Mi okozza és mit tegyünk székrekedéskor?
Érdekességek2020. február 25.
A székrekedés minden életkorban, így csecsemő- és gyermekkorban is előfordul. A székrekedés gyermekkorban nem is ritka, a szülők 3-5%-a ilyen panaszok miatt keresi fel a gyermekorvost. A 6-12 év közöttiek mintegy egyharmadának van időszakos székelési problémája, de az első tünetek rendszerint 2-4 éves kor között jelennek meg.
A székrekedés sokszor nagyobb problémát okoz a szülőnek, mint az érintett gyermeknek. A legtöbb esetben a székrekedés hátterében nincs semmiféle organikus megbetegedés, és az étkezési vagy székelési szokások változtatása sokszor megoldja a problémát, máskor azonban gyógyszeres beavatkozásra van szükség.
Mi a normális bélműködés?
Az élet első hetében az újszülött napi három-négyszer ürít puha, pépes székletet, az anyatejjel táplált csecsemők többször, mint a tápszerrel tápláltak.
Az első három hónapban a székletek száma átlagosan napi három, és ezek konzisztenciája általában puha. Az anyatejes csecsemőknél gyakori, hogy minden étkezés után kakilnak, de az is normális, ha hetente csak egyszer van puha, kenőcsös székletük. A szoptatás alatt ritka a székrekedés. Ilyenkor inkább arról van szó, hogy az anyatej kevés salakanyagot tartalmaz, és szinten egészében felszívódik, ezért ritka a székelés. Mindaddig, amíg a kicsi közérzete szemmel láthatólag jó, nincs ok aggodalomra, és nem kell beavatkozni sem.
Tápszerrel való táplálás esetén a székletek száma valamivel kevesebb, napi 2-3. A székletek konzisztenciája a változó, ez a tápszertől függ, a tehéntej vagy szója alapúak esetén gyakoribb a kissé keményebb széklet.
A vegyes táplálás bevezetése után napi 1-2-szeri székletürítés a szokásos, de a kétnaponta egyszeri is normális.
A székrekedés “anatómiája”
A székelés akkor indul be, ha nagyobb tömegű széklet kerül a végbélbe. A végbélnek két záróizma van, a belső, amely autonóm, vagyis tudatosan nem befolyásolható kontroll alatt áll és a külső, amelyet tudatosan befolyásolhatunk. Ha a gyermek visszatartja a székletét, akkor ezt a külső záróizmot zárja akaratlagosan, és a székletet mintegy visszanyomja a végbél felsőbb szakaszába.
Tartós székrekedése esetén, a végbél kitágul, az izomzat ellazul. A széklet lassan egyre keményebbé válik, mert a végbél vizet szív vissza a székletből, körülötte azonban hígabb széklet is felgyűlik, amely az ellazult záróizmon keresztül „kifolyhat”. Ilyenkor a gyermek alsóneműje gyakran bepiszkolódik, bekakil. Ezt a folyamatot hasmenéssel is össze lehet keverni, holott ennek pont az ellenkezőjéről, székrekedésről van szó.
Mikor beszélhetünk abnormális bélműködésről?
A székrekedéses csecsemő széklete kemény, a csecsemő székelési inger, székelés alkalmával sír, megfeszül. Székrekedésre utal, ha az addigi székelési frekvencia változatlan táplálás mellett megváltozik, ritkább lesz. Az, hogy a kisbaba megfeszül, kivörösödik székelés közben – ha ez csak néhány percig tart – nem a székrekedés jellemzője, a jelenség oka az, hogy a csecsemők hasizma még gyenge, a préseléshez minden izmát igénybe veszi. Ha a széklet puha, a székletürítés nem fájdalmas, vagy nehéz, nem beszélhetünk székrekedésről, még akkor sem, ha csak néhány naponta van széklet. Ugyanakkor székrekedésről lehet szó akkor is, minden nap van székletürítés, de a széklet kevés, kemény, a végbél nem ürül ki.
A fájdalmas, kellemetlen székeléstől való félelem a kisbabákban különös reakciókat válthat ki, ív alakban megfeszülnek, összeszorítják a combjukat, sírnak.
Nagyobb gyerekek ide-oda hintáznak, lábujjhegyre állnak, tekergőznek, izegnek-mozognak, elbújnak egy sarokban vagy furcsa testhelyzeteket vehetnek fel. Mindez nem arra utal, hogy kakilni akarnak, hanem ellenkezőleg, visszaszorítják a székletet. A székelés visszatartásának oka lehet, hogy a székelés fájdalmat okoz (kemény széklet, a végbél berepedt, orvosi szóval: fissura alakult ki), az, hogy nincs olyan hely, amely alkalmas a székelésre, vagy egyszerűen a gyerek nem akarja tudomásul venni az ingert, mert mással (pl. játékkal) van elfoglalva. A széklet rendszeres visszatartása persze csak növeli a problémát, a székrekedés egyre súlyosabbá, krónikussá válik, ezért fájdalom vagy kemény széklet esetén minél előbb segíteni kell a gyereknek.
Organikus, szervi eltérésre akkor kell gyanakodni, ha már az első néhány napban elmarad, vagy nehezen megy az első széklet (az ún. mekónium) ürítése, ha a kisbaba széklete véres, nyálkás, ha hány, étvágytalan, nem hízik, hasmenés váltakozik székrekedéssel, ha a has feszül, felfújódott. Ilyenkor azonnal orvoshoz kell fordulni. A székrekedések többsége azonban szerencsére nem ilyen, hanem nem szervi un. funkcionális eredetű. Ennek kezdete többnyire a fájdalmas székeléstől való félelem, vagy a nem megfelelő körülmények (piszkos, nem zárható WC, a privátság hiánya, sietség stb.), vagyis nagyon sok pszichés faktor.
Mely életkorban gyakori a székrekedés?
Három olyan periódus van a kisgyerekek életében, amikor a székrekedés különösen gyakran okoz problémát. Az első az az időszak, amikor a kizárólagos tejtáplálásról áttérnek a vegyes táplálkozásra. A második időszak a szobatisztaságra nevelés ideje, míg a harmadik a közösségbe kerülés vagy az iskola megkezdésének időszaka.
Mit tegyünk a fiatal 1-4 hónapos csecsemők székrekedésekor?
Mint a fentiekben már kifejtettük, puha, kenőcsös széklet esetén nem beszélhetünk székrekedésről, még akkor sem, ha csak hetente egyszer kakil a csecsemő. Ha egy kisbaba születésétől kezdve nehezen kakil, felmerül, hogy valamilyen anatómiai ok, vagy betegség okozza a székrekedést. Ezért ilyen esetben mindig érdemes a gyermekorvost felkeresni.
Mit tegyünk a 4 hónaposnál idősebbek székrekedése esetén?
- Van néhány „házi” módszer, amely segíthet. Ilyen a gyümölcslevek (szilva, alma vagy körte), kompótok adása. 4-8 hónapos csecsemők napi fél-egy dl gyümölcslevet kaphatnak elosztva néhány adagban.
- A nagyobb, már szilárd ételeket is fogyasztó kisgyerekek esetén növelni lehet azon élelmiszerek arányát, amelyek sok rostot tartalmaznak, ilyenek általában a zöldségek (pl. bab, borsó, brokkoli, spenót) vagy a gyümölcsök (szilva, őszibarack, sárgabarack, körte). A táplálékban levő rostok nehezen bomlanak le, növelik a széklet tömegét és elősegítik a bélmozgást. E mellett előnyös, hogy hamar teltség érzetet okoznak, így az elhízást is megakadályozhatják. Sok rostot tartalmaznak a gabonafélék (főleg a teljes kiőrlésűek), a magvak, mint dió, mogyoró, mandula, de az utóbbiak csak három év felett ajánlottak. Némely esetben a tehéntej adása váltja ki a székrekedést, 1-2 hetes tehéntej mentes diétát ezért érdemes kipróbálni. Ugyanakkor az erjesztett tejtermékek, a joghurt, kefir, aludttej puhítja a székletet, és így hatnak az aszalt gyümölcsök (szilva!) vagy a savanyú káposzta leve.
- Az alma, banán, répa, krumpli vagy éppen a csokoládé és az édességek viszont székrekedést okoznak, ezért ezeket székrekedés esetén kerülni kell.
- A fokozott folyadékfogyasztás nem nagyon segít – bár más okból fontos – mert a folyadék a bélből felszívódik, és a felesleg vizelet formájában távozik, nem annyira a székletet puhítja.
Szobatisztaságra nevelés
A szobatisztaságra nevelés időszakában gyakran fordul elő, hogy székrekedés alakul ki. Első szabály, hogy ezzel csak akkor kell kísérletezni, ha a kisgyerek már maga is jelzi, hogy kész erre. Székelési inger esetén ültessük a kisgyereket a bilire, WC-re (de csak akkor, ha lábát meg tudja támasztani) és még akkor is dicsérjük meg, ha nem sikerül székletet produkálni. Soha ne siettessük vagy büntessük a gyereket, próbáljunk egy rutint kialakítani. Ha a szoktatás alatt alakul ki székrekedés, függesszük azt 2-3 hónapra fel, és csak aztán kezdjük újra.
Székrekedés közösségbe járás esetén
Sok gyerek idegen helyen visszatartja a székletet, nem megy ki a WC-re, így alakul ki a székrekedés. Próbáljuk meg a gyereket arra szoktatni, hogy még otthon, a közösségbe indulás előtt intézze el a dolgát, és persze e mellett figyeljünk az étkezési szokásokra, diétára is. Minden reggel az étkezés után fél órán belül hagyjunk 5-10 percet arra, hogy nyugodtan leülhessen a WC-re. A reggeli étkezés után normálisan mindig megindul a bél perisztaltikája, ezért ez a legalkalmasabb időpont (persze ehhez reggelizni is kell!). Amennyiben ez reggel nem oldható meg, a déli vagy esti étkezés utáni időpont is megfelelhet. Sokat segít, ha siker esetén valamilyen apró ajándékot (pl. matrica) kap a gyerek, ha csak a székelés idején használhatnak bizonyos játékokat, vagy például ez idő alatt felolvasunk, énekelünk nekik.
Mit tegyünk akkor, ha fentiek nem segítenek?
Krónikus székrekedés esetén szükség lehet gyógyszeres kezelésre. Erre különböző hashajtók állnak rendelkezésre. A krónikus székrekedés kezelése előtt jól ki kell üríteni a belet (hashajtóval, beöntéssel, kúppal) majd heteken, hónapokon keresztül annyi hashajtót kell adni, hogy napi egyszeri, puha székletet ürítsen a gyerek. Számos recept nélküli hashajtó kapható, de ezek alkalmazását mindig beszélje meg előbb a gyermekorvossal vagy a védőnővel.
Az effektív és kevés mellékhatással járó hashajtók közé az ásványi olajok (paraffin), sorbitol, lactulose, bisacodyl, poliethilén glycol, senna és a különböző magnézium tartalmú hashajtók tartoznak.
Természetesen ezek mindegyikének vannak mellékhatásaik is, de ha a kezelési utasításnak megfelelően használjuk őket, akkor némelyik nyugodtan alkalmazható akár éveken keresztül is. Ha egyszer elkezdtünk hashajtót használni, ne hagyjuk abba hamar, mert a visszaesés ilyenkor szinte biztos. Csak akkor érdemes óvatosan és lassan elhagyni a hashajtót, ha már legalább fél éven keresztül normális a székletürítés.
Sajnos a székrekedés ennek ellenére is sokszor újra megjelenik, mert a gyermek visszatér régi szokásaihoz, elhagyja a diétát, nem ül rendszeres időpontban a WC-re, vagy éppen a körülmények nem alkalmasak a székletürítésre. Súlyos, vagy nem javuló székrekedés esetén szakemberhez, gyermekorvoshoz vagy gyermek gasztroenterológushoz (az emésztőszervi betegségek szakorvosához) kell fordulni.
Dr. Kardos Gabriella
gyermekgyógyász
forrás: Bébik.hu
