Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Miért nem tudok lefogyni ?

Érdekességek2017. október 26.

Szinte minden nő ismeri a helyzetet: gondolatként megfogalmazódik bennünk, bizony itt volna az ideje annak, hogy megszabaduljunk néhány plusz kilótól. A gondolat hatására aztán teszünk bizonyos lépéseket, a várt fogyás azonban mégsem következik be. A megélt kudarc, vagy a kudarctól való félelem később észrevétlenül fordítja át a változás iránti vágyunkat a csendes belenyugvás állapotába, így mire észbe kapunk, gyakorlatilag már fel is adtuk a folyamatot. Mindez persze elkerülhető volna. Ahhoz azonban, hogy megtaláljuk a megoldást, először meg kell értenünk a probléma természetét.  

 

1. A fogyás önmagában nem lehet cél!

A fogyás szándéka mögött általában megbújik egy mélyebb ok. Valójában ez ösztönöz bennünket arra, hogy leadjuk azokat a bizonyos kilókat aktuális testsúlyunkból, nem magának a fogyásnak a vágya. 
Ilyen ok lehet az önbecsülésünk, a női önértékelésünk, vagy az egészségi állapotunk szintjén való javítás szándéka. Ok lehet továbbá az én-ideál hajszolása, a megfelelési vagy bizonyítási vágy megélése. A fogyás okai között akár az önmegvalósítás iránti szükséglet is meghúzódhat. Mindez egyénileg változó. 
Mielőtt tehát fogyókúrába kezdünk, meg kell értenünk, tulajdonképpen miért fontos ez számunkra. Mit szeretnénk elérni általa? Mit adna nekünk a vágyott testsúly elérése?
Csak a pontos ok/okok ismeretében érdemes nekivágni a változás folyamatának.


2. A fogyás nem pusztán diéta!

A fogyás nem a célja, hanem a következménye egy új életmódnak. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, olykor az életünk több területén is változtatnunk kell. 
A rendszeres testmozgás, a tudatos táplálkozás, a kevesebb stressz és a több pihenés mind szükségesek ahhoz, hogy a testünk valós változáson mehessen keresztül. Az életmódváltás az a keret, mely megteremti a tartós változás megélésének feltételrendszerét.
Ahhoz, hogy tudjuk, nekünk pontosan mire van szükségünk, érdemes lehet szakemberrel konzultálni. Mivel az életmódváltás során a legnagyobb akadályt többnyire nem is az információ-, mint inkább a motivációhiány, ill. a nem megfelelő önismeret jelentik, ez a fajta támogatás valóban hatékony segítséget jelenthet a sikeres és tartós változás érdekében.

3. A fogyás nem megy egyik napról a másikra!

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a felszaladt kilóktól éppolyan gyorsan meg lehet szabadulni, mint ahogyan azokra szert tettünk. Elhisszük azt, amit a modern fogyasztói társadalom sugall, miszerint az idő is csak egy olyan tényező, amit meg lehet vásárolni. Tényező, amit pénzzel meg lehet váltani.
Pedig a gyarapodás és a súlyvesztés biológiai mechanizmusa között alapvető különbségek vannak, ami miatt utóbbihoz valóban több időre van szüksége a szervezetnek. A fogyás egy folyamat. Fogadjuk ezt el, és legyünk türelmesek önmagunkkal, s a testünkkel szemben. 
Mérjük fel reálisan a változáshoz szükséges időt, és ahhoz képest ellenőrizzük a folyamatot. Ne legyünk elégedetlenek akkor sem, ha egy időre megtorpanni látszik a kilókban mérhető eredmény mértéke.

4. Az erőfeszítést nem lehet megúszni!

Általában azt szeretnénk, ha a célkitűzéseinket minimális erőfeszítés befektetése mellett érhetnénk el. Erre a vágyunkra pedig egész iparágak épülnek!
Ezek a cégek mind azt ígérik, hogy úgy fogyasztanak le bennünket, hogy közben nekünk egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben kell változtatnunk eddigi életmódunkon, szokásainkon. Ahelyett, hogy belátnánk, áldozatvállalás nélkül nincsen eredmény, inkább tablettákat, turmixokat, krémeket, masszázsokat, testkezeléseket, vagy az azonnali változás ígéretével kecsegtető sporteszközöket vásárolunk, ami után szükségszerűen csalódunk. A tartós siker érdekében ugyanis gyakran változtatnunk kell eddig szokásainkon, mely pedig lemondással és áldozatvállalással járhat együtt. 
Ahhoz, hogy a valódi célunkat elérhessük, meg kell tanulnunk másképp élni, amit nem csupán nekünk, de a környezetünknek is el kell fogadnia. Ez pedig sokszor legalább akkora kihívást jelent.


forrás: Harmonet
hírek, aktualitások

Nemzetközi összefogás az inkontinencia korai felismeréséért

2026. május 05.

A Magyar Kontinencia és Gynekológiai Társaság (MAKUT) és a Horvát Urogynekológiai Társaság középtávú szakmai együttműködési megállapodást kötött az inkontinencia korai felismerése és kezelése érdekében. A partnerség középpontjában egy Magyarországon eddig hiányzó megközelítés áll: a szűrés és az ellátás beépítése az alapellátásba – különös tekintettel az egyszer vagy többször szült nőkre, akik az egyik legsebezhetőbb, mégis legelérhetőbb rizikócsoportot alkotják.

A partnerség célja, hogy választ adjon az inkontinencia ellátás egyik legsúlyosabb európai kihívására: a betegek jelentős része nem jut megfelelő diagnózishoz és kezeléshez, miközben a probléma társadalmi tabuk és strukturális hiányosságok miatt rejtve marad. Az együttműködés fókuszában a bizonyítékokon alapuló, alapellátás-központú megközelítések erősítése áll, és az, hogy hogyan lehet a női inkontinencia – korai ellátását megvalósítani úgy, hogy ezen belül a különösen kitett helyzetűekre: az egyszer vagy többször szült nőkre fókuszálnak.

A fürdés jótékony hatásai

2026. május 04.

A víz szeretete egyidős az emberiséggel. Már az ókori civilizációk – Egyiptom, Görögország, Róma – is felismerték, hogy a fürdés nemcsak tisztasági kérdés, hanem közösségi és szakrális élmény is. A római fürdők egyszerre szolgáltak tisztálkodásra, pihenésre, sőt üzletek megkötésére is, a társadalmi élet központjai voltak. Egy latin mondás szerint „Sanitas per aquam” – azaz egészséges a víz által.

A középkorban a fürdőkultúra kicsit alábbhagyott, a városi járványok és a higiéniai félelmek miatt, a fürdők sok helyen bezártak. Nálunk, Magyarországon a török hódoltság idején új lendületet kapott. Gyógyvizeink pedig messze földön híresek.

A 19-20. században a gyógyfürdők és uszodák a modern egészségmegőrzés részei lettek. Ma már a fürdés nemcsak testápolás, hanem rekreáció, stresszoldás, társas élmény és terápia is.

Miért érzem úgy, mintha távolról figyelném az életemet?

2026. május 04.

Előfordult már, hogy úgy érezte mintha saját gondolatait, testét, végtagjait, cselekedeteit egy külső perspektívából szemlélné? Vagy mintha a külvilágot látná egy üvegfalon keresztül? Ha igen, bizonyára felmerült, hogy ilyen nincs, ezt a benyomást senki sem tekintené hitelesnek. Holott a jelenségnek neve is van: deperszonalizációs-derealizációs zavar. Dr. Blazsek Péter, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere, gondozóvezető főorvos arról beszélt, hogyan lehet diagnosztizálni ezt a zavart, és milyen lehetőségei vannak a kezelésnek.

Egy gyakran félrediagnosztizált zavar

A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) egy nehezen felismerhető mentális állapot, amelyben az ember furcsa, ijesztő módon éli meg önmagát vagy a környezetét. Előfordulhat, hogy a saját testét idegennek érzi (ez a deperszonalizáció), vagy a külvilág tűnik távolinak, álomszerűnek (ez a derealizáció). Ilyenkor az ember úgy érezheti, mintha kívülről nézné önmagát vagy az életét, de közben tudja, hogy mi a valóság.

Ez az állapot lehet enyhébb vagy súlyosabb, és tarthat pár pillanattól akár hetekig is. Jelentősen megnehezítheti a mindennapi életet, például a tanulást, a munkát vagy a kapcsolatokat, és az sem ritka, hogy ha szakemberhez fordul az érintett, tévesen más diagnózis születik az állapotáról.

A DDD a disszociatív zavarok közé tartozik, vagyis az élmények, gondolatok és érzések „szétkapcsolódásával” jár. Két fő formája van:


Deperszonalizáció: az ember úgy érzi, mintha eltávolodott volna saját testétől vagy gondolataitól, mintha kívülről figyelné magát.
Derealizáció: a környezet tűnik furcsának, ködösnek, mesterségesnek, mintha nem lenne teljesen valós.


Ezek az élmények visszatérhetnek vagy tartósan is fennállhatnak, és gyakran erős szorongás kíséri őket.