Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Meccsek és kalóriák

Érdekességek2017. március 22.

Fantasztikus teljesítménnyel szerepelt a magyar válogatott a franciaországi Európa-bajnokságon. A meccsek sok év után ismét milliókat ültetnek le a képernyők vagy a szabadtéri kivetítők elé, és ilyenkor bizony jól esik néhány finom falat. Megnéztük, hizlal-e a meccsnézés...

Kétségtelen, hogy végre ismét van miért szurkolni, és ezt a magyar csapat meg is érdemli. De vajon mennyi energiát igényel a szervezetüktől a két félidő?

Ennyi kalória ég el egy meccsen

Az utóbbi években elterjedt meccsanalizáló szoftverek szerint a játékosok egy nemzetközi mérkőzés során átlagosan 12-13 kilométert futnak, amelynek közel fele kocogás, egyötöde futás, 10-15 százaléka sprintelés, míg a fennmaradó része séta. Mivel a futás energiaigénye tempótól függően 1-2 kcal is lehet percenként és testsúly-kilogrammonként, egy meccs során a sportolók szervezete akár 1500-1800 kalóriát is felhasználhat. Összehasonlításként: egy átlagos nő teljes napi energiaigénye körülbelül 2000 kcal.

Bár néha úgy látni, hogy a bíró csak távolról követi az eseményeket, a valóságban egy jobb sípmester átlagos futásmennyisége eléri a játékosokét, nagyjából 11,5 km távval. Ennek szintén közel fele a lassú futás, valamivel több, mint egyötöde séta, és egytizedénél valamivel több a sprint. Energiafelhasználásban tehát nincs különbség a játékosok és a bíró között, azonban más a helyzet az amatőr játékosoknál: bár az ő futásmennyiségükről nincs adat, de kalória-leadási táblázatokból megnézhető, hogy a focizás percenként mintegy 10 kcal energiát igényel, azaz egy tempós, kilencven perces meccs alatt mi, átlagemberek is felhasználhatunk körülbelül 700-900 kalóriát.


Ennyi kalóriatöbbletet okoz a drukkolás

Míg a játékosok iszonyú tempóban égetik a kalóriákat, addig a legtöbben nassolnivalóval és némi innivalóval felszerelkezve ülnek le meccset nézni. Érdekes kérdés, hogy míg a pályán lévők akár a testsúlyuk egy százalékát is elvesztik a mérkőzés alatt, mi mennyivel gyarapodhatunk az Európa-bajnokság egy hónapja során?
Elsőként nézzük azt a példát, ha valaki csak egy csomag ropit eszik, és egy sört iszik meg a kilencven perc alatt. Míg a nálunk közkedvelt sörök energiatartalma fél literenként 180-260 kcal, a sóspálcika csomagja (45 g) 180 kcal, ami összesen tehát 360-440 kalória. Ha valaki csak a magyar válogatott három csoportmeccsét, a nyolcaddöntős mérkőzését, majd pedig egy-egy további mecset néz meg a döntőig, akkor hét meccsen összesen 2500-3000 kalóriát nassol, ami körülbelül negyed-fél kilónyi hízást eredményezhet.
Ha valaki inkább az üdítőre és a pattogatott kukoricára szavaz, máris másként fest a kép. Fél liternyi szénsavas üdítő körülbelül 220 kcal (tehát nem tér el jelentősen a sör energiatartalmától), míg a popcornból egy zacskó (100 g) 430-460 kilokalóriányi energiát jelent – és bár a zacskóban elméletileg több ajánlott adag van, ritkán állunk meg a hivatalos mértékül szolgáló ötven grammnál. Meccsenként így 650 kcal-t - egy átlagos ebéd energiatartalmát - nassolunk, hét mérkőzésnél 4500 kalória feletti plusznál járunk, ami megfelelő mozgás hiányában már több mint fél kiló hízást eredményezhet. Persze ezek a számok csak a példákban szereplő mérsékelt fogyasztásokra és hét meccsre vonatkoznak, sokan ennél több meccset néznek meg, és azok alatt is szaporán nassolnak, iszogatnak. Mivel azonban az evés-ivás a meccsnézés elengedhetetlen tartozéka, nem kívánunk senkit sem lebeszélni a jóízű szurkolásról, sőt.

Ha valaki el akarja kerülni a hízást, érdemes megszívlelnie Antal Emese dietetikus, szociológus véleményét, aki szerint kis odafigyeléssel nem lehet gond a meccsnézés során elfogyasztott nassolnivalókból. „A kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozásba beleférhet a meccsnézés közbeni nassolás, de érdemes ezt mozgással, például egy jó kis focival ellensúlyozni. A hízásért nem egyes élelmiszerek, hanem az életmódunk tehető felelőssé, a túlsúlyt az energiaegyensúly felborulása okozza. A magyarok többsége ugyanis keveset mozog, viszont a kelleténél több energiát visz be a szervezetébe, ami előbb-utóbb elhízáshoz vezet.” – mondja a szakértő.

„Persze választhatunk olyan termékeket is, amelyek kevesebb kalóriát tartalmaznak, így például light üdítőt, ízesített vagy natúr ásványvizet, de mi is elkészíthetjük hűsítő limonádénkat cukor nélkül. Ropogtathatunk kevesebb olajjal készült rágcsálnivalót is, aminek alacsonyabb az energiatartalma. A boltok polcain sok ilyen termék sorakozik, és fontos, hogy alaposan nézzük meg a címkét: ezen a legtöbb esetben feltüntetik az egy adagra vonatkozó tápanyagtartalmat is, válasszuk a kevesebb zsírt, cukrot, sót tartalmazó élelmiszereket. Végül, de nem utolsósorban pedig mozogjunk sokat” – összegzi Antal Emese, aki mindenkinek egészséges szurkolást, a válogatottnak további sikereket kíván.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Porckopás és csontritkulás – van köztük kapcsolat?

2025. november 20.

A porckopás és a csontritkulás két külön betegség, eltérő megelőzési és kezelési elvekkel. Előbbi az ízületi felszín és a lágyrészek problémája; utóbbi a csontok ásványianyag-cseréjének zavara. Közös félreértés, hogy „fájdalom esetén pihenni kell, mert a mozgás árt”. A tartós inaktivitás rontja az izmok állapotát és fokozza a fájdalmat, ezért valójában a jól felépített, ízületkímélő mozgás mindkét esetben alapkezelés. Idős korra jellemző az izomtömeg vesztése, ami rendszeres mozgással lassítható. A mozgás ezenfelül az általános, anyagcserére gyakorolt pozitív hatásai mellett javítja az ízület körüli lágyrészek vérellátását, valamint a porcsejtek táplálkozását.

Emellett artrózisban más szempontból is fontos az izmok megerősítése. A megfelelő izomzat fontos szerepet játszik az ízület stabilizálásában, ezáltal bizonyítottan csökkenti az időskori eséseket. „A mozgás nem ellenség, hanem gyógyszer, de fontos a fokozatosság, a rendszeresség és a személyre szabott mozgásterápia” – teszi hozzá a szakember.

További gyakori tévhitek:


„Csak az idősek/nők betegsége.” Mindkettő gyakoribb idősebb korban és nőknél, de férfiaknál és fiatalabbaknál is előfordulhat korábbi sérülések, túlterhelés, genetikai hajlam, hormonális változások, életmód miatt.
„A vitaminok/étrendkiegészítők majd megoldják.” Az étrendkiegészítők mint a kalcium, D-vitamin, kollagén stb. szedése csak része a megoldásnak, de a bizonyított alap a mozgás, a testsúlykontroll és – ha kell – az orvosi kezelés.
„A testsúly nem tényező.” A túlsúly plusz terhelés az ízületnek, mely minden lépésnél jelentkezik. A cél az egészséges, fenntartható testsúly.
„A ropogtatás/időjárás okozza.” Nincs rá bizonyíték, hogy akár artrózist, akár csontritkulást okoznának, legfeljebb a panaszokat befolyásolhatják.
„Ha porckopásom van, nem lehet csontritkulásom (és fordítva).” Egy embernél együtt is előfordulhat a két betegség; a szűrés és a célzott edzés akkor is fontos, ha a másik kórkép már fennáll.

Amikor a világ hirtelen forogni kezd – a vertigo és kezelési lehetőségei

2025. november 20.

Ha valaha érezte már azt, hogy a világ hirtelen forogni kezd ön körül, miközben valójában minden mozdulatlan – akkor nagy eséllyel megtapasztalta a vertigót. A vertigo nem egyszerű szédülés, hanem annál sokkal zavaróbb és gyakran ijesztőbb élmény. Aki ebben szenved, nemcsak bizonytalanul mozog, hanem úgy érzi, mintha egy láthatatlan kéz megforgatná őt a tengelye körül. Ez nem túlzás, hanem egy nagyon is valós tünetegyüttes.

A témában dr. Tóth Tímea, a Mentaház Magánorvosi Központ neurológus szakorvosa van a segítségünkre

Szédülés? Ez így nagyon tág fogalom…

A közhiedelemmel ellentétben a szédülés nem mindig egyformán jelentkezik. A hétköznapi értelemben vett „szédülés” kifejezés nagyon sok érzetet takarhat: lehet enyhe bizonytalanság, egyensúlyvesztés, gyengeségérzés, sőt néha az ájulás előtti állapot is. A vertigo viszont ennél jobban körülhatárolható – az a benyomás, mintha forogna velünk a világ. Gyakran társul hozzá hányinger, hányás, verejtékezés, sőt, járásbizonytalanság is. Ezek a tünetek önmagukban is nagyon kellemetlenek, de ami igazán aggasztóvá teszi őket, az a kiszámíthatatlanságuk: a rohamok hirtelen jönnek, és nem mindig egyértelmű, mi váltja ki őket.

A háttérben az egyensúlyrendszer zavara áll. Ez egy bonyolult, finoman hangolt rendszer, amelyben a belső fül, az agytörzs és a kisagy működik együtt. A belső fülben aprócska érzékelők – félkörös ívjáratok – figyelik, hogyan mozgatjuk a fejünket, és ezek az információk az idegrendszeren keresztül jutnak el az agyba. Ha bárhol hiba csúszik a rendszerbe, például, ha a fülben lévő kis kristályok elmozdulnak, vagy egy vírus megtámadja az idegeket, az agy „téves adatokat” kap. Ennek az ellentmondásos információnak az eredménye az, amit mi szédülésként, forgásként élünk meg.

Az „osztály bohóca”

2025. november 19.

Pedagógusok és szülők gyakori problémája a folyton bohóckodó gyermek, és ez a gond az iskolás évek kezdetén különösen előtérbe kerül. Amikor azonban a tanítók és a diáktársak a gyermeket már az „osztály bohócának” tartják, az negatív következményekkel járhat a nebuló fejlődésére nézve – állapítja meg egy tanulmány.

Az iskolás évek kezdetén azokat a gyerekeket, akik ügyesen bohóckodnak, hogy szórakoztassák a többieket, szeretik az osztálytársaik, pajtásaik. Amikor azonban a kisdiákok felsőbb osztályba lépnek, a vicces gyermek kedvező megítélése általában romlik. legalábbis egy amerikai egyetem kutatói által megjelent tanulmány szerint. Az írás kimutatja ugyanis, hogy az „osztály bohóca” magatartást később már rosszallóan elutasítják, zavarónak tekintik a diáktársak, de a pedagógusok is. Ezek a „bohócok” pedig zokon veszik a nekik szóló, negatív megjegyzéseket, és a kutatók szerint a dolgot úgy fogják fel, hogy magatartásuk kudarcot jelent számukra a (nem csak az iskolai) közösségben.

A közösség rosszabbodó elismerése

A vizsgálódásból érdekes eredményekre jutottak, többek közt arra is, hogy míg az általános iskola első évében mind a lányokat, mind pedig a fiúkat „bohócoknak” lehetett tekinteni, addig szinte csak a fiúkat tartották annak a második és a harmadik évben. Amellett a rákövetkező évfolyamokon az ilyen típusú diákok nagyon népszerűek voltak társaik körében, de ez a lelkesedés a későbbiekben egyre csökkent irántuk. Vajon miért? A tanulmány készítői szerint ennek oka lehetett többek közt, hogy a viccelődő/bohóckodó fiúknak az iskolai közösségben elfoglalt helyének módosulását a pedagógusok reakciói is befolyásolták. Ami azt jelentette, hogy a hirtelen változás a tanítók viselkedésükre adott negatív válaszát tükrözhette. E szerint az „osztály bohócának” lenni már zavaró volt a tanítási órákon és iskolában, ezeket a fiúkat megdorgálták, egyfajta módon megbélyegezték. Ugyanakkor az osztálytársak kezdték elfogadni ezt az üzenetet, majd egyre kritikusabbak lettek a bohóc gyerekkel szemben.