Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Mutasd, hogy viselkedsz a rendelőben: megmondom, ki vagy! - Generációk, motivációk

Érdekességek2017. június 14.

Generációs különbségek mindig is voltak, de mik azok, amik jelenleg dominánsan jellemzőek egy-egy generációra? 

A világháborús generáció

Napjainkban jelen van egy nagyszülői vagy dédszülői generáció (melyik családnak éppen hogyan alakult az élete vagy sorsa), akik gyerekként vagy kamaszként éltek a II. világháborúban. Az akkori átlagember életét a mélyszegénység jellemezte, és a mindennapi küzdelem a túlélésért. A fájdalom, a veszteség, a nincs, a tehetetlenség érzése a sorssal szemben mindennapjaik domináns része volt.

Az érzésekről akkor nem beszéltek, mert az akkori élethelyzetben átélt érzésekre nincsenek szavak. Történeteik vannak, de sok esetben az érzéseket az ember csak a szemükből látja, mert az érzések kimondása még most is tabu vagy fájna kimondni.

Megszokták és elfogadták a fájdalmat az élet részeként felfognit. Tapasztalataik alapján rögzítették, hogy nincs rá megoldás, mert abban az időben ezekre a fájdalmakra nem is volt. Esetleg talán csak az, amit a vallás és a hit adhatott. Mindenki maga oldotta meg a problémáját. Kívülről nem segített senki más, mert mindenkinek megvolt a maga baja.

Gyerekként otthon gyakran élték a felnőttek életét, és kivették a részüket néha a legkeményebb munkából. Ha nem tették, nem volt megértés, mert a többiek túlélése múlhatott rajta. A nevelés elfogadott és szerves része volt a verés, családon belül is. Tehát megtanultak magukban lenni, a fájdalomra sok esetben az élet maradandó részeként tekinteni és azt elfogadni.

Ezeket az idős betegeket – éppen tapasztalataik és élettörténetük miatt – sok esetben már csak akkor látjuk a rendelésen, ha a panaszok nagyon erősek és a fájdalom is már valóban elviselhetetlen. Általában betegségeik előrehaladott stádiumúak, mert megszokták, hogy tűrjenek, és éppen ezért csak a végső esetben kérnek külső segítséget.


Az ’56-os generáció

Van jelenleg egy szülői vagy nagyszülői generáció, amely ’56 körül született. Így gyermekkorukat az akkori idők és a szocializmus határozta meg. A csecsemőket hathetesen be kellett adni a gondozóba, mert az anyáknak a termelésre kellett menniük, így a kicsik a megfelelő figyelmet, törődést nem kaphatták meg. A szülők a gyerekek előtt csak visszafogottan beszéltek, nehogy valahol máshol valamit elkottyantson a gyerek, mert a besúgórendszer idejében bárki ellenség lehetett.

A gyerekek megtanultak csendesek és visszafogottak lenni, a körülményeknek megfelelően viselkedni, feleslegesen nem beszélni. A keresztény vallás tiltott lett. Az egyén érdekei, érzései, személyisége helyett teret foglalt a kollektíva érdeke, a szolidaritás és a „szabad” beilleszkedés lehetősége. Mindezt akkor élték túl, ha kaméleonná váltak vagy szürkeségbe menekültek, az örömüket pedig a teljesítményben találták meg.

Felnőttkorukra jött a rendszerváltás és a kapitalizmus, ami ezt az egészet felborította. Aki tudott, alkalmazkodott, de az emberek és családok többsége ezt újabb jelentős veszteségekkel és erős belső feszültségekkel élte meg. Jött egy olyan világ, ahol már az egyén megvalósíthatja önmagát, ha még nem felejtette el, kicsoda. Ma ki lehet mondani dolgokat, amiket azelőtt soha, de hogyan mondjuk ki azt, amire előtte generációknak nem volt szava?

A rendelőben ez a korosztály a problémáival hol tanácstalanul és reménytelenül, hol mereven és indulatosan, hol alázatosan, de mégis erőszakosan, hol öntudatosan, hol túl későn, hol alaptalanul túlaggódva, de keresi a megoldást a valós vagy valótlan fájdalmaira, problémáira. Sok esetben látszódik, hogy betegségeik – főként a nőknél – pszichoszomatikus eredetűek.

A mai fiatal felnőtt generáció

Van egy korosztály, aki most szülő vagy még „gyerek” és szingli. Kulcsos gyerekként nőttek fel. Nevelésükben még nekik is elfért egy-egy szülői vagy tanári pofon. A teljesítményért jutalmazták őket, de már gyerekként megérintette őket a Nyugat szele. Volt, aki már akkor elkezdte keresni önmagát, volt, aki abban látta akkor is a lehetőséget, ha beáll a sorba. Sok anya a saját sorsából kiindulva gyermekét a diplomára és az önállóságra biztatta. Belül ingadoznak az önmegvalósítás, az elvárások és megfelelések dilemmájában. Szüleik és nagyszüleik tapasztalataiból kiindulva a szenvedést és a fájdalmat sok esetben ők is az élet részeként kezelik és a fókuszt is sok esetben arra helyezik. A nyugati társadalmak, az internet, a nyelvek ismerete, a külföldi munka viszont egyre több új és más hozzáállást és tapasztalatot hoz az életükbe.

Tudatosabban próbálják problémáikra keresni a megoldásokat, de a könnyebb utat választva néha ők is a betegségbe menekülnek. A fokozottabb stressz, fizikai terhelés vagy ülő életmód miatt 30-40 éves kor között megjelennek az első panaszaik. Ha ilyenkor időben leülünk velük beszélgetni és rávilágítunk, hogy panaszaik hátterében sok esetben egy terheltebb munkahelyi vagy családi időszak állhat, akkor nem alakul ki a betegségtudat. Figyelmük ebben az időszakban még jól irányítható a megelőzésre és az egészség megtartására. 

Dr. Zsiska Beáta
reumatológus, holisztikus orvos


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Ha elfogy a tetterõ

2026. november 12.

A motiváció energia, mely felpezsdít és tettekre ösztönöz minket. Nélküle minden unalmasnak, érdektelennek tûnik... és nincs kedvünk a céljaink megvalósításához. De hogyan találjunk ismét rájuk, ha elmaradoznak a cselekvés ösztönzõi? Íme, a hiány bizonyos indoklása pszichológiai-életviteli megközelítésbõl, és néhány jó tanács ahhoz, hogy visszatérjen a régi tetterõ... 

Minimális motiváció nélkül nem mennek a dolgaink úgy, ahogy várnánk, és az az érzésünk, egyre fogy az energiánk... A motiváció olyan mozgatóerõ, mely cselekvésre ösztönöz, élettelivé és hatékonnyá teszi cselekedeteinket. Amikor már nincs meg bennünk a motiváció, mindaz, amiért korábban küzdöttünk, érdektelenné válik számunkra. Egyre erõsödik bennünk a kedvetlenség: mindennapi munkánkat, magánéleti tevékenységeinket nyûgként, monoton "hajtásként", pusztán kötelezettségek teljesítéseként éljük meg. Ha azonban jobban megértjük, milyen mozgatórugók és fékezõ erõk vezérelnek minket tetteinkben, az segít annak felismerésében, hogy hiányuk miatt kerülünk olykor hátrányos helyzetekbe. Néhány egyszerû, pszichológusok által kidolgozott módszer azonban lehetõvé teszi, hogy ismét erõt merítsünk belsõ forrásainkból.

A motiváció mozgatórugói

Ami tettekre mozgósítja az embert, élete egészen korai szakaszától kezdve, az mindenekelõtt létszükségleteinek kielégítése. Aki fázik, éhes vagy szomjas, könnyen felszabadítja szükséges energiáit abból a célból, hogy változtasson elviselhetetlen hiányérzetén. Tekintettel azonban a jóléti társadalomra, amelyben élünk, törekvéseink, vágyaink messze meghaladják elemi szükségleteink egyszerû kielégítését. Bonyolultabb, kifinomultabb igények sokasága ösztönöz minket arra, hogy mozduljunk, vállalkozzunk, energiát fektessünk be terveink megvalósításába. Ilyenek lehetnek a kényelmi igények, de hozzájuk tartozhat a társadalom elismerésének kivívása, anyagi javak megszerzése stb.

Fogmosás - hatékonyan

2026. november 12.

Mindnyájan tudjuk, hogy a napi többszöri fogmosás döntõ szerepet játszik a száj és a fogak higiéniájának biztosításában, egészséges állapotának fenntartásában és a fog(íny)betegségek megelõzésében.

De vajon azzal is tisztában vagyunk-e, hogyan válasszuk meg a fogápolási eszközöket, és tudjuk-e azokat a helyes idõtartammal, megfelelõ módon és idõben használni? Ha nem teljesen egyértelmû a válaszunk, jobban tesszük, ha tájékozódunk e téren, és megfogadjuk az alábbi jó tanácsokat is!

Minden étkezés után mosson fogat!

Ideális esetben ezt a jól ismert szlogent mindennap követnünk kellene, és kitartóan, három hosszú percig kellene fogat mosnunk. Emellett természetesen nem lenne szabad semmit ennünk a fõétkezések között, mellõzve a munkahelyen és otthon egyaránt oly gyakori nassolást (a jó alak megtartása érdekében is), de persze kivétel lehet ez alól a zöldség-gyümölcs fogyasztása uzsonnára. Ezt a szabályt azonban sokan és sokszor nem tartjuk be. Amikor például a menzán ebédelünk vagy az iroda konyhájában megmelegítve, sietve elfogyasztjuk a rendelt vagy otthonról hozott ételt, gyakran nincs módunk az étkezés utáni fogmosásra. De ha mégis, arra végképp nem érünk rá, hogy három teljes percet szenteljünk erre a tevékenységre. Így elõfordul, hogy épp csak végigsiklunk a fogainkon, és átöblítjük a szánkat fogkrémes vízzel - az is hasznosabb, mintha teljesen elhagynánk az ebéd utáni fogápolást. Van úgy azonban, hogy tényleg lehetetlen a napnak ebben az idõszakában fogat mosnunk. Ez esetben rágjunk el egy cukormentes rágógumit vagy együnk meg egy almát. Mindkettõ segít megtisztítani a fogakat anélkül, hogy maradékot hagyna a fogak közötti résekben.

Szexbeszéd

2026. november 11.

Senki nem születik szexistennek! Ezt is gyakorolni kell! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... 

Fontos a kommunikáció

Senki sem születik úgy, hogy tanulás, gyakorlás nélkül, azonnal ért valamihez... A jártasságra szert kell tenni. Ezért ha valamibe belekezdünk, azt meg kell tanulnunk, és fontos, hogy leckéket is vegyünk belõle. Ne higgyük tehát, hogy azonnal szexistennek születünk! Nem feltétlenül tudjuk, mi elégíti ki maximálisan a partnerünket, s mitõl válhatna örömtelibbé számára a szex. Ugyanakkor gyakran panaszkodunk arról, hogy a társunk nem érez rá igényeinkre, amelyek révén számunkra is többet jelentene a szexuális együttlét. No, de ezt neki is elmondjuk? Aligha, ugye? Pedig ez a megértés és a kommunikáció kölcsönös hiányát jelenti, ami ellen tenni kell, ha azt akarjuk, hogy örömteli, mindkét felet kielégítõ szexuális életünk legyen!

Mindenképp hasznos a partnerek számára, ha rendszeresen beszélnek egymással szexuális vágyaikról, ahelyett, hogy szégyenérzetük miatt azokat gondosan titkolnák. Hiába fúj már a modern idõk szele, ki ezért, ki azért, még mindig nem beszél ilyesmirõl partnerével. Pedig egymás tájékoztatása, hogy mit szeretnének változtatni a közös szexben, új dimenziókat nyithat az örömszerzésben és elmélyítheti a kapcsolatot - minden tekintetben. Ennek hiányában viszont megrendülhet a kölcsönös bizalom, ami veszélyeztetheti az egész viszonyt.