Őszinteség: bűvös joker vagy gyilkos fegyver?
Érdekességek2023. július 08.
Az őszinteség fogalmáról többnyire egy pozitív érték jut eszünkbe, amelyről a legtöbben azt tartjuk, rendkívül fontos. Mindezek ellenére az őszinteség kapcsán sok emberben gyomorgörcs támad, mivel megnyílást, az elme feltárását és egyfajta kiszolgáltatottságot is hordoz magában.
Az őszinteség olyan helyzetet teremt, amelyben könnyű sérülni, és akár durva fegyver is lehet. Sokan sajnos kritikai hajlamuk kiélésére használják. A bántó viselkedést és kontrollálatlan megnyilvánulásokat az őszinteség mártír-zászlaja alá rendezik, ezzel eloszlatva a figyelmet arról, hogy valójában bunkók voltak.
Az őszinteség, mint joker
Az őszinteség a vallás 4. lába, a mely még a legszörnyűbb korokban, degradálódott társadalmakban is jelen van. Az őszinteség nagy előnye, hogy nem kerül semmibe, viszont ha valakihez őszinték vagyunk, akkor a szívességbankban, a bizalom nevű bankfiókban gyorsan és könnyen számlát nyithatunk, hosszútávra.
Az őszinteség korunkban felértékelődött, ritka kincs, mivel egyre kevesebben hajlamosak rá. Gyakran őszinték vagyunk 1-2 emberrel, legfeljebb 5-10 személlyel, de tetszés szerint válogatjuk meg a megnyílás mértékét. A valódi önmegvalósítás stádiuma azonban az, hogy mindig és mindenkivel kivétel nélkül őszinték vagyunk.
Ez akkor megy könnyedén, ha olyan rendes, társadalmilag, szociálisan elfogadható, tiszta életet élünk, amely révén nincsenek takargatnivalóink. Ha viszont eljutunk erre a szintre, még akkor is érdemes arra figyelni, hogy az "őszinteségünket" - őszinte szókimondásuknak, érdességünket - ne vigyük túlzásba.
Az őszinteség, ha visszacsap
Gyakran az őszinteség felmagasztalói és gyakorlói kritikai érzéküket kondicionálják embertársainkon, s amikor valaki szóvá teszi nekik, hogy kommunikációjuk túlmutat az őszintének lenni nemes értékein, akkor általában azzal védekeznek, hogy az mindennél fontosabb. Ami természetesen nem kétséges, de különbséget kell tenni a valódi őszinteség, illetve az illetlenség között.
Hogy mi a különbség?
Természetesen, ha van egy gondolatunk, van egy érzésünk, és főként, ha e téren kérdeznek bennünket, akkor mondjuk meg az igazat, de nem mindegy milyen stílusban. Tisztelettel, alázattal, a másikat elfogadva és esetlegesen, ha negatív dolgot közöltünk, akkor őszinte megnyilvánulásunk után egy pozitív kiutat, pozitív példát mutatva zárjuk felvetésünket. Az őszinteség során igazat kell mondani, és kerülendő minden sértő megjegyzés, érzelmi, szúrós ráhatás, az éles, érdes stílus.
Mi számít őszinteségnek és mi hazugságnak?
Gyakran felmerül a kérdés, hogy a hazugság hol kezdődik el... Az világos, hogyha kérdeznek, és mi valótlan dolgot válaszolunk, állítunk, akkor hazudtunk, azt azonban sokan engedélyezik maguk számára, hogyha valamire társuk barátjuk, párjuk, környezetükben egy személy nem kérdez rá, akkor ne mondják el önmaguktól a kikívánkozó igazságot.
Ez is hazugság?
Természetesen igen. Különösen akkor, ha olyan dolgot tartunk magunkban, ami a másikkal szemben tisztességtelen helyzetet, időnyerést szül, vagy kihatna életére, vagy amely miatt a másik sejthető, vagy legalább van rá esély, hogy másképp szervezné életét, vagyis olyan kérdésekben, amik befolyásolják életét.
Túlzásba vihető?
Természetesen igen, ezért figyelni kell arra is, hogy ne kotnyeleskedjünk. Az „őszinteség-iskola” másik véglete, amikor nem bántó módon, de folyamatosan mégis kiköpjük véleményünket. Azért, hogy folyton szerepelhessünk, de ezért tornázva, még nem biztos, hogy valóban őszinték is vagyunk. Gyakran a folyamatos beszéd és kritikai megnyilvánulás, akár csak építő célzattal is, olyan belső zajt és káoszt szül az elmében, amely hatására nincs meg az az idő, csend, nyugalom, béke, hogy átgondoljuk, őszintén mit is akarunk egy témáról mondani.
A megoldás természetesen valahol az arany középúton található.
Lehet az őszinteség a vesztem?
Persze, lehet, hiszen ha őszinte vagy, túl gyakran és határozottan kiállsz véleményedért, akkor megütheted a bokád. Az őszinteséggel bizonytalanná teheted szeretteidet, dühössé embertársaidat. Ugyanakkor ez az a kockázat, aminek vállalása szükségszerű. Mivel az őszinteség az emberiség, emberiesség egyik alapvető értéke és a vallás 4. elve, ezért mondhatjuk, hogy szent. Ha pedig szent, azaz a profánon és anyagon túli értéket hozunk be éltünkbe és ápolgatjuk gondozzuk azt, akkor az az erő rendszerezettséget, és hosszú távon sikereket fog adni a végzője számára.
Az a személy, aki locsolgatja magában az őszinteség növényét, de nem viszi túlzásba ennek mutogatását, az elérheti emberi kapcsolataiban a nyitottságot, a biztonságot, a bizalmat. Olyan szociális érzékenységet alakít ki, amelynek hatására bárkivel megérteti magát, és olyan mély ismeretségeket és viszonyokat köthet, amelytől hétköznapjai csak értékesebbé válnak. Az őszinteség tehát kockázatot jelent, de olyan értéket képvisel, amiért megéri ezt vállalnunk, s kötelességünk is embertársainkkal szemben tisztességesnek, igazságosnak maradnunk mindig, minden körülmények között.
forrás: Harmonet.hu
