Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Mit gondolsz magadról?

Érdekességek2018. október 06.

Mi nők gyakran elfelejtünk nőnek lenni. Férfi módon próbálunk helytállni, karriert építünk, határozottak, erősek vagyunk, még véletlenül se merjük magunkat elengedni. Azt tanultuk, hogy mindig meg kell felelni, olyannak lenni - vagy legalábbis olyannak látszani - mint amit elvárnak tőlünk.  

Azt hisszük ettől leszünk sikeresek a munkában és a magánéletben. És ha nem tudunk mindenkinek megfelelni, gyakran szidjuk, ostorozzuk magunkat, pedig ettől semmi sem lesz jobb. Sikerünket az élet különböző területein alapvetően az befolyásolja, amit önmagunkról gondolunk.

Hogyan gondolkodsz magadról?

Lehet hogy azt gondolod magadról: "Sikeres nő vagyok. Persze lehet, hogy kudarc ér, de akkor tanulok belőle, túllépek rajta, és könnyen talpra állok." Ha ezt gondolod, akkor mersz kezdeményezni, vállalod a kockázatot, és így nagyobb esélyed lesz a sikerre.

De lehet, hogy az a véleményed magadról: "Peches nő vagyok. Az életem tele van kudarcokkal. Persze előfordul, hogy sikerül valami, de az csak a véletlen műve lehet." Ha ezt gondolod, akkor nem kockáztatsz (hiszen úgyis hiába), és nem tudsz örülni a sikernek sem, hiszen a véletlen nem a Te érdemed. Ha "véletlenül" sikerül valami, rögtön szorongani kezdesz, szinte elvárod, hogy dugába dőljön az egész. Kudarcaidon ellenben hosszasan tudsz rágódni, egész beállítódásoddal szinte programozod a sikertelenséget. Arról nem is beszélve, hogy mennyi stresszt tudsz így előállítani magadnak.

Ha gyenge, bátortalan, elesett nőnek tartod magad, aki önmagában semmit sem ér, állandó támogatásra szorul, akkor csapdában vagy, és nem tudsz kitörni a körülmények fogságából. De rajtad múlik: ha hiszel abban, hogy Te irányítod az életed, akkor kis tanulással tréninggel valóban képes is leszel rá.


Az önismeretről egy kicsit másképp

"Ismerd meg önmagadat" – ez a felirat állt a az ókorban delfoi jósda bejáratán. Ami azt sugallja: jövőnk, sikereink, boldogságunk saját magunkon múlik. Persze csak akkor, ha tisztában vagyunk önmagunkkal. Értékeinkkel és hibáinkkal, lehetőségeinkkel és korlátainkkal együtt.

De tudnod kell: az önismeret nemcsak azt tartalmazza, "amilyen vagy", hanem azt is, "amilyen lenni akarsz". Az önismeret nem azt jelenti, hogy "ilyen vagyok és kész! Nem tudok (és nem is akarok) változni!" A férfiak – és a kevés önismerettel bíró nők is – gyakran ezt gondolják. Azt, hogy készen vannak, egyszer s mindenkorra. Pedig az élet állandó változás és tanulás. Változol – akár akarod, akár nem. Az élet új és új helyzeteket teremt, a busz halad. Akkor már nem az a legjobb, ha Te vezeted a buszt?

Fedezd fel értékeidet

Fedezd fel értékeidet, a benned rejlő lehetőségekkel együtt. Azt keresd, ami értékes benned, fedezd fel, miben vagy tehetséges, mik az erősségeid, mi az, amit szívesen és jól csinálsz, mihez lenne kedved! Ne a gyengéidet ostorozd! Akkor se, ha gyerekkorodban mást se tettek a szüleid. (Biztosan jót akartak. Azt hitték, így majd "megjavulsz", tökéletesedsz". Tévedtek.)

Ne hasonlítgasd össze magadat másokkal. Akár pozitív, akár negatívaz az összehasonlítás eredménye, mindenképpen ártalmas. Ha negatív: önbecsülésed látja kárát. Ha pozitív: hajlamos lehetsz lenézni, lekezelni másokat, és csökken motivációd az önfejlesztésre, önmegvalósításra. Éppen ezért ne is rivalizálj. Csak tegnapi önmagaddal állj versenyben, Önmagad legjobb formáját akard hozni. De légy kedves és elnéző magadhoz! Fejlődni csak akkor tudsz, ha elfogadod a gyengéidet is.

Fogadd el magad

Hiszen nemcsak arra van szükség, hogy ismerd, hanem arra is, hogy elfogadd, vállald önmagad! Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Törődj bele, hogy nem vagy tökéletes. Maugham ezt úgy fogalmazta: "A tökéletesség csodálatos dolog, de egy idő után unalmassá válik". Nos legalább nem leszel unalmas. Minél sikeresebb vagy az önelfogadásban, minél inkább harmóniában élsz önmagaddal, annál sikeresebb leszel az életben is, annál közelebb kerülsz lehetőségeid megvalósításához. Ha elfogadod a gyengéidet, ha mersz néha gyenge és esendő is lenni – anélkül, hogy szidnád magad emiatt, és ezzel rombolnád az énképedet, annál jobban ki tudod emelni az értékeidet, ki tudod bontakoztatni női energiáidat. Így leszel igazán boldog a párkapcsolatodban is.


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

Emlékkel élünk

2025. július 13.

A közös múlt jelentősége, avagy a kollektív emlékezetről

A kollektív emlékezet egy igazán széles körben használt kifejezés, mégis sok félreértés és ellentmondás létezik vele kapcsolatban. Ami biztos, az annyi, hogy legfontosabb összetevőit a közös tudás és a szélesebb értelemben vett kultúra, valamint az ezeket átszövő mintázatok és szimbólumrendszerek alkotják. Minden emberi közösség ezek alapján formálja meg saját identitását, mely aztán meghatározó lesz az egyének önmeghatározásában is.

A kollektív emlékezet fogalma az 1920-as években jelent meg a tudományos nyilvánosságban, elsősorban Maurice Halbwachs francia szociológus témába vágó művei kapcsán.

És bár igazán pontos, mindenki által elfogadott definíciója máig sincs, nagy vonalakban úgy határozható meg, mint az emberi emlékezet azon formája, amely túllép az egyéneken. Mert hordozója eleve a közösség, és tartalmait az egyén „készen” találja a szocializációja, a közösségbe való belenövése során. Elemei pedig mindazok a tudások, amelyek alapján a közösség létrehozza történeteit a múltról. vagyis a kollektív emlékezet nem cáfolhatatlan tényekkel operál, mert igazából egy konstrukció, ami a közösség tagjainak együvé tartozását hivatott erősíteni. Például egy-egy nép eredetmítosza (mint nálunk Hunor és Magor esete a csodaszarvassal) nyilván nem történelmi tény, miként a forradalmak történetét is jellemzően idealizálva mesélik bárhol, mert ennek a tudásnak a közös identitás kialakításában van kulcsszerepe.

Az emlékek meghatároznak minket?

Abban, hogy mi, emberek képesek vagyunk egyáltalán kisebb közösségekben és nagyobb társadalmakban együtt élni, meghatározó szerepe van a csoportidentitásnak. Azaz egy közös azonosságtudatnak, az elképzelésnek, hogy egy közösségen belül több közünk van egymáshoz, mint a közösségen kívüli idegenekhez. És ez a közös identitás aztán jelentős részben befolyásolja az egyes ember saját önazonosság-tudatát is, a kollektív emlékezet ezért egyéni szinten is megkerülhetetlen. Hiszen az, hogy pont magyarok vagyunk, nem csak azt jelenti, hogy nem vagyunk például franciák (miközben lehetünk akár franciák is), hanem azt is, hogy hallottunk már Mátyás királyról vagy a trianoni döntésről, azaz megvannak a közös történeteink elődeinkről.


Így aztán a kollektív emlékezet egyik elsődleges funkciója az értékek, normák, tudások és értékelések, azaz összefoglalóan a kultúra átörökítése generációról generációra.
Ami azért fontos, mert a közös kultúra teszi lehetővé a kommunikációt és az együttműködést egy-egy társadalmon vagy társadalmi csoporton, közösségen belül.
Az átörökítés mellett pedig fontos ennek a kultúrának a fenntartása is, főleg, mert a kultúra nem egy állapot, hanem egy folyamat. Folytonosan változik, alakul a korral és a körülmények, feltételek változásaival. Nem úgy beszélünk, nem úgy viselkedünk, mint, mondjuk, 200 évvel ezelőtt, mégis folytonosnak érezzük kultúránkat épp az állandó, ám fokozatos változása miatt.
És pontosan az átörökítés-fenntartásváltozás hármassága teszi lehetővé, hogy identitásunk egyik alapjává váljon. Itt egyfajta generációk közötti családi hasonlóságról van szó. Egyszerűen fogalmazva, alapesetben mindannyian hasonlítunk valamennyire a szüleinkre (miközben természetes módon különbözünk is tőlük), akik pedig a nagyszüleinkre, akik a dédszüleinkre és így tovább, miközben mi magunk valószínűleg már kevéssé hasonlítunk a déd- vagy ükszüleinkre. Máshogy élünk, más tudásokkal, más tapasztalatokkal, de a folytonosság mégis megvan, a saját tudatunkban is.

Érdemes tudatos vásárlónak lenni a pszichés segítségkérésben is

2025. július 13.

Coach, pszichológus, pszichiáter, vagy más szakember? Honnan tudhatja a segítségkérő, hogy kihez forduljon a problémája megoldásában és mire érdemes odafigyelni a választásnál? Erre kerestük a választ Kasza Zsuzsannával, a Budai Pszichológus Központ szakmai vezetőjével. 

A pszichológiai segítségnyújtás iránti igény napjainkban egyre természetesebb jelenség, ugyanakkor sokak számára továbbra is kérdés marad: kihez forduljanak a problémájukkal? Kasza Zsuzsanna szakpszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus szerint a szakember kiválasztásának számos tényezője van: személyes tapasztalataink, a minket körülvevő közeg és a pszichés nehézségekhez való viszonyunk mind befolyásolják, hogy milyen megoldást keresünk. Vannak, akik számára természetes, hogy szakemberhez fordulnak, mások előbb tájékozódni szeretnének, ismereteket gyűjtenek.  

A lelki támogatás területén igen széles a kínálat, a különféle képzettségű segítők eltérő mélységű és fókuszú támogatást nyújtanak. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy aki segítséget keres, tisztában legyen azzal, mire van szüksége, és milyen szempontok mentén érdemes választani a szakemberek közül.

Képzettségek és kompetenciák: mit jelent a szakértelem?

Amikor valaki segítséget keres, természetes, hogy szeretné megtalálni azt a szakembert, akiben megbízhat, és aki valóban alkalmas arra, hogy támogassa őt a nehézségeiben. Ehhez azonban nem árt tisztában lenni azzal, hogy mit is jelent pontosan a „pszichológus” megnevezés, és milyen képzettségi szintek, specializációk léteznek ezen a területen.

A pszichológusi alapvégzettség megszerzése öt év egyetemi tanulmányt jelent. Ezt követően a pszichológusok többféle irányba szakosodhatnak – például klinikai, tanácsadó, egészségpszichológiai vagy pedagógiai területekre. Ha valaki lelki zavarokkal, szorongással, hangulati problémákkal küzd, érdemes olyan szakemberhez fordulnia, aki rendelkezik klinikai szakpszichológusi képesítéssel. Ez egy államilag elismert, négy évig tartó képzés, amely már célzottan a pszichés betegségek felismerésére és kezelésére készít fel.

A valóságban más a GLP-1 gyógyszeres fogyás, mint a kísérletekben

2025. július 12.



A valóságban a szemaglutid és a tirzepatid hatóanyagú gyógyszerek alkalmazása sokkal kisebb súlycsökkenést eredményez, mint a klinikai vizsgálatokban, derült ki egy új kutatásból. Ennek nagyrészt az az oka, hogy a páciensek korán abbahagyják a gyógyszerszedést, vagy alacsonyabb fenntartó adagokat alkalmaznak az előírtnál. Dr. Mutnéfalvy Zoltán, az Endokrinközpont – Prima Medica endokrinológusa, kóros elhízásra szakosodott specialista mutatta be az új eredményeket és felhívta a figyelmet a tartós fogyás kulcsmozzanataira.

A fogyókúrás gyógyszereket sokan túl korán abbahagyják

Nemrégiben jelent meg az Obesity című szaklapban egy kutatás, amely meglepő eredményt hozott. A betegek több mint 80%-a jóval kevesebbet fogyott a való életben a GLP-1 típusú gyógyszerek hatására, mint amit a randomizált klinikai kutatásokban mértek. A kutatók arról beszéltek, hogy bár azzal tisztában voltak, hogy a fogyókúrás céllal szedett gyógyszerek abbahagyása után a betegek hajlamosak visszaszedni a leadott kilókat, arra nem volt rálátásuk, hogy valójában mikor is történik ez a leállás. Vagyis nem ismerték pontosan, hogy a valóságban mire számíthatnak a páciensek a testsúlyuk változása és ha prediabéteszben szenvedtek, akkor a glikémiás kontrolljuk változásának szempontjából.  
Az adatok alapján úgy találták, hogy nagyon sokan túl korán térnek át az alacsony fenntartó dózisokra, sőt a felírástól számított egy éven belül a páciensek fele már egyáltalán nem szedi a gyógyszert. A vizsgálat eredményei szerint a fogyókúrás gyógyszert korán abbahagyók (vagyis akik 3 hónapon belül abbahagyták azt) 3,6%-os testsúlycsökkenést értek el, akik később fejezték azt be, 6,8%-ot fogytak és akik nem hagyták abba addig, amíg az orvos azt nem javasolta, 11,9%-nyit adtak le a súlyukból. Azok pedig, akik tartósan szedték a gyógyszert az előírt dózisban, tehát nem csökkentették azt, 1 év alatt átlagosan 14,7%-nyit fogytak. (Érdekes azonban, hogy a való életben sokkal kevésbé volt jellemző a jojó-effektus, mint a kísérletekben.)
Ugyanilyen összefüggés volt megfigyelhetők a prediabétesz alakulásában is, ugyanis akik tartósan, az előírt mennyiségben szedték a gyógyszert, azoknak 67,9%-ánál állt vissza a normál vércukorszint, míg a korai lemorzsolódóknál csak 33,1%-ban.