Ólom a szembe, viasz az arcra, avagy a halálos csábítás titkai
Érdekességek2024. április 15.
Amióta világ a világ, a nők (és időnként a férfiak is) festik, szépítik magukat. Minden kornak megvolt a maga szépségideálja, minden népnek megvolt a saját tipikus díszítési eljárása, szokása. És ez nem mindig volt veszélytelen...
A japán hölgyek rizsporral, európai társaik liszttel fehérítették arcukat, szemfestékek pedig az ólomtól kezdve a szénen át a koromig minden elképzelhető, és elképzelhetetlen dologból készültek. A nők felhasználták, amit csak lehetett: gyümölcsöket, virágokat, ásványokat, állati zsiradékot, kormot, vért.
Katalin cárnő nyers májból, zsírból és vérből álló pakolást használt, a gésák pedig viasszal kezelik arcukat, hogy sima réteget kapjanak a rizspor felviteléhez.
A római nők békabélből készített élénk kék szemfestéket használtak, az ázsiai hölgyek piros tust. A bőrt ólom és higany keverékével fehérítették. Nem baj, ha halálos méreg, a csábítás érdekében soha nem riadtak vissza semmitől a tetszeni vágyó asszonyok.
Még a szigorú középkorban is festették magukat a nők, igaz, csak a léhább fajta, bordélyban dolgozó.
Nem úgy a rokokó dámái, akik szépségtapaszokkal ragasztgatták tele arcukat, és még a parókájukra is púdert szórtak – talán a rossz szagok ellen, hiszen fürdeni akkoriban nem volt divat.
A sminkelés oly ősi szükséglete az embereknek, hogy már a legrégebbi ismert törvénykönyv, Hammurapi oszlopa is foglalkozik vele. Eszerint a kihívó, színes festésért nyilvános korbácsolás járt...
Szép, nem?
forrás: Harmonet.hu
