Mi ez az egész anyagcsere-tipizálás?
Érdekességek2019. november 27.
Mindannyian egyediek vagyunk. Különböznek az arcvonásaink, a bőrünk színe, stb. Ezért van az, hogy arcról megismerjük egymást, de az ujjlenyomataink is különböznek, mint ahogy a szerveink sem egyformák. Erről szól Roger Williams Biochemical Individuality (1956) című könyve, amelyik részletesen bemutatja, mennyire különbözőek vagyunk nem csak a testfelépítésünk, hanem szerveink alakja és enzimműködéseink különbözősége alapján is. Ha elkezdünk "befelé" ásni szervezetünkbe, kiderül, hogy a sejtjeink is mások.
Az enzimeink és hormonjaink aránya eltérő, ennek megfelelően az anyagcseréje is mindenkinek egy kicsit más. Ezért nem lehet sablont ráhúzni senkire sem, ebből következően nem létezik univerzális fogyókúra vagy étrend sem. Lucretius mondása: ,,az egyik ember étke, a másik ember mérge” tökéletesen tükrözi ezt, de tudjuk, hogy a kínai orvoslás — amely az ember energetikai felépítése alapján tipizál –, sem csak azt kutatja, hol és mi fáj, hanem azt is, hogyan fáj, mi csillapítja jobban a fájdalmat, a meleg vagy a hideg, és vajon milyen érzelmi hatás okozta magát a betegséget. Az indiai ajurvéda szintén tipizál. Kijelenthető talán, hogy minden tipizálás jobb, mint a semmilyen tipizálás.
Léteznek alap irányelvek, de hosszú távon nem létezik olyan táplálkozás, amelyik bárkinek megfelel. Szerintem ehhez nem kell különösebb szakembernek lenni sem, hogy felismerjük. Mindenkinél másképp működik ugyanaz az étrend - ami az egyikünknél hatásos, az a másikunknál nem válik be. Lehet, hogy valaki mondjuk Atkins (ketogén) diéta segítségével – ami a szénhidrátokat vonja meg, és a zsírokat maximalizálja – sikeresen lefogy. De ez nála is csak átmenetileg hatásos, mert egy ilyen extrém diéta kiegyensúlyozatlan és előbb-utóbb valamilyen problémát okoz.
Ha viszont a saját anyagcsere-típusunknak megfelelően étkezünk, az energiánk magától értetődő módon helyreáll, anélkül, hogy nagyon erőlködnénk, mert egyértelműen természetes a szervezetünk számára ennek megfelelően táplálkozni.
Tehát ha a testünk megkapja, amire szüksége van, akkor a sóvárgásaink is megszűnnek. Ehhez persze egészséges ételekből kell összeállítanunk az étkezésünket, amelyek tartalmazzák azt a mennyiségű szénhidrátot, zsírt és fehérjét, illetve mikrotápanyagokat, amelyek SZÁMUNKRA optimálisak. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy azokat milyen formában juttatjuk a szervezetünkbe.
Az anyagcseretípusok
Ha megnézzük, hogy az emberek hogyan reagálnak a különböző mértékű fehérje, zsír és szénhidrát bevitelre, azonnal láthatjuk a különbözőségeket, ugyanis vannak, akik magas szénhidrát és alacsonyabb fehérje-, illetve zsírigényűek, ők a szénhidrát típusúak csoportját alkotják. Másoknak magasabb a fehérje- és zsírigényük, ők a fehérje/zsír-típusúak, a kettő közti átmenet kategóriájába pedig az (kevert) típusúak tartoznak.
Persze nem lehet éles határvonalat húzni az egyes típusok között, inkább úgy érdemes elképzelni, mint egy skálát, amelyen mindenki elfoglalja a saját helyét. Hozzá kell tennem, hogy még ez is bármikor megváltozhat, az éppen aktuális pszichés állapottól, és bizonyos mértékig a külső körülményektől függően. Az anyagcsere típusokat a táplálékok égetésének sebessége és idegrendszeri működéseink eltérő volta határozza meg.
Hogyan jellemezhetjük a szénhidrát-típust?
Ha visszamegyünk az időben egy-két millió évet Afrika környékére, az őserdőbe, ahol az első ember megjelent, ahol hozzájutott a zöldségekhez, gyümölcsökhöz, magvakhoz, apróbb rovarokhoz, a vízparton a halakhoz, akkor azt látjuk, hogy az ő tápláléka állandóan rendelkezésre állt. A trópusi éghajlaton élő emberek táplálkozására a mai napig jellemző a magas szénhidrát tartalmú étkezés, ami olyanoknak előnyös, akik meleg környezetben, aktív életmódot folytatnak, és nincs szükségük fokozott raktározásra.
Az ilyen embereknek lassú az emésztésük és anyagcseréjük, emiatt nem tudnak nagy mennyiségű állati fehérjét feldolgozni, ami túlságosan megterheli a szervezetüket. A zöldségek, gyümölcsök, szénhidrátok ellenben gyorsan lebomlanak, ezért akár három-négyóránként megéheznek, emiatt újra étkeznek. Az őseiknek sem kellett sokat enniük, bármikor hozzáférhettek a táplálékhoz, akár óránként letéphették a fáról a gyümölcsöt, kifoghatták a halat a tengerből, és megehették.
Hogyan jellemezhetjük a fehérje/zsír típust?
A fehérje/zsír típust kisarkítva leginkább az eszkimókhoz hasonlíthatjuk, mivel gyors az anyagcseréjük, képesek feldolgozni a hihetetlen mennyiségű fókazsírt, vagy bálnát, jegesmedvét, amit találtak, de lehet, hogy utána két napig nem esznek. Mivel gyorsan feldolgozzák az elfogyasztott táplálékot, kirobbanó energiát nyernek belőle, sőt elraktározzák, és bármikor hasznosíthatják, amikor szükségük van rá. Az elmondottakból következik, hogy más-más a 2 típus enzimrendszere.
A fejünkben lévő káosz okának egyik díszes példája: bizonyos, Egyenlítő közelében élő népcsoportokról tudjuk, hogy alacsony zsírtartalmú ételeket fogyasztanak, „ebből következően” igen ritka köztük a szív-, és érrendszeri megbetegedés. Amikor erre felfigyeltek a kutatók, elkezdték hirdetni, hogy ez a megoldás: zsírszegényen kell táplálkozni.
És ugyanezt tudják elmondani az eszkimókról is, akiknek viszont nagyon magas a zsírbevitelük. Mi történne, ha a trópusi típus olyan táplálékot fogyaszt, mint az eszkimó? Ilyenkor a szénhidrát-típus feltehetően két napig fel sem tudna kelni, míg az eszkimót a vegetáriánus diéta nem elégítené ki, éhes maradna tőle.
Értitek már, hogy a világ egyik részén egészségesnek tartott étrend miért nem egészséges a másik részén? Ha akarod tudni a te típusodat, és hogy neked mi való, rendeld meg a saját, online, személyre szabott táplálkozási ajánlásodat.
forrás: Harmonet.hu
