik, amelyeket ezüstfehér hámlós réteg borít. Leggyakrabban a térden, könyökökön, fejbõrön, a fülek mögött, a keresztcsonton, a köldökön, a farpofák között és a nemi szervek tájékán jelenik meg.

– Pöttyös (guttate) pikkelysömör (az összes pikkelysömöreset 15-20%-a): A betegség ezen formája leggyakrabban gyermekekben fordul elõ. Csepp alakú, nagyon vékony, változó átmérõjû pikkelyekbõl álló kiütések jellemzik, amelyek nagy része a törzsön és néha az arcon található.

– Pusztuláris pikkelysömör (az összes pikkelysömöreset 2%-a): A pikkelysömör nehezen kezelhetõ, ritkább formája, amely általában idõsebb betegekben fordul elõ. Megjelenhet új betegségként, vagy a plakkos pikkelysömör kiújulásaként. Jellemzõje az elsõsorban a kézen és a talpakon megvörösödött bõr.

– Eritrodermikus pikkelysömör (a pikkelysömöresetek 1-2%-a): Ezt a betegségtípust gyulladt kiütések jellemzik, amelyek a testfelület nagy részének vagy akár az egész testfelületnek a vörösödésével járnak együtt. Általában a krónikus plakkos pikkelysömörben szenvedõ, ötven év körüli betegeknél alakul ki.3

– A fejbõr pikkelysömöre (a pikkelysömöresetek kb. 50%-a): Ez plakk típusú pikkelysömör. A pikkelysömör vastagsága miatt nagyon nehezen kezelhetõ, mivel a szokásos krémek nehezen szívódnak fel.

–Inverz pikkelysömör: A pikkelysömör ezen fajtája általában testhajlatokban, ráncokban (pl. a hónaljban, az ágyékban, megereszkedett mellek alatt, és súlyosan elhízott személyek bõrhajlataiban) fordul elõ. A kiütések általában simák és vörösek, de nem hámlanak.

• A bõrt nem érintõ manifesztációk

– Pszoriatikus ízületi gyulladás (a pikkelysömöresetek körülbelül 23%-a): Az ízületi gyulladás olyan típusa, amely elsõsorban a kéz, a láb vagy a nagyobb ízületek, pl. a térd, a csípõ, a könyök és a gerinc gyulladásával és megduzzadásával jár. Merevséget, fájdalmat és ízületi károsodást okozhat. A pszoriatikus ízületi gyulladás a legtöbb esetben pikkelysömörrel jár együtt.

– A köröm pikkelysömöre (az esetek akár 50%-a [a pszoriatikus ízületi gyulladásban szenvedõk 80%-a]): A betegség ezen fajtáját a körmökön található nagy, mély, szabálytalan elhelyezkedésû lyukak jellemzik. Egy tanulmány szerint a pikkelysömör a betegek 4%-a esetében elõször ebben a formában jelentkezik, de a körmök elváltozása elõbb-utóbb a legtöbb betegnél bekövetkezik.

A pikkelysömör oka

Bár a pikkelysömör leírása a bibliai idõk óta ismert, nem tudjuk pontosan, mi okozza a betegséget. A legtöbben úgy vélik, hogy a betegség kialakulásában genetikus okok is szerepet játszanak (a beteg 40-60%-ának családjában fordult elõ korábban a pikkelysömör).1 Az is ismert, hogy különbözõ tényezõk, így többek között a stressz, a bõr sérülései, bizonyos gyógyszerek és fertõzések is kiválthatják vagy súlyosbíthatják a pikkelysömört.

Sok éven át úgy gondolták, hogy a pikkelysömör elsõsorban a bõrsejtek betegsége. Késõbb azonban észrevették, hogy az immunrendszer mûködését elnyomó különbözõ gyógyszerek hatására javult a pikkelysömörben szenvedõk állapota. Azt is megfigyelték, hogy a T-sejtek (a fehérvérsejtek) mûködését gátló ciklosporin hatékony a pikkelysömör kezelése során. Ez alapjaiban módosította a betegség kialakulásának okairól vallott nézeteket. Mára bebizonyosodott, hogy a T-sejtek jelentõs szerepet játszanak a betegség kialakulásában.

A legtöbb kutató egyetért abban, hogy az immunrendszer, amely normális esetben védi a szervezetet a külsõ behatolók ellen, hibás parancsot kap, amely következtében az egészséges bõrsejteket támadja meg. Ez a hiba felgyorsítja a bõrsejtek növekedési ciklusát, és a normális sebességû hámlás helyett a sejtek felhalmozódnak és kiütéseket hoznak létre. A pikkelysömört emiatt "immunreakció révén létrejött" (immunmediált) betegségnek is nevezzük.

A pikkelysömör diagnosztizálása

A pikkelysömör vérvizsgálattal nem diagnosztizálható. Az orvos a diagnózist általában az érintett bõrfelület vizsgálata alapján állítja fel. Ritkább esetben kivágják a pikkelysömör által érintett bõr egy kis darabját, és azt vizsgálják meg mikroszkóp alatt.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Pikkelysömör

2026. szeptember 22.

A pikkelysömör olyan nem fertõzõ, gyakran elõforduló, krónikus és nem gyógyítható betegség, amely akkor alakul ki, amikor az immunrendszer hibás jelzéseinek következtében a bõrsejtek (a keratinociták) túl gyorsan, a szokásos 28-30 napos ciklus helyett 3-4 naponként regenerálódnak. Ezek a fölösleges bõrsejtek a bõr felszínén vörös, pikkelyszerû, hámlós és gyulladt kiütéseket hoznak létre, amelyek viszkethetnek, felszakadhatnak, vérezhetnek, és nagyon fájdalmasak lehetnek.

Ezek a kiütések a bõrfelületen súlyos elváltozást okozhatnak, nemkívánatos tekinteteket vonzhatnak, és miattuk a pikkelysömörben szenvedõ embereket számos hátrányos megkülönböztetés éri. A betegség általában az ízületeket, a végtagokat, a nemi szerveket és a fejbõrt támadja meg, de bármely testrészen elõfordulhat, sõt az egész testre is kiterjedhet.

A fenti fizikai tüneteken kívül a betegség súlyosan romboló hatással lehet a beteg életminõségére is. Az Amerikai Pikkelysömör Alapítvány felmérése szerint a pikkelysömörben szenvedõ betegek úgy nyilatkoztak, hogy a betegséggel való együttélés rosszabb lehet, mint sok egyéb krónikus betegség, pl. a szívkoszorúér-megbetegedés, vagy a krónikus obstruktív tüdõbetegség esetében. Az egyetlen betegség, amelynek hatását még a pikkelysömörnél is rosszabbnak ítélték, a depresszió volt.

Itt a nátha

2026. szeptember 21.

A megfázás, meghûlés a leggyakoribb megbetegedés hazánkban; ezzel a panasszal keresi fel a legtöbb beteg a háziorvost. Lényegét tekintve a megfázás felsõ légúti hurut, mely a légzõrendszert, fõleg annak felsõ szakaszát érinti. Odafigyelésseel jól kezelhetõ, ám ha elhanyagolják, komoly szövõdmények is kialakulhatnak.

A hurut egyenlõ a gyulladással. Ilyenkor a nyálkahártyák, fõleg az orr, ezen belül pedig az orrkagylók, a garat, a gége és a hörgõk nyálkahártyái gyulladnak be. Gyulladáskor a nyálkahártyák megduzzadnak és fokozódik a nyákelválasztás.

Miért éppen õsszel és télen fordul elõ e betegség?

A felsõ légúti hurutot leggyakrabban a vírusok, ritkábban a baktériumok okozzák. Ezen kórokozó vírusok nyáron is jelen vannak, de elszaporodásukhoz a legkedvezõbb a nedves, nyirkos idõ, a 0–5 °C-ig terjedõ hõmérséklet.

Õsz végére csökken a szervezetben a vitaminok – fõleg a C-vitamin – mennyisége, ezzel pedig a szervezet ellenállóképessége is. Ezen tényezõk összeadódása vezet a meghûléshez.

Hozzájárul még a kór terjedéséhez, hogy a rossz idõben kevesebbet tartózkodunk a szabadban, kevesebbet mozgunk, többet vagyunk zárt helyiségben: otthon a szobában, gyakrabban járunk színházba, moziba, vendégségbe, könyvtárba. Gyakrabban vesszük igénybe a tömegközlekedési eszközöket. Miután a megfázás cseppfertõzéssel terjed, több ember között a zárt térben könynyebben kapjuk meg a betegséget.

A hideg hatására a nyálkahártya védekezõképessége csökken, emiatt a kórokozók jobban megtapadhatnak és könnyebben áthatolhatnak rajta. Ilyen “hideg” esetek megtörténésére mondják azt, hogy huzatban ültem, mezítláb álltam a kövön, hideg vizet ittam. Tüneteit mindannyian ismerjük: hidegrázás, borzongás, orrfolyás, köhögés, gyengeség, izomfájdalom, kedvetlenség, rossz közérzet.

Gyógynövények várandósoknak és szoptató anyáknak

2026. szeptember 21.

Különösen a várandósság elsõ szakaszában gyakran jelentkezõ hányinger enyhítésére és megszüntetésére fogyasztható a borsmenta leveleibõl (Menthae piperitae folium) készült tea (hidegen) és a gyömbér (Zingiberis rhizoma). Ez utóbbi önmagában vagy más gyógynövényekkel együtt például filteres tea formájában is beszerezhetõ. Mellettük a borsmenta- vagy a fodormenta-illóolaj párologtatása és belélegzése is kedvezõ lehet. 

A várandósság elsõ harmadában szintén sokszor jelentkezõ fejfájás esetén ajánlatos akupresszúrával és bedörzsölõszernek (70%-os alkoholban oldva, 10%-os koncentrációban) elkészített illóolajok (pl. eukaliptuszolaj: Aetheroleum eucalypti, borsmentaolaj: A. menthae piperitae vagy mindkettõ), illetve az említett illóolajokat tartalmazó hûsítõ, fájdalomcsillapító hatású balzsamok használatával próbálkozni.

A várandósság idején fellépõ nyugtalanság, szorongás és alvászavarok enyhítésére citromfûlevélbõl (Melissae folium), sárkányfõfûbõl (Dracocephali herba), macskagyökérbõl (Valerianae rhizoma et radix), orbáncfûbõl (Hyperici herba), golgotavirágból (Passiflorae herba) és galagonyalevélbõl, virágból vagy termésbõl (Crataegi folium, flos, fructus) készült gyógyteák vagy az e növényi részeket tartalmazó készítmények ajánlhatók. A szorongások oldásában egyes illóolajoknak (pl. levendula, narancsvirág, ilang-ilang) szintén fontos szerepük lehet, melyeket aromalámpából elpárologtatva és belélegezve, illetve aromafürdõ vagy gyengéd masszázs formájában használhatunk.