Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Péter Szabó Szilvia: A pici inspirál és megnyugtat

Érdekességek2017. szeptember 15.

Péter Szabó Szilvi, az egykori NOX együttes énekesnője mára már szólókarrierjét építi, amihez a maga módján kislánya, Emma is hozzájárul.
 
Az eddigi életutadban mi jelentett számodra mérföldkövet?

– Mindenképpen az, amikor anya lettem. De ha a kezdetektől nézzük, amikor felköltöztem Pestre egy kis Csongrád megyei faluból.

Az nehéz lehetett, és egy nagy váltás.

– Igen, de voltak álmaim, és tudtam, hogy hova akarok eljutni. Így muszáj volt leküzdenem a félelmeimet. De szerintem a kalandvágyam így is nagyobb volt, mint a félelmem.

A következő nagy mérföldkő, amikor megalakult a NOX, mert akkor kezdődött az én pályafutásom, 2002-ben. 2005-ben megcsináltuk a Ragyogás című koncertturnét, ezzel egy időben kijutottunk az Eurovíziós Dalfesztiválra. Talán az az év volt a csúcspontja a pályámnak. Rá pár évre jött egy törés, az is fordulópont volt, hisz a negatív fordulatok is fontosak. Majd 2009 utolsó napján elmentem Ausztráliába, ott voltam majdnem két évig, onnan pedig Angliába költöztem.

Kint egyedül voltál?

– Igen, de barátokhoz mentem.

Az se lehetett könnyű és egyszerű.

– Félelmetes volt, de a kalandvágyam itt is mindent felülírt. A következő fordulópont talán az volt mikor újra hazaköltöztem. Megjelent az első szólólemezem, és újra színpadra álltam, de már mint Péter Szabó Szilvi. Aztán, amikor megismertem a páromat, és amikor megszületett a kislányom, még ezek a döntő események voltak.

Készültél már az anyaságra?

– Természetesen! Abszolút anyatípusnak tartom magam. Nagyon-nagyon vágytam rá, csak a körülmények nem voltak adottak hozzá. Nemsokára 35 éves leszek, és őszintén mondhatom, hogy minden a helyére került az életemben.


Így képzelted el az anyaságot?
– Valahogy így, igen, azt hiszem. Nem volt idegen számomra, mert rengeteg kisgyerek vett körül a családon belül is és a baráti körömben is. Persze az azért nem olyan.

Mindent precízen eltervezel, vagy laza anyuka vagy?

– Szerintem mind a kettő, nem aggódom túl, amit nem muszáj, de amikor tényleg az kell, akkor szeretek utánajárni a dolgoknak.

A nőknél mindig ez a legnagyobb kérdés: hogyan oldjuk meg? Hogyan egyeztessük össze a családot, gyereket, saját magunkat, a munkát, mindent?

– Próbálkozom. Még egyelőre nagyon friss ez a dolog, mert még csak hét hónapos a kicsi. Szerintem majd akkor lesz egy kicsit nehezebb ezt megoldani, amikor már délutáni szakköröktől elkezdve iskolán, óvodán keresztül mindenhova hordani kell őt. Most még itthon van, csak azt kell megoldani, hogy ha nem tudok itthon lenni, akkor valaki segítsen. Szerintem rugalmasan és körültekintően ezt azért valahogy össze lehet egyeztetni.

Szoktál neki énekelni, vagy hallja, mikor te otthon énekelsz vagy gyakorolsz?

– Itthon gyakorolni nem nagyon szoktam, de nagyon sokat énekelek neki.

És akkor milyen? Figyel, mit csinál?

– Nem minden dalt szeret. Pici korától az altatásnál észrevettem, hogy melyek azok a dalok, amelyek működnek. Amelyekre elalszik vagy megnyugszik, abbahagyja a sírást. Ez lecsökkent mára két dalra. Másokat is énekelek neki, de ezek azok, amelyekre elkezd mosolyogni. Mikor ezt a két dalt kezdem el énekelni, akkor úgy néz rám, mint egy istennőre. Nagyon cuki.

Akkor is ilyen nyugodt, amikor orvoshoz kell menni vagy valamilyen vizsgálatra?

– Igen, amikor a gyerekorvosunk jön hozzá vagy mikor kötelező vizsgálatokra kellett vinni a Czeizel Intézetbe, mindig érdeklődve és nyugalommal kezelt mindent. Tudja, hogy anya ott van, és nem lehet baj.

Az apukát hogyan változtatta meg a kislány?

– Óriási szerelem van. Igazából szerintem nem változtatta meg, felelősségteljes volt előtte is, tudta, hogy ez mivel jár.

Mi jelent számodra örömöt az életben?

– Rengeteg dolog.

Vannak nagy örömök, kis örömök?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy mi az, ami boldoggá tesz. Arra tanított meg az elmúlt pár év, hogy meg tudom látni a számomra elegendő napi boldogságmennyiséget akár egy kis virágban is. Próbálom látni is, nem csak nézni a világot. Nem mindig sikerül, mert nekem is vannak rossz napjaim, amikor minden szürke, és semmi sem jó. Olyankor szerintem nem jó a közelemben lenni. De igyekszem ezeket leredukálni, főleg, mióta Emma itt van. Ő rám mosolyog, és akkor minden rosszkedvem elszáll. Egyébként, ha örömről beszélünk, akkor a családom és a színpad, ez a két dolog, ami a szerelem, és mindent megszépít.

A másik ilyen nagy kérdés az idő. Hogyan tudod az időmenedzselést úgy elvégezni, hogy az megfelelő legyen?

– Igazából azt vallom, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, csak nem mindig van rá energiája. Nekem is lenne időm elmenni edzeni, csak nagyon sokszor energiám nincs rá. És annyira jólesik, amikor lefekszik a gyerek, és csak ülök és bambulok. Gyakorlatilag úgy vagyok vele, hogy amire muszáj, arra mindig tudok időt szakítani, meg amire úgy érzem, hogy fontos. Szerencsére magam oszthatom be az időmet, hogy mikor dolgozom, mikor mi történik. Próbálom úgy csinálni, hogy mindenhova odaérjek, és mindenkinek eleget tudjak tenni.

Mesélj a terveidről, az elkövetkezendő munkáról.

– Ez az évem a 15 éves jubileumi év, 15 éve vagyok színpadon, ha a profi pályafutást nézzük. Ebből kifolyólag egész évben jubileumi turnén vagyunk. Felépítettünk egy teljesen új installációt, saját látvánnyal, pirotechnikával, hatalmas zenekarral, nagy show-val megyünk mindenhova, ahova meghívnak minket. Ősszel tervezünk egy nagylemezt, és az évet egy saját budapesti koncerttel fogom zárni. Természetesen az „építkezési folyamat” nem fog megállni az év végével, mert jövőre is hatalmas terveink vannak.

Stílusváltozás?

– Stílusváltozás véletlenül sem, inkább a produkció építése és növelése. A tavalyi év előfutára volt annak, amik idén történnek vagy történtek, s ezt folytatjuk jövőre is. Visszatértem a gyökerekhez. Ugyanazzal a szerzővel dolgozom, akivel régen, és újra azt csináljuk, amit annyira szeret tőlem a közönség.

Ez iszonyú nagy munka. Inspirál téged a pici, hogy ilyen energiát bele tudsz fektetni?

– Ő is inspirál, és annyira imádom a munkámat, hogy nekem ez nem tűnik annak. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ezt megadta az élet, és azt csinálhatom, amit szeretek.

Még mi milyen boldogok vagyunk, akik téged hallgatunk, és jól érezzük magunkat, amikor ezt tesszük.
Köszönöm a beszélgetést!

 

Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Ha elfogy a tetterõ

2026. november 12.

A motiváció energia, mely felpezsdít és tettekre ösztönöz minket. Nélküle minden unalmasnak, érdektelennek tûnik... és nincs kedvünk a céljaink megvalósításához. De hogyan találjunk ismét rájuk, ha elmaradoznak a cselekvés ösztönzõi? Íme, a hiány bizonyos indoklása pszichológiai-életviteli megközelítésbõl, és néhány jó tanács ahhoz, hogy visszatérjen a régi tetterõ... 

Minimális motiváció nélkül nem mennek a dolgaink úgy, ahogy várnánk, és az az érzésünk, egyre fogy az energiánk... A motiváció olyan mozgatóerõ, mely cselekvésre ösztönöz, élettelivé és hatékonnyá teszi cselekedeteinket. Amikor már nincs meg bennünk a motiváció, mindaz, amiért korábban küzdöttünk, érdektelenné válik számunkra. Egyre erõsödik bennünk a kedvetlenség: mindennapi munkánkat, magánéleti tevékenységeinket nyûgként, monoton "hajtásként", pusztán kötelezettségek teljesítéseként éljük meg. Ha azonban jobban megértjük, milyen mozgatórugók és fékezõ erõk vezérelnek minket tetteinkben, az segít annak felismerésében, hogy hiányuk miatt kerülünk olykor hátrányos helyzetekbe. Néhány egyszerû, pszichológusok által kidolgozott módszer azonban lehetõvé teszi, hogy ismét erõt merítsünk belsõ forrásainkból.

A motiváció mozgatórugói

Ami tettekre mozgósítja az embert, élete egészen korai szakaszától kezdve, az mindenekelõtt létszükségleteinek kielégítése. Aki fázik, éhes vagy szomjas, könnyen felszabadítja szükséges energiáit abból a célból, hogy változtasson elviselhetetlen hiányérzetén. Tekintettel azonban a jóléti társadalomra, amelyben élünk, törekvéseink, vágyaink messze meghaladják elemi szükségleteink egyszerû kielégítését. Bonyolultabb, kifinomultabb igények sokasága ösztönöz minket arra, hogy mozduljunk, vállalkozzunk, energiát fektessünk be terveink megvalósításába. Ilyenek lehetnek a kényelmi igények, de hozzájuk tartozhat a társadalom elismerésének kivívása, anyagi javak megszerzése stb.

Fogmosás - hatékonyan

2026. november 12.

Mindnyájan tudjuk, hogy a napi többszöri fogmosás döntõ szerepet játszik a száj és a fogak higiéniájának biztosításában, egészséges állapotának fenntartásában és a fog(íny)betegségek megelõzésében.

De vajon azzal is tisztában vagyunk-e, hogyan válasszuk meg a fogápolási eszközöket, és tudjuk-e azokat a helyes idõtartammal, megfelelõ módon és idõben használni? Ha nem teljesen egyértelmû a válaszunk, jobban tesszük, ha tájékozódunk e téren, és megfogadjuk az alábbi jó tanácsokat is!

Minden étkezés után mosson fogat!

Ideális esetben ezt a jól ismert szlogent mindennap követnünk kellene, és kitartóan, három hosszú percig kellene fogat mosnunk. Emellett természetesen nem lenne szabad semmit ennünk a fõétkezések között, mellõzve a munkahelyen és otthon egyaránt oly gyakori nassolást (a jó alak megtartása érdekében is), de persze kivétel lehet ez alól a zöldség-gyümölcs fogyasztása uzsonnára. Ezt a szabályt azonban sokan és sokszor nem tartjuk be. Amikor például a menzán ebédelünk vagy az iroda konyhájában megmelegítve, sietve elfogyasztjuk a rendelt vagy otthonról hozott ételt, gyakran nincs módunk az étkezés utáni fogmosásra. De ha mégis, arra végképp nem érünk rá, hogy három teljes percet szenteljünk erre a tevékenységre. Így elõfordul, hogy épp csak végigsiklunk a fogainkon, és átöblítjük a szánkat fogkrémes vízzel - az is hasznosabb, mintha teljesen elhagynánk az ebéd utáni fogápolást. Van úgy azonban, hogy tényleg lehetetlen a napnak ebben az idõszakában fogat mosnunk. Ez esetben rágjunk el egy cukormentes rágógumit vagy együnk meg egy almát. Mindkettõ segít megtisztítani a fogakat anélkül, hogy maradékot hagyna a fogak közötti résekben.

Szexbeszéd

2026. november 11.

Senki nem születik szexistennek! Ezt is gyakorolni kell! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... 

Fontos a kommunikáció

Senki sem születik úgy, hogy tanulás, gyakorlás nélkül, azonnal ért valamihez... A jártasságra szert kell tenni. Ezért ha valamibe belekezdünk, azt meg kell tanulnunk, és fontos, hogy leckéket is vegyünk belõle. Ne higgyük tehát, hogy azonnal szexistennek születünk! Nem feltétlenül tudjuk, mi elégíti ki maximálisan a partnerünket, s mitõl válhatna örömtelibbé számára a szex. Ugyanakkor gyakran panaszkodunk arról, hogy a társunk nem érez rá igényeinkre, amelyek révén számunkra is többet jelentene a szexuális együttlét. No, de ezt neki is elmondjuk? Aligha, ugye? Pedig ez a megértés és a kommunikáció kölcsönös hiányát jelenti, ami ellen tenni kell, ha azt akarjuk, hogy örömteli, mindkét felet kielégítõ szexuális életünk legyen!

Mindenképp hasznos a partnerek számára, ha rendszeresen beszélnek egymással szexuális vágyaikról, ahelyett, hogy szégyenérzetük miatt azokat gondosan titkolnák. Hiába fúj már a modern idõk szele, ki ezért, ki azért, még mindig nem beszél ilyesmirõl partnerével. Pedig egymás tájékoztatása, hogy mit szeretnének változtatni a közös szexben, új dimenziókat nyithat az örömszerzésben és elmélyítheti a kapcsolatot - minden tekintetben. Ennek hiányában viszont megrendülhet a kölcsönös bizalom, ami veszélyeztetheti az egész viszonyt.