Mesés Kelet - mesés Nyugat? Avagy olyan nincs, hogy valami nem kínai
Érdekességek2024. június 06.
Divatban van a Kelet. Régi dolog ez: már a középkorban is kincseket sejtettek arrafelé, nem véletlenül indult el Kolumbusz Indiába, a régi korok expedíciói ősi kultúrákról, seregekről, művészetről, felmérhetetlen gazdagságról számoltak be. Magukkal hoztak egy-egy díszes vázát, míves tőrt, papirusznád-festményt, kalligráfiát vagy lakkdobozt. A Nyugat lakói számára Kelet, főleg Kína a titkok hazája lett. A megszerzendő titkos tudás hazája is!
Eldorádó – valahol nem itt
Hasonló zajlott le Tibettel kapcsolatban is, azzal a különbséggel, hogy az ottani feltételezett kincsek nem anyagi természetűek.
Érdekes dolog, hogy Kínában pedig Nyugat vált az elképzelt Eldorádóvá. A kínai hitvilágban a Nyolc Halhatlan nyugaton, mesés szigeteken él. Vagyis a Paradicsom Nyugaton van. Az ott élők az örök életet adó gyümölccsel, egyfajta aranyalmával táplálkoznak – ez nem más, mint a sárgabarack. Emlegetik az ősi bölcs királyt, An-Tun császárt, akinek országában a bölcsesség, méltányosság, igazság uralkodik. An-Tun császár pedig nem más, mint Antonius római uralkodó, akinek idejében pár utazó eljutott Kínába, és a római jogról meséltek a kínaiaknak…
A kapu: Bizánc
A két világot, Keletet és Nyugatot mindig is kereskedelmi szálak kötötték össze, ám eljutni egyikből a másikba évszázadokon át nehéz, sőt olykor lehetetlen volt. A Góbi-sivatag, vagy az oszmán török birodalom áthághatatlan akadályként tornyosult az utazók előtt. Mégis, a kultúrák találkozni és keveredni tudtak.
Bizánc összekötő kapocs volt jó ezerötszáz évvel ezelőtt. A keleti selyemkelmék és aranyékszerek még ma is megcsodálhatók az európai uralkodók díszöltözetén – a magyar koronázási paláston, a jogar és a kard megmunkálásán is erősen érződik a keleti hatás. A nyolcszögletű templomok és szentélyek – mint Ravennában Galla Placidia síremléke, vagy a korai bazilikák alaprajza – a kínai bágua elrendezést követi, ahogy a „keletelés”, vagyis a tájolás szokása is megegyezik.
Az ősmagyarok sokáig a kínaiak szomszédságában éltek – nem utolsósorban miattunk építették a Nagy Falat. Régi kínai feljegyzések szerint az „északi barbárok” kedvenc eledele a keng, vagyis: a pörkölt.
Évszázadokig maguk a törökök váltak közvetítővé Ázsia nagy birodalmai és a meghódított nyugati területek között. Természetesen ezúttal nem az ékszerek divatjában, hanem sokkal inkább a használati edények, kerámiamáz-díszítésében bukkannak fel kínai motívumok. Persze, nem szabad megfeledkezni a kertkultúráról sem. Kína a „kertek atyja”, a törökök pedig szintén kedvelték a virágokat – gondoljunk csak Gül Babára. Számos virágfaj ekkortájt került Kínából Európába, török közvetítéssel. Ilyen a lila akác vagy az illatos fehér liliom.
Friss levegő
Miután Európa megszabadult a török birodalom fennhatósága alól, elkezdődtek a kereskedelmi, illetve katonai és hittérítő célú expedíciók. Az európai utazók megjelentek Keleten – egyik kezükben puskát, a másik kezükben Bibliát tartva, ám a dolog lényege mégiscsak az erszény volt. A kereskedelem folytán Európa megismerte a teát. Az, hogy az angolok tejet tesznek a teába, tibeti eredetű szokás. A kínai tárgyak divatossá váltak az úri háztartások díszeként. A gazdag családok, vezető tisztviselők kínai vázákat, porcelánt, régi pénzeket, festményeket kezdtek gyűjteni, a kastélyparkokban kínai stílusú pavilonok épültek, a dísztavacskákba lótuszt és kínai aranyhalakat telepítettek.
XIV. Lajos udvarában a barokkos pompa keleti elemekkel keveredett. Kínai építészeti szokás, hogy a nagy épületek elé szökőkutat, szobrokat, dísztavat tesznek, eredetileg azért, mert hitük szerint a gonosz szellemek nem szeretnek kerülőket tenni. Ugyanezért épültek arrafelé ívelt feljárók, lépcsők is – ha megnézzük a versailles-i kastélyt, vagy bármely más hasonlót, mindenütt ezt látjuk. Ki hinné, hogy ez is kínai eredetű?
Kelet beékelődve
A XIX. század végén immár nem az építészet vagy a parkrendezés, hanem a díszítések világában vált jól felismerhetővé a kínai elem. A századforduló szecessziója nyilvánvalóan keleties, színválasztásában és motívumaiban egyaránt. A zeneszerzőkre ihletően hatott a keleti polifon hangzás, a gongok, a fuvolák dallama. A hölgyek sminkje „mandulavágású szem” hatására törekedett, ismét népszerűvé váltak a dús selyemkelmék, és Európa kezdte megkedveli a rizst.
Ma ismét erős a keleti hatás: már nem csak a kínai tárgyak és filozófiák, hanem személyesen maguk a kínaiak is megjelentek: hogy ez milyen következményekhez vezet, még a jövő titka. Az ázsiai harcművészetek: a wu-shu, a shaolin kung-fu Magyarországon különösen jó szellemi táptalajra leltek. Sokan tanulmányozzák Lao-Ce és Konfuciusz írásait, kiváló költőink fordításában, mások a Ji Csing bölcsességéhez fordulnak döntéseik előtt. Az ázsiai természetgyógyászat: moxa, akupunktúra, energiakezelések, akupresszúra, gyógynövények használata még mindig valódi, felfedezésre váró kincseket rejt a Nyugat orvosai számára. Szokatlanul népszerű a feng shui, a környezettel való harmónia kialakításának művészete is.
Magyarország félúton van Kelet és Nyugat között, sőt Észak és Dél inspirációi is itt „folynak össze”, akárcsak a vizek, a Kárpát-medencében. Összegzés és szintézis páratlan lehetőségét adja földrajzi elhelyezkedésünk és kulturális gyökereink. Talán ezért lehetséges, hogy a feng shui is az emberek „vérében van”, nem kell sokat magyarázni: legfeljebb a bonyolult matematikai számításokat, maga a dolog szellemisége teljesen kézenfekvő itt, Magyarországon. Ez nekünk „nincs kínaiul”…
forrás: Harmonet.hu
