Nem akar aludni a gyerek, mit tegyek?
Érdekességek2020. április 07.
Meglehetősen gyakoriak az alvászavarok akár a pár hónapostól a 4-5 évesig terjedő korosztály körében is. Így alapvetően fontos foglalkozni a problémával annak érdekében, hogy amint nő a gyermek, ne állandósuljanak az alvással kapcsolatos nehézségei.
Gyermekünk nem akar aludni menni, azután nehezen alszik el, és amikor az éjszaka közepén felébred, nem akar újra álomba merülni. Mindez természetesen megnehezíti az estéinket, éjszakáinkat. Sokan vagyunk szülők, akik ezzel a gonddal küzdünk, ezért nem árt tájékozódni, kissé közelebbről megismerni, milyen okok játszhatnak közre az alvászavar kialakulásában. Ilyen életkorban az alvászavar három fő okra vezethető vissza. – mondják a gyermekorvosok. Íme néhány jó tanács az egyes problémák megoldásához.
Amikor a kisgyermek nem hajlandó lefeküdni
2-3 éves korban a kisgyermek úgy érzi, hogy ő van a család figyelmének középpontjában, neki nem tudnak ellenállni a szülei vagy a környezetében lévő, más személyek. Számára minden megengedhető, ő „parancsol”. Azután persze nem érti, hogy miért kell lefeküdnie, amikor a felnőttek még ébren vannak…. Ekkor próbálkozik az ellenállással, és gyakran izgatottá válik, amitől még kevésbé hajlandó ágyba bújni. Természetesen nyugtassuk meg, különböző módokon (karunkba vesszük, kedvenc tárgyait az ágyba tesszük stb.) a kicsi karakterétől függően. Azzal is segíthetünk, ha esti „menetrendet” vezetünk be nála. Így hamarabb megszokja, hogy mindennap azonos időben jön el a készülődés és a lefekvés ideje.
4-5 éves korban már komolyabb kérdésekkel ostromolja a felnőtteket, melyek közé tartoznak a lefekvési, alvási kötelezettségeivel kapcsolatosak is. Nekünk szülőknek, türelmes, világos válaszokat kell adnunk csemeténk minden, sokasodó miértjére. Így tehát fontos rendszeres párbeszédet folytatnunk a kisgyermekkel, és ez esetben megmagyarázni neki, hogy a felnőtteknek kevesebb, a gyermekeknek viszont több alvásra van szükségük, szervezetük növekedése, fejlődésük érdekében.
Rémálmai vannak
Kisgyermekünk olykor visítva/sírva ébred, és fél, mert rosszat álmodott. A 18 hónapos 3 éves kor közötti kicsik gyakran előforduló rémálmait persze nehéz ellenőrizni, de könnyen következtethetünk rájuk. Ebben az életkorban azután, felébredve, nem tesznek különbséget az álom és a valóság között. Ébredés után az a benyomásuk, hogy valami nagyon rossz fog velük történni. Elsősorban meg kell őket nyugtatni, és egyszerű szavakkal megértetni velük, hogy mindaz, amit álmodtak, befejeződött, és nem hat ki a valóságra. A szóbeli megnyugtatás mellett rajzolhatunk is gyermekünknek, pl. egy szörnyet egy papírlapra, majd azt kidobhatjuk az ablakon vagy bárhová, jó messzire. – tanácsolják példaként a szakemberek. Ennek célja, hogy a kicsi aggodalmai/félelmei eltávolodjanak tőle, és biztonságban érezze magát.
Megkülönböztethető még kifejezetten az éjszakai rémálom, ami áltatában a 9 hónapos – 1 éves kicsiket érinti. A reakciók hasonlíthatók az előzőkhöz: a baba az éjszaka közepén sikítva felsír, rémültnek látszik. Mindez az alvás két ciklusa között történik, szemben azzal a rémálommal, amely az éjszaka második felében fordul elő. A különbség az, hogy az előbbi esetben meg kell nyugtatni, míg az utóbb esetben egyszerűen újra elalszik.
Függőség a „szertartásoktól”
Az elalváshoz a gyermekeknek bizonyos tárgyakra, de a legtöbbször „szertartásokra” van szükségük, már a legkisebb korban is. Születésük óta „függnek” valamitől: az egyik babai cuclival a szájában alszik el, a másik a pelussal, a harmadik a plüssmacijával… És persze, az is elengedhetetlen a számára, hogy az egyik vagy a másik szülő mellette legyen lefekvéskor. Amint nő a kicsi, egyre inkább ragaszkodik az esti „szertartáshoz” a szülő részéről (foglalkozni vele, mesélni stb.).
Nem tudnak anélkül elaludni, és emiatt egyedül sem, aminek következménye, hogy az évek múlásával sem bújnak ágyba önállóan. Ez gyakran az élet első hónapjaiban tapasztalt elalvási nehézségek következménye. Így ideális esetben a mamáknak pl. ügyelniük kellene arra, hogy a csecsemő szoptatás közben ne aludjon el. Majd kb. hat hónapos kortól, fokozatosan próbálkozniuk kellene azzal, hogy a baba egyedül is el tudjon aludni. Ez egyik eszköze lehet annak, hogy ahogy nő, egyre önállóbb legyen a kisgyermek ezen a téren is.
Napi ritmus betartása a kisgyermeknél
Ha a kisgyermekünk mégsem tud felülkerekedni az alvászavaron, mire pl. bölcsődébe, óvodába visszük, fontos bizonyos napi ritmust és rá vonatkozó „szabályokat” bevezetni és megszokatni vele. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy rendszeresen ugyanabban az időben szabjuk meg a lefekvés és felkelés idejét. Ezen akkor se változtassunk, ha valamilyen okból másként alakul a napja, pl. hétvégeken, nyaraláskor.
forrás: Bébik.hu
