Nem kapcsolódik önmagával, a környezetével?
Érdekességek2025. március 14.
Ilyen a deperszonalizációs-derealizációs zavar
Rendkívül ijesztő érzés, ha valaki úgy érzi, idegen a saját teste, nem kapcsolódik önmagához, esetleg a környezetét érzékeli távolinak, mintha üvegen keresztül szemlélné azt. Ennek a jelenségnek neve is van: deperszonalizációs-derealizációs zavar. Hogyan lehet felismerni, kezelni ezt a disszociatív zavart? Dr. Blazsek Péter, a Pszichiátriai Központ pszichiátere, gondozóvezető főorvos válaszolt a legfontosabb kérdésekre és osztotta meg gondolatait a témáról.
Mi a deperszonalizációs-derealizációs zavar?
A deperszonalizációs-derealizációs zavar (depersonalization derealization disorder, DDD) egy komplex és gyakran félreismert, félrediagnosztizált mentális zavar. Tartós vagy gyakran jelentkező, kínzó, ijesztő érzések jellemzik, melyek során az egyén a saját testét idegennek éli meg, ez a deperszonalizáció, vagy a környezetét érzékeli távolinak, idegennek, ez a derealizáció. A személy úgy érezheti, mintha egy álomban élne, vagy saját magát és az életét távolról szemlélné, miközben a realitáskontroll megtartott. Ezen élmények súlyossága az enyhétől a súlyosig, időtartama pedig néhány pillanattól egészen több hétig terjedhet, jelentős funkcióromlást okozva az egyén családi életében, tanulmányaiban vagy munkahelyi teljesítményében. Az érintett páciensek beszámoltak tanulmányaik megszakadásáról vagy munkahelyi karrierjük megakadásáról a deperszonalizáció/derealizáció miatt.
Elkülönülés önmagunktól, a környezetünktől
A DDD a disszociatív zavarok csoportjába tartozik. Ez a gondolatok, az emlékezés, a cselekvések, az identitás, az érzelmek és a környezet egységének szétkapcsolódában nyilvánul meg. Ennek két formája különböztethető meg:
- Deperszonalizáció: Saját magától való elkülönülés érzése, az az érzés, mintha saját gondolatait, testét, végtagjait, cselekedeteit egy külső perspektívából szemlélné. Az egyén úgy érzékeli, mintha a teste, végtagjai vagy az elméje nem hozzá tartozna, ezek méretei megváltoztak volna.
- Derealizáció: Az az érzés, mintha a külvilág megváltozott volna, kétdimenziós lenne, mintha az egyén egy üvegfalon keresztül szemlélné azt. Úgy tűnik, mintha a környezet ködös, irreális, élettelen, mesterséges lenne.
Ezek az érzések vagy tartósan fennállnak, vagy rendszeresen visszatérnek, és ebben az esetben másodpercektől egészen órákig-napokig tartanak, jelentős életminőség- és funkcióromlást okoznak az élet minden terén. A deperszonalizációt és derealizációt gyakran jelentős mértékű szorongás kíséri – foglalja össze Blazsek doktor.
Mik a deperszonalizációs-derealizációs zavar tünetei?
A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) tünetei változatosak, mind intenzitásban és időtartamban, de leggyakrabban a következőket tartalmazzák:
Deperszonalizációs tünetek:
- Saját testétől, érzéseitől, hangjától, gondolataitól való leválás érzése.
- Végtagjait furcsának érzékeli, megnyúlnak, távolinak érzi.
- Saját életének külső szemlélője.
- Érzelmi tompaságot él meg.
- Robotszerűen működik.
- Az időérzékelése megváltozik, az idő meglassul vagy felgyorsul.
Derealizációs tünetek:
- A környezetét egy fátylon vagy üvegfalon keresztül érzékeli.
- A környezetét kétdimenziósnak látja.
- A környezetét irreálisnak, álomszerűnek érzékeli, mintha ködön át látná.
- Az emberektől és tárgyaktól való elszakadás érzése, mintha távoliak vagy mesterségesek lennének.
- Látási torzulásokkal, zavarosan látja a tárgyakat és embereket, vagy a környezetét fokozott éberséggel érzékeli.
- Úgy érzi, mintha egy moziban lenne vagy mesterséges valóságban.
Milyen okai lehetnek ennek a zavarnak?
A DDD okait pontosan nem ismertek, a kutatások több lehetséges okot feltételeznek:
- Trauma az előzményekben, különösen a gyermekkori traumák lehetnek jelentős kockázati tényezők. Érzelmi, fizikális vagy szexuális abúzus, vagy elhanyagolás disszociatív választ, így DDD-t válthat ki, mint kóros megoldási mechanizmust a traumára.
- Ha egy disszociációra hajlamos személy tartósan magas stressz-szintnek van kitéve és erősen szorong, nagy valószínűséggel deperszonalizáció/derealizáció alakul ki.
- Neurobiológiai tényezők: MRI és funkcionális MRI, valamint PET CT képalkotó vizsgálatok egyes finom szervi és működésbeli elváltozásokat mutattak ki DDD-ben szenvedő pácienseknél az agy azon területein, amelyek az érzelmek feldolgozásában vesznek részt, így a látási, a hallási és a szomatoszenzoros cortexben is. Elváltozásokat írtak le a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese rendszerben is. Érintett az agy halántéklebenye is.
- Illegális drogok: a kannabisz, a ketamin, a pszilocibin, az LSD fogyasztása akut deperszonalizációt vagy derealizációt válthat ki az arra hajlamos személyekben, ami akár tartóssá is válhat.
- Egyes személyiségvonások hajlamosíthatnak a DDD-re, így a fokozott introspekció (önmaga felé fordulás) vagy a fokozott elkerülésre való hajlam.
Gyakoribb, mint gondolnánk
A DDD önálló zavarként kb. 1-2%-ban fordul elő a populációban, de az egyén élete során átmenetileg 26-74%-ban jelentkezhet. 2-4-szer olyan gyakori, mint a szkizofrénia, jelentős működésbeli károsodást okoz, az életminőség súlyos romlásával, mégis szinte ismeretlen és nem szentelnek rá gyakorlatilag semmilyen figyelmet. Magyarországon 90-180 ezer embert érinthet.
A deperszonalizáció/derealizáció előfordulhat önálló zavarként és számos mentális betegség tüneteként is, így a pánikroham 13 tünetének egyike. Előfordulhat a szkizofrénia, a depresszió, a bipoláris zavar, az akut stressz zavar, a poszt traumás stressz zavar, a borderline személyiségzavar, különféle fóbiák és más disszociatív zavarok tüneteként is.
A deperszonalizációs-derealizációs zavar súlyos és negatív hatással van az egyén mindennapi életére. Az irrealitás érzése, a valóságtól vagy a saját élményektől való elszakadás tartós érzése, vagy az ennek bekövetkeztétől való állandó szorongás nagymértékben rontja a mindennapi teljesítményt, mind a családi életben, a munkahelyen és a tanulmányok során. Meggátolja a kapcsolatok kialakítását és fenntartását. Sokan arról számolnak be, hogy beragadnak az eltompult, a környezetüktől elszakadt állapotukban – mondja dr. Blazsek Péter, a Pszichiátriai Központ pszichiátere, gondozóvezető főorvos. – Mindez érzelmi stresszállapothoz vezethet. Gyakori a szorongás, depresszió és reménytelenség érzése, és az ilyen személyek tartósan és reménytelenül küzdenek, hogy visszakapcsolódhassanak saját magukhoz és a környezetükhöz. Gyakori a szociális izoláció is. A félelem, hogy nem értik meg és elítélik őket „furcsaságuk” miatt, visszahúzódóvá, magányossá teheti az ilyen személyeket. A tartósan fennálló deperszonalizációs/derealizációs tünetek és a szorongás miatt koncentrációs zavar, memóriaproblémák, motivációcsökkenés alakul ki, és ezek következménye a súlyos teljesítménycsökkenés. Egzisztenciális kétségek is megfogalmazódnak a DDD-ben szenvedő személyekben: az identitással, realitással, és az élet értelmével kapcsolatos kérdések merülhetnek fel, melyek a szorongást és stressz-érzését erősítik.
Hogyan diagnosztizálható és kezelhető?
A diagnózis felállítása nagy szakértelmet és körültekintést igényel, részletes anamnézis- felvételt, az egyéb okok kizárásával. Segítséget jelent a Sierra és Berrios által Cambridge-ben kidolgozott módszer alkalmazása.
A DDD kezelése nem teljesen megoldott. Speciális DDD-orientált mono- vagy kombinált antidepresszív gyógyszeres kezeléssel jó eredményeket lehet elérni az esetek jelentős részében. A kognitív viselkedésterápia egy speciális formája segíthet a tünetek csökkentésében és a szorongás oldásában. Traumás eredet esetében trauma fókuszú terápia (EMDR) hozhat eredményt. Az életmód-változtatás, a stressz-menedzsment, a rendszeres fizikai aktivitás, a mindfulness, az alkohol- és szerhasználat kerülése is nagyon fontos, megalapozhatja a tünetcsökkenést és a javulást – foglalja össze Blazsek doktor. – Ugyancsak mentális támogatást jelentene DDD-csoportok alapítása és látogatása, de ilyenek egyelőre nehezen találhatók. A legfontosabb üzenet azonban, hogy az érintettek nincsenek egyedül, lehet és kell is segítséget kérni, lehetőleg a DDD-ben jártas szakembertől.
forrás: Patika Magazin
