Nem bízol meg a társadban? Ez rólad (is) szól!
Érdekességek2022. január 31.
Sok olyan pont van egy kapcsolatban, főleg, miután a rózsaszín felhők eloszlottak, amikor sérülhet a két ember közötti bizalom. Mi ennek a valós oka, ki a hibás a történetben?
Mi adja egy párkapcsolat varázsát az első időkben? Szex, szerelem, rózsaszín felhők, rengeteg jó tulajdonság és mindenféle képesség, amit ráaggatunk a másikra, akár valós, akár nem. És mindezeken kívül van még valami, amit nem szokás ide sorolni, mégis itt van, és számít: a bizalom.
A kapcsolat elején még semmi sem biztos: hogy milyen lesz, mennyit fog tartani, ki viseli majd a kalapot, mit nyújtanak egymásnak a felek, mennyi és milyen kompromisszumra lesz majd szükség, stb. Nem létezik még a “Mi” fogalma, a közös programok rendszeressége és az egyéni programok szabályai.
Mindezeknek a dolgoknak sokszor paradox módon az a következménye, hogy kevesebb az elvárás a másik iránt és talán nagyobb a bizalom. A felek nem birtokolják egymást: egymás szabadidejét, kapcsolatait, terveit, reményeit, álmait. A kapcsolatnak ebben a szakaszában még nincs olyan erős kötelék, aminek az elszakadása elviselhetetlen lenne, ezért kisebb a félelem az elszakadást illetően, tehát kevésbé kapaszkodunk a másikba. Talán ilyenkor még több a tisztelet is a másik dolgai iránt Egyfajta várakozás van ilyenkor, hogy lássuk, milyen a másik személy? Mit nyújt nekem? Mit enged meg magának? Hol vannak a határai?
Ahogy telik az idő, a két fél megismeri, megszokja egymást, lassan létrejön egy rutin és fontossá válhat a felek számára, hogy egymás terveit, tetteit, életét birtokolják, sokszor a másik személyt téve felelőssé a saját boldogságukért. („Ha nélkülem mész el találkozni a barátokkal, nekem az rosszul esik.”, „Boldogtalan vagyok, ha nem jössz haza időben.” stb.) Ha az egyik fél ki akar lépni a kialakult a rutinból, a másik megijed, bizalmatlan lesz és jönnek az elvárások. Például ha addig mindent együtt csináltak és egyszer csak az egyik fél egyedül szervez valamilyen programot, kész is a balhé. Pedig a rutin is lehet végzetes, de a sértett fél nem gondol arra, hogy a változtatás, például egy egyéni program a barátokkal pont megmentené a kapcsolatot.
Ilyenkor a pár egyszer csak azt veszi észre, hogy oda a rózsazsín felhő, oda a tűz, oda a varázs. Maradtak a viták, a szomorú esték, a gyanakvás, a féltékenység és talán a szakítás.
Miért történik mindez? Miért lesz valaki bizonytalan a társában – merül fel a kérdés az érintettekben.
- Az egyik lehetséges válasz az, hogy azért, mert egyszer már vagy akár többször is megégette magát. Lehet, hogy a jelenlegi kapcsolatában volt már kellemetlen tapasztalata, vagy előző kapcsolataiban veszítette el a bizalmát annyira, hogy ez mottószerűen kiterjedt az azt követő kapcsolataira („a férfiakban/nőkben nem lehet megbízni”).
Ebben az esetben nagyon nehéz megnyerni az illető személy bizalmát, az is lehetséges, hogy soha nem fog teljes mértékben megbízni a társában. Mindig gyanakvó lesz, és gyanakvására bizonyítékokat fog keresni. Ez sajnos megviseli a kapcsolatot, akár véget is vethet neki. - A másik lehetséges okot már kereshetjük sokkal mélyebben, ugyanis a másokban való bizalom szoros kapcsolatban van az önbizalommal. Akkor tudunk megbízni egy másik személyben, ha mi magunk is bízunk önmagunkban.
Az a személy, aki nincs megelégedve önmagával, aki nem tartja magát elég jónak, okosnak, szépnek, stb., az félni fog attól, hogy hiányosságai miatt a párja előbb utóbb lelép és tökéletesebb társat keres. Paradox módon ez a félelem sokszor kiváltó oka annak, hogy a társ tényleg el is hagyja őt, mert nem bírja elviselni az örökös önbizalomhiányt. - A mások iránti bizalmatlanság harmadik oka lehet a családi modell, ahol az illető felnőtt. Azokban az esetekben, amikor valaki gyerekként megéli azt, hogy a szülei hazudnak egymásnak vagy megcsalják egymást, végignézi a szenvedésüket, konfliktusaikat, nagy valószínűséggel az 1-es pontnál említett minta jellemzi a párkapcsolatait: „a másikban nem lehet megbízni”.
Ezek tehát a fontosabb okai annak, hogy valaki nehezen vagy egyáltalán nem bízik meg a társában. A bizalmatlanság akár oda is vezethet, hogy az illetőnek csak futó kalandjai lesznek, mert ebben az esetben nem kell tartania a fájdalmas csalódástól. Sőt az is megtörténhet, hogy a bizalmát elveszített személy senkit nem fog közel engedni magához és magányosan tölti az életét.
A bizalmatlanság tehát igen gyakran arról szól, aki ezt érzi, és egyáltalán nem a társáról.
Hogyan lehet segíteni egy ilyen helyzetben? Ha elveszítetted a bizalmad, mit tehetsz, hogy ne konfliktusos kapcsolatokban vagy egyedül éld le az életed?
- Fontos a tudatosítás: gondolkodj el azon, hogy milyenek voltak az eddigi kapcsolataid, milyen a jelenlegi, mennyire bízol meg a társadban (mondjuk egy skálán 1-10 között)
- Keress olyan helyzeteket, amelyekben nagyon vagy teljesen megbíztál valakiben! Akkor mi segítette elő a bizalmad?
- Próbáld átgondolni és lezárni azokat az eseteket, amikor csalódtál valakiben; figyeld meg, mennyire szólt rólad az a helyzet és mennyire a másik személyről?
- Beszélj a csalódásaidról, oszd meg közeli barátokkal vagy a pároddal azt, amit megéltél!
- Ha úgy érzed, hogy mélyebb sebeid vannak, amelyek begyógyulásához kevés a baráti tanács vagy az egyéni gondolkodás, illetve olyan kérdéseid vannak, amelyekre egyedül nem találod a választ, ajánlatos pszichológushoz fordulni. A szakember segíthet abban, hogy feldolgozd a sérelmeket, megerősítsd az önbizalmadat és ezáltal másokkal kellemes, autentikus kapcsolatokat hozhass létre!
„Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.”
(Anthony de Mello)
forrás: Harmonet.hu
