Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Nem jut elég idő a gyerekre?

Érdekességek2020. május 28.

Fotó: 123rf.com

Bár Prof. Dr. Bagdy Emőke szakpszichológus elmondása alapján a nagyobb gyermekekkel nem feltétlen kell órákat játszania a szülőknek, a magyar anyukák fele hétköznapokon szeretne több időt tölteni csemetéjével. Ezt a legtöbb családban hétvégi közös programokkal igyekeznek pótolni – derült ki a JátékNet.hu  felméréséből. A játékot és a gyermeknevelést együttes erővel végzik a szülők, azonban a házimunkából és a közös tanulásból az apukák kevésbé veszik ki a részüket.

A legkisebbeknek életbevágó a közös játék

A háromévesnél kisebb gyermekek kapják a legnagyobb figyelmet: a magyar édesanyák több mint fele hétköznap is legalább napi 2 órát játszik ilyen korú csemetéjével – derült ki a felmérésből. Ennek a gyermek fejlődése szempontjából is különös jelentősége van: „A születés utáni első évben nagyon fontos szerepe van a fizikai kontaktusnak az idegrendszeri fejlődés, a kötődés és a későbbi szociális kapcsolatok szempontjából” – magyarázta Prof. Dr. Bagdy Emőke, nemzetközileg elismert szakpszichológus.

Az óvodásokkal és a kisiskolásokkal nem játszunk már olyan sokat

Az óvodáskorú gyermekek hétköznapjaik nagy részét már nem a szüleikkel töltik, de a felmérés szerint délután még így is marad 1-2 óra a közös játékra, hétvégén pedig a családok többségében 2-3 óránál is több jut a közös kikapcsolódásra. A kisiskolások délutánonként leckét írnak és szakkörökre járnak, így a szülők hétköznapokon jellemzően csupán fél-egy órát játszanak velük. „Az óvodások a nemi szerepüknek megfelelő játékokat játszanak, például a kislányok babákat öltöztetnek vagy főzést mímelnek, míg a kisiskolások számára már a versenyjátékok fontosak, amelyekben meg tudják mutatni a világnak, hogy mi mindenre képesek – árnyalta a képet Prof. Dr. Bagdy Emőke. – Így tehát egyáltalán nem baj, ha nagyobb korban nem játszunk a gyermekkel órákat. Gondoljunk csak bele, az iskolában és a játszótéren a gyerekek már saját kortársaikkal játszanak, a fiúk csapatban sportolnak, például fociznak, a lányoknak pedig a körjátékok vagy a tánc jelenti a kikapcsolódást.”


A gyermeknap jó alkalom az együttlétre

A felmérésben részt vevő anyukák többsége azonban még a professzorasszony megnyugtató szavai ellenére is úgy érzi, hogy több időt kellene a gyermekével közösen játszania. Főleg hétköznapokon okoz gondot az időhiány, ám az eredmények szerint hétvégi közös programokkal pótolható az elmulasztott idő: ilyenkor átlagosan kettő, sok esetben három óránál is többet játszanak együtt a családok. „A jó idő közeledtével ez jellemzően még hosszabbra nyúlik, hiszen ilyenkor sok szabadtéri programot terveznek a családok: a legtöbb szülő már most tollashoz, labda- és egyéb kültéri játékokhoz tartozó kiegészítőt keres” – foglalta össze Bognár Ákos, a JátékNet.hu Webáruház ügyvezető igazgatója. – „A közelgő gyermeknap is jó lehetőség a szülő-gyermek kapcsolat megerősítésére, hiszen ilyenkor a legtöbb család az egész napot együtt tölti” – tette hozzá.

Játékban és nevelésben összhangban vannak a szülők

A megkérdezett anyukák egyharmada gondolja csak, hogy a házimunka elvégzése kizárólag a nő feladata, mégis a háztartások több mint felében ez a hölgyek privilégiuma. A gyermekkel való tanulásban is hangsúlyosabb szerep jut az édesanyáknak: míg szinte a megkérdezett családanyák mindegyike úgy gondolja, hogy a leckeírásból az apáknak is ki kellene venniük a részüket, több mint egyharmaduk egyedül birkózik meg ezzel a feladattal. A gyermeknevelés és a közös játék során azonban már nem maradnak társ nélkül. „Bármilyen életkorú legyen is a gyermek, a nevelési kérdésekben és a közös játékban a szülők jellemzően azonos mértékben vesznek részt” – emelte ki Bognár Ákos.


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

A nõiség csodája - Gyermeket várok

2026. október 07.

A terhesség, latinul graviditás, szó szerint nehézséget, nehézkességet, terhet jelent, s mint ilyen, elsõsorban a gyermekvárás fizikai tényezõire utal. A köznyelv bölcsessége azonban ezen túllépve a lelki-szellemi tényezõkre fekteti a hangsúlyt, amikor várandósnak, másállapotosnak, sõt áldott állapotban lévõnek nevezi a leendõ édesanyát. A terhesség a testi történéseken túlmenõen valóban a korábbiaktól eltérõ, "más" állapotot jelent, az áldásos várakozás idõszakát.

Hosszasan várni valamire és valakire olyan belsõ változások sorozatát indítja el, amely legalább akkora jelentõséggel bír, mint a fizikai folyamatok módosulása. Mágikus, sõt varázslatos állapot ez, hiszen egyidejûleg búcsúzunk valamitõl és köszöntjük az újat. Az élet különleges, spirális jellegû körforgása szinte tapinthatóvá válik a születés és elmúlás találkozásának rejtélyes felszikrázásával. Hol az univerzumhoz igazodó végtelenségig hatoló kitágulást, hol a legbelsõ világba való fordulás mikrokozmoszának egyetlen pontba való zsugorodását éljük meg ilyenkor.

Különleges esemény, amikor megtudjuk, hogy biztosan gyermeket várunk. Az elsõ pillanatok lelkileg gyakran hirtelen fellépõ ürességérzést hoznak magukkal, majd pár perc múlva ez a vákuum elementáris érzésekkel telítõdik meg. Mire az orvostól az utcára érünk, más emberek vagyunk. Ugyanazokat a jelenségeket és eseményeket másképp érzékeljük és értékeljük, mint akár egy órával korábban. Másképp süt a nap, más lesz az utca megszokott zaja, más íze van a levegõnek, és más színe a felhõknek.

Nem tudok kibékülni a külsõmmel

2026. október 07.

Elgondolkodott már azon, hogyan viszonyul a külsejéhez, és vajon kellõ jelentõséget tulajdonít-e neki? Elégedett vele, vagy folyton aggodalmaskodik miatta? Mennyire tartja fontosnak a szépséget vagy a jó megjelenést? A gyermekkorban meghatározó jellegû érzelmi kapcsolatoktól kezdve a felnõttkori késztetéseken át, egészen a divat diktálta ideálokig sok minden befolyásolhatja a válaszadást. A pszichoanalitikusok gyakran foglalkoznak a fizikai adottságok, a külsõ elfogadásának szerepével a személyiség alakulásában. Az alábbiakban az õ tapasztalataikból merítünk...

Vajon megtanulható-e, hogy külsõnket ne becsüljük alá, béküljünk meg vele, és helyes önértékeléssel leküzdjük gátlásainkat? Ha törekszünk rá, biztosan... de számos tényezõ befolyásolja. A siker kulcsa mindenekelõtt az emberi kapcsolatok szövevényében és gyakran egy adott kultúrkörnyezet által alkotott képben rejlik. De hogyan is alakul ki a külsõrõl alkotott (ön)kép? Elõször a gyermekre esõ tekintetek a meghatározók, ahogyan az anya és az apa értékeli csemetéje külsejét, figyeli testi adottságait, öltözteti, esetleg felcicomázza. Azután a gyermek maga is szembesül a róla alkotott képpel a szülõk, testvérek, közeli családtagok részérõl. Amíg azonban kicsi, nem fontos számára a szépség, nem is tudja, mit jelent valójában - inkább viccesnek találja a dolgot... Az õ kis világa akkor még csak a közeli hozzátartozók körére korlátozódik, és azokat a reakciókat érzékeli, melyek tõlük érkeznek és általában túlzóan pozitívak. Pedig ha azt mondják neki "milyen szép vagy", az semmit nem jelent a számára, mert csak akkor meríthet belõle erõt, önbizalmat, amennyiben a szeretet kifejezõdését fedezi fel az ilyen szavakban. Így attól sem szomorkodna, ha a szülõtõl azt hallaná: "hogy te milyen kis csúnya vagy, és én mennyire szeretlek"... A gyermekek önbizalma, magáról alkotott képe abból a kapcsolatból ered, amelyet mi, szülõk és felnõttek kialakítunk velük. Ha a szülõk nem aggódnak a gyermek (külsõbelsõ) tulajdonságai miatt, sõt lelket öntenek belé, ha valamilyen adottságot nem találnak tökéletesnek nála, a csemetéjük is helyes önértékeléssel indulhat neki az életnek.

Miért nem jár modern protézis a magyar amputáltaknak?

2026. október 06.

Eljött az idő, hogy a magyar művégtag-ellátás is belépjen a 21. századba!

Magyarországon évente több ezer ember szenved el végtagvesztést, ám a hazai ellátórendszerben tapasztalható hiányosságok miatt sokan nem jutnak hozzá a modern protézisekhez. A szakértő jelentős szemléletváltást sürget, a cél, hogy a páciensek az életminőség helyreállításának kulcsaként tekinthessenek a modern művégtagokra.



Egy tizenkét országot vizsgáló tavaly közzétett kutatás adatai szerint a boka feletti amputációk száma ma Magyarországon lakosságarányosan a háromszorosa a nyugat-európai átlagnak és az évente végzett amputációk számát tekintve Magyarország az európai lista élén áll. Az érintettek azonban sokszor csak gyenge minőségű eszközökhöz jutnak hozzá, ennek oka a tájékozatlanság mellett a rugalmatlan finanszírozási rendszer, a futószalagszerű gyártás és a szakértelem hiánya.

„Míg a közvélekedés sokszor csak egy élettelen műanyag eszközként tekint a protézisre, a valóságban a modern orvostechnika már a csúcskategóriás mikroprocesszoroknál és karbonvázaknál tart” – hangsúlyozza a piacvezető Reha-Corpus Kft. tulajdonosa és szakmai vezetője.

Kiemelte azt is, hogy a hazai támogatási rendszer sok esetben fix összegeket határoz meg egy-egy kategóriára, nem veszi figyelembe a páciens életkorát vagy aktivitási szintjét.

„Így előfordulhat, hogy egy 30 éves aktív fiatal és egy 70 éves nyugdíjas ugyanazt az alapszintű eszközt kapja, mert a gyártóknak ugyanabból a keretből kell gazdálkodniuk. Ezzel szemben például Szlovákiában is, egyedi, aktivitásalapú finanszírozás működik.”