Lehet, hogy te is érintett vagy? A Jókislány-vírus
Érdekességek2024. október 06.
Sokféle betegség támad mostanában, a H1N1-től a furcsa autoimmun rendellenességekig. Ám van ezeknél sokkal kevésbé ismert, ám szintén pusztító kórokozó is: a Jókislány-vírus. Ne tévesszen meg a neve: férfiakat is elérhet, bár jóval kisebb mértékben. E vírus, mely voltaképpen egy hiedelemrendszer, az agyat támadja meg, mégpedig az énkép, önbizalom, önbecsülés rendszerén keresztül, melyet teljesen képes lerombolni. A vírus krónikus boldogtalanságot, depressziót, sőt halált okozhat. Magyarországon a fertőzöttek aránya igen magas.
A fertőzöttség tünetei meglehetősen közismertek. A családban, iskolában szoktuk e betegséget elkapni, később a munkahelyi közösségben, illetve a családunk körében kiújulhat. Igen makacs dologról van szó. Lássunk immár párat a tünetek közül!
A Jókislány-vírus hordozója:
- nem tud és nem mer nemet mondani. A környezet erre természetesen rászokik, így a vírusfertőzött egyén a végsőkig kihasználhatóvá válik. Hiszen a jókislány, ahol tud, segít, és hősiesen mosolyogva ájul el a kimerültségtől.
- A Jókislány-vírussal fertőzött ember maximalista. Mindent maximálisan jól, sőt még annál is jobban igyekszik csinálni, és kétségbeesik attól, hogy mi lesz, ha a világ nem lesz elégedett a teljesítményével, így természetesen hibázni sem mer. Emiatt nehezen fog bele új dolgokba, leragad pocsék munkahelyeken, és éppen maximalizmusa miatt manipulálhatóvá válik: például bent marad hétvégén dolgozni, ingyen, és lázasan is. Ezért a munkaadók szeretik a vírusos dolgozókat. Ez nem jelenti azt, hogy meg is fizetik őket.
- Sosem elégedett sem önmagával, sem a teljesítményével, így képtelen lazítani. Nem ül asztalhoz a családdal, ehelyett pattog a konyhába az edényekkel, ötször visszakérdez, hogy „ugye ízlik?”
- Mivel önbizalomhiánya és maximalizmusa nyilvánvaló, a férfiak nem becsülik – ez a Csernus-féle lábtörlő-effektus – erre persze úgy reagál, hogy még többet dolgozik, kényeztet, kiszolgál, hátha akkor majd szeretni fogják. Hát nem.
- Azt hiszi, az ő dolga a világ bajait megoldani. Rosszul érzi magát, ha körülötte valakinek rosszul megy a sora, és ilyenkor azonnal ugrik, hogy „megmentse” az illetőt. A mentőakció után a megmentett személy még csak hálás sem szokott lenni, így a vírusos személy csalódik. Hiszen a jókislányok feladata, hogy boldoggá tegyék a környezetüket.
- A Jókislány-vírussal fertőzött ember meggyőződése, hogy az életében fontos dolgokban másoknak (többnyire férfiaknak) kell döntenie. Általában a váláskor jön rá, hogy minden a férje nevén van. Hiszen a jókislányok nem foglalkoznak olyan csúnya dologgal, mint a pénz, nem igaz?
- Az ilyen személy nem tud segítséget kérni, illetve rendszerint a legrosszabb helyen kéri: elképesztő pontossággal megtalálják a következő szélhámost. Hiszen a jókislányok megbíznak az idegen bácsikban és nénikben.
- Bárkinek kölcsönzi nehezen megkeresett pénzét, értékes tárgyait, lakását, és gyakran még elismervényt sem írat alá róla. Hiszen a jókislányok önzetlenek. Mondanom sem kell, a kölcsönzött pénzt sose látja viszont, a lakást lelakva, a tárgyat tönkretéve látja viszont – ha egyáltalán viszontlátja.
- A hitrendszerrel fertőzött személy mindenki mással többet foglalkozik, mint saját magával. Súlyosan elhanyagolja a külsejét, az egészségét – mivel folyton másoknak segít, nincs ideje edzésre járni, egészségesen főzni, kikapcsolódni. Hiszen a jókislányok önfeláldozóak.
- A jókislányok élete tele van „kell” és „muszáj” dolgokkal, ezért oda mennek, ahová nem szeretnének (például anyóshoz vasárnap ebédre, majd egész délután szenvednek a gyomorgörcstől), és nem mennek oda, ahová viszont szeretnének (anyós helyett mondjuk kirándulni). Hiszen a jókislányok engedelmesek.
A gyógyulás nehéz, mert a fertőzött személy ragaszkodik a kórhoz: sokan inkább udvariasan megbetegszenek (az egyfajta legális nemet mondás a világ feladataira), minthogy felelősséget vállaljanak a saját jövőjükért, boldogságukért. A Jókislány-hiedelmek mélységesen érintik az énképet, ezért a fertőzéssel való szembesítés (a diagnózis) azonnali felháborodást vált ki. A felsorolt néhány tünetből is jól látszik, milyen nehéz a gyógyulás: az elkényeztetett környezet bizony ellenáll, az ál-barátok, férjek és más családtagok megsértődnek az első „nem” válaszokon, és a gyógyulófélben lévő ember fejéhez könnyen hozzávágják a legfélelmetesebb ítéletet: „milyen önző lettél!”.
A betegség nevéből is adódik, hogy az „én jó vagyok”, és ugyan „mitől vagyok jó” kérdéskörét kell megvizsgálni, ha ki akarunk gyógyulni a kórból. Biztos vagyok benne, hogy a boldog ember körül boldog a környezete is, de legalábbis jobban érzik magukat, mint egy neurotikus, kétségbeesetten teljesítő anya, feleség, kolléga mellett. Nem a maximális, hanem az optimális teljesítményre kell törekedni, igenis lehet segítséget kérni, a feladatok egy részébe bevonni a családtagokat (még egy gyerek vagy férj se halt bele, ha neki kellett megrakni a mosógépet, például, és az se biztos, hogy nyolc diplomás mérnök közül csak az egyetlen nő alkalmas a kávéfőzés nemes feladatára).
Hasznos lehet ráébredni, hogy az érzelmeinkért felelősek vagyunk, a mások érzelmeiért pedig mások a felelősek. Ugyanígy a másik ember pénzügyi káoszai miatt se mi érezzük rosszul magunkat – nem is a mi dolgunk megoldani. Ha pedig ezen valaki megsértődik és ezután „nem szeret, csalódott” bennünk, akkor eddig se minket szeretett, csak a munkánk gyümölcsét szüretelte!
Képforrás: Canva Pro adatbázis.
forrás: Harmonet.hu
