Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Nem úgy zajlik majd ősztől az oktatás, ahogy megszoktuk

Érdekességek2020. június 15.

Az iskolák és egyetemek soha nem látott kihívással szembesültek, amikor márciusban néhány nap alatt digitális oktatásra kellett átállniuk. A távoktatás egyik legnagyobb kérdése a gyakorlati órák, kurzusok megtartása, az intézmények ebben egyedi, alternatív megoldásokkal segítik a hallgatókat.  

A Budapesti Metropolitan Egyetem egyetemi docense, tanulásmódszertani szakértője szerint három forgatókönyv szerint térhetünk vissza a tantermekbe: teljesen elfelejtjük a digitális oktatás új tapasztalatait, részben adaptáljuk ezeket, vagy teljesen új korszak kezdődik az oktatásban.

Online tanulás vs. távoktatás

Szemléletbeli különbség van aközött, hogy a jelenleg zajló folyamatot online tanulásnak vagy távoktatásnak nevezzük Dr. Vass Vilmos tanulásmódszertani szakértő, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) docense szerint. A távoktatásban ugyanis a hangsúly az oktatáson van: azon, hogy az oktató milyen tananyagot és hogyan ad le. Az online tanulás már elnevezésében is a diákok tanulására helyezi a hangsúlyt: ebben az esetben az a fontos, hogy az oktató hogyan segíti, támogatja a hallgatók felkészülését. 
 
„Azok az oktatók, akik a tananyag leadására, és nem a hallgatók tanulására koncentráltak, hamar létszámcsökkenéssel és fekete ablakokkal találták szembe magukat az online órákon” – mondta el a szakértő, aki szerint pont a két szemlélet közötti különbségre világított rá a digitális oktatásra átállás. A kreatív feladatok, a hallgatói tevékenységek, kérdések és visszajelzések ugyanis lényegesen nagyobb szerepet kapnak az online tanulásban, amely így alkalmasabb a diákok motiválására a pusztán figyelemre és memóriára épülő egyszerű tananyagleadásánál.

Tanterem a XXI. században

A digitális tér rendkívül rugalmas, személyre szabott kereteket biztosít a tanuláshoz, hiszen az oktatókat bármikor elérhetik a hallgatók. A ritmust az eddig megszokott tanulási folyamatban az oktató és a tantermek adták, most viszont mindenki a saját ütemében haladhat. Ugyanakkor az online tanulásban lényegesen nagyobb a hallgatók egyéni felelőssége is. „Természetes, hogy ami érdekli a hallgatókat, azt szívesebben tanulják, éppen ezért a mi feladatunk, hogy felkeltsük az érdeklődésüket a tanított téma iránt. Azonban akármilyen jó módszertannal tanít is egy oktató, az osztályterem nem ad megfelelő kereteket a XXI. századi tanuláshoz – mondta el a szakértő. – Az elmúlt 15-20 évben hozzáférhetőbb lett az információ, és az információszerzés is felgyorsult, így már nem egyszerűen a hozzáférhető tudás mennyiségével, hanem az információ áramlásának sebességével is meg kell küzdenünk. Ehhez nem csak a megfelelő digitális eszközök jelentik a kulcsot: meg kell tanítanunk a diákokat arra, hogyan tudnak hiteles információhoz jutni a digitális térben és hogyan tudják alkalmazni a tanultakat.”

Alternatív megoldások, támogató intézmény

Bár a pandémia miatti digitális átállást sikeresen teljesítette több felsőoktatási intézmény, számos – például művészeti – képzés műhely- és eszközigényes gyakorlati kurzusai maradtak el kényszerűségből a 2019/2020-as tavaszi félévben. A Budapesti Metropolitan Egyetem fő célkitűzése a jelen helyzetben, hogy hallgatói a megkezdett félévüket eredményesen be tudják fejezni, valamint gyakorlati jegyeket és vizsgaosztályzatokat szerezhessenek úgy, hogy a teljesítéshez szükséges ismereteket is elsajátítják. Ezért a hallgatói visszajelzéseket is beépítve indította el az egyetem METUCare nevű programját, amelynek egyik lényegi eleme, hogy a koronavírusjárvány miatt meg nem tartható gyakorlati kurzusok – mint például stúdióban zajló divatfotózás, televíziós stúdiógyakorlat, sokszorosítógrafikai vagy éppen textil műhelygyakorlat – egy kéthetes intenzív szakmai program keretében szeptember elejére kerülnek át. 
A járvány és a kijárási korlátozások radikális változást hoztak a hallgatók élethelyzetében is. Ezek feldolgozásában sokan szorultak mentális támogatásra is. A METUCare program részeként az intézmény bővítette az igényelhető karrier- és életviteli tanácsadási szolgáltatásait is: az egyetem képzett trénerei, szakemberei 5-10 alkalmas online konzultáció, terápia keretében segítenek igény esetén a diákoknak a szakmai fejlődésükkel és személyes problémáikkal kapcsolatos kérdésekben. A kijárási korlátozások idején több mint 120 hallgató élt a lehetőséggel.

Oktatás a járvány után

Dr. Vass Vilmos három forgatókönyv megvalósulását tartja lehetségesnek a tantermekbe való visszatérés után.
  1. Az első ilyen eshetőség, hogy semmi nem változik, és a tanulás-tanítás a korábbihoz hasonlóan zajlik majd.
     
  2. A második, hogy a digitális oktatás egyes elemeit az oktatók és a hallgatók is átültetik a tantermi térbe, és a két eszköztár egymás mellett él tovább – ez az ún. blended learning, amikor az internet és a digitális média nyújtotta lehetőségeket, valamint a hagyományos tantermi oktatás módszereit együttesen használják.
  3. A harmadik lehetőség pedig, hogy a digitalizáció meglepő módon pont az emberi tényezők szerepét és a progresszív oktatói szemléletet erősíti meg – nem a technológia vagy a tananyag lesz önmagában izgalmas, hanem az egyéni és a közösségi tevékenységek.

„Egy ilyen, tanár és diák számára is pszichológiailag nehéz időszak után nehéz elképzelni, hogy ősszel ugyanonnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Fontos tanulság, hogy a digitális eszközök szerepe óriási lehet, azonban a legjobb eszköz sem pótolhatja az oktató személyiségét valamint a közösség szerepét és a személyes jelenlétből adódó helyzeteket” – tette hozzá Dr. Vass Vilmos.


forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

A nõiség csodája - Gyermeket várok

2026. október 07.

A terhesség, latinul graviditás, szó szerint nehézséget, nehézkességet, terhet jelent, s mint ilyen, elsõsorban a gyermekvárás fizikai tényezõire utal. A köznyelv bölcsessége azonban ezen túllépve a lelki-szellemi tényezõkre fekteti a hangsúlyt, amikor várandósnak, másállapotosnak, sõt áldott állapotban lévõnek nevezi a leendõ édesanyát. A terhesség a testi történéseken túlmenõen valóban a korábbiaktól eltérõ, "más" állapotot jelent, az áldásos várakozás idõszakát.

Hosszasan várni valamire és valakire olyan belsõ változások sorozatát indítja el, amely legalább akkora jelentõséggel bír, mint a fizikai folyamatok módosulása. Mágikus, sõt varázslatos állapot ez, hiszen egyidejûleg búcsúzunk valamitõl és köszöntjük az újat. Az élet különleges, spirális jellegû körforgása szinte tapinthatóvá válik a születés és elmúlás találkozásának rejtélyes felszikrázásával. Hol az univerzumhoz igazodó végtelenségig hatoló kitágulást, hol a legbelsõ világba való fordulás mikrokozmoszának egyetlen pontba való zsugorodását éljük meg ilyenkor.

Különleges esemény, amikor megtudjuk, hogy biztosan gyermeket várunk. Az elsõ pillanatok lelkileg gyakran hirtelen fellépõ ürességérzést hoznak magukkal, majd pár perc múlva ez a vákuum elementáris érzésekkel telítõdik meg. Mire az orvostól az utcára érünk, más emberek vagyunk. Ugyanazokat a jelenségeket és eseményeket másképp érzékeljük és értékeljük, mint akár egy órával korábban. Másképp süt a nap, más lesz az utca megszokott zaja, más íze van a levegõnek, és más színe a felhõknek.

Nem tudok kibékülni a külsõmmel

2026. október 07.

Elgondolkodott már azon, hogyan viszonyul a külsejéhez, és vajon kellõ jelentõséget tulajdonít-e neki? Elégedett vele, vagy folyton aggodalmaskodik miatta? Mennyire tartja fontosnak a szépséget vagy a jó megjelenést? A gyermekkorban meghatározó jellegû érzelmi kapcsolatoktól kezdve a felnõttkori késztetéseken át, egészen a divat diktálta ideálokig sok minden befolyásolhatja a válaszadást. A pszichoanalitikusok gyakran foglalkoznak a fizikai adottságok, a külsõ elfogadásának szerepével a személyiség alakulásában. Az alábbiakban az õ tapasztalataikból merítünk...

Vajon megtanulható-e, hogy külsõnket ne becsüljük alá, béküljünk meg vele, és helyes önértékeléssel leküzdjük gátlásainkat? Ha törekszünk rá, biztosan... de számos tényezõ befolyásolja. A siker kulcsa mindenekelõtt az emberi kapcsolatok szövevényében és gyakran egy adott kultúrkörnyezet által alkotott képben rejlik. De hogyan is alakul ki a külsõrõl alkotott (ön)kép? Elõször a gyermekre esõ tekintetek a meghatározók, ahogyan az anya és az apa értékeli csemetéje külsejét, figyeli testi adottságait, öltözteti, esetleg felcicomázza. Azután a gyermek maga is szembesül a róla alkotott képpel a szülõk, testvérek, közeli családtagok részérõl. Amíg azonban kicsi, nem fontos számára a szépség, nem is tudja, mit jelent valójában - inkább viccesnek találja a dolgot... Az õ kis világa akkor még csak a közeli hozzátartozók körére korlátozódik, és azokat a reakciókat érzékeli, melyek tõlük érkeznek és általában túlzóan pozitívak. Pedig ha azt mondják neki "milyen szép vagy", az semmit nem jelent a számára, mert csak akkor meríthet belõle erõt, önbizalmat, amennyiben a szeretet kifejezõdését fedezi fel az ilyen szavakban. Így attól sem szomorkodna, ha a szülõtõl azt hallaná: "hogy te milyen kis csúnya vagy, és én mennyire szeretlek"... A gyermekek önbizalma, magáról alkotott képe abból a kapcsolatból ered, amelyet mi, szülõk és felnõttek kialakítunk velük. Ha a szülõk nem aggódnak a gyermek (külsõbelsõ) tulajdonságai miatt, sõt lelket öntenek belé, ha valamilyen adottságot nem találnak tökéletesnek nála, a csemetéjük is helyes önértékeléssel indulhat neki az életnek.

Miért nem jár modern protézis a magyar amputáltaknak?

2026. október 06.

Eljött az idő, hogy a magyar művégtag-ellátás is belépjen a 21. századba!

Magyarországon évente több ezer ember szenved el végtagvesztést, ám a hazai ellátórendszerben tapasztalható hiányosságok miatt sokan nem jutnak hozzá a modern protézisekhez. A szakértő jelentős szemléletváltást sürget, a cél, hogy a páciensek az életminőség helyreállításának kulcsaként tekinthessenek a modern művégtagokra.



Egy tizenkét országot vizsgáló tavaly közzétett kutatás adatai szerint a boka feletti amputációk száma ma Magyarországon lakosságarányosan a háromszorosa a nyugat-európai átlagnak és az évente végzett amputációk számát tekintve Magyarország az európai lista élén áll. Az érintettek azonban sokszor csak gyenge minőségű eszközökhöz jutnak hozzá, ennek oka a tájékozatlanság mellett a rugalmatlan finanszírozási rendszer, a futószalagszerű gyártás és a szakértelem hiánya.

„Míg a közvélekedés sokszor csak egy élettelen műanyag eszközként tekint a protézisre, a valóságban a modern orvostechnika már a csúcskategóriás mikroprocesszoroknál és karbonvázaknál tart” – hangsúlyozza a piacvezető Reha-Corpus Kft. tulajdonosa és szakmai vezetője.

Kiemelte azt is, hogy a hazai támogatási rendszer sok esetben fix összegeket határoz meg egy-egy kategóriára, nem veszi figyelembe a páciens életkorát vagy aktivitási szintjét.

„Így előfordulhat, hogy egy 30 éves aktív fiatal és egy 70 éves nyugdíjas ugyanazt az alapszintű eszközt kapja, mert a gyártóknak ugyanabból a keretből kell gazdálkodniuk. Ezzel szemben például Szlovákiában is, egyedi, aktivitásalapú finanszírozás működik.”