Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Lábápolási tanácsok évszakváltáskor

Érdekességek2022. április 15.

Egész télen zárt cipőbe, csizmába vagy vastag otthoni papucsba bújtattuk a lábunkat, ami valószínűleg nem tett jót az állapotának.  Hiszen a láb bőre szárazzá válhatott, sérülhetett, vagy bőrkeményedések keletkeztek rajta, ezért a megfelelő lábápolás különösen fontos az évszakváltás időszakában. Íme néhány javaslat ahhoz, hogyan hozzuk helyre és ápoljuk a lábfejünk bőrét, körmét a „téli bezártság” után.

Fotó: gettyimages.comMilyen lépések ajánlottak a rendszeres lábápoláshoz a téli cipőkbe zárt lábak állapotának javításához?

1. Egy jó lábfürdő

A lábápolás első lépéseként hetente többször vegyünk egy 10-15 perces, jó lábfürdőt. Az összes elhalt bőr könnyebb eltávolítása érdekében  ezáltal lágyítjuk a láb bőrét. De ügyeljünk arra, hogy a víz ne legyen túl meleg, mert az még inkább szárítja a bőrt (32-37 fok közötti víz az ajánlott).

Valójában, mivel a láb nem tartalmaz faggyúmirigyeket, bőre eleve nagyon száraz, és a forró víz még csak gyengíti. Adhatunk a lábfürdőhöz kevés lágy szappant, vagy az antibakteriális hatás érdekében nátrium-hidrogén-karbonátot (szódabikarbónát), Epsom sót (keserűsó néven is ismert magnézium-szulfátot) vagy akár 3 kanál almaecetet. Ezután jól töröljük meg a lábunkat, különösen a lábujjak között, ami a bőrgomba elkerülése érdekében rendkívül fontos.

Jó tanács: A reflexológiai hatás érdekében helyezzünk golyókat a lábfürdőhöz használt edény aljára. Ezáltal, ha a lábunk alá görgetjük őket, ellazítjuk a lábat, és stimuláljuk a lábboltozatot.

2. Hámlasztás a bőrkeményedés eltávolítására

Csökkentsük a bőrkeményedést a legnagyobb terhelésnek kitett területeken, ahol észleljük, hogy a bőr szarurétege megvastagodott az egyenetlen súlyelosztás vagy a cipővel való súrlódás/dörzsölődés következtében. Ezek a bőrproblémák nemcsak kellemetlenek, hanem fájdalmasak is lehetnek, különösen, ha hagyjuk annyira romlani a bőr állapotát, hogy az berepedezik.

Választhatunk mechanikus bőrradírt vagy elektromos sarokreszelőt az elhalt hámsejtek eltávolítására, száraz vagy enyhén benedvesített lábra. Ezek a bőrreszelők nagyon gyorsan koptatják a bőrt, így módjával tanácsos használni őket. Az oda-vissza mozgatással túlzott nyomást fejtünk ki a bőrre, és ha túl gyakran alkalmazzuk ezt a módszert, a kívánt hatás ellentétét, azaz újabb bőrkeményedés kialakulását kockáztatjuk. Hetente egyszer elég hámlasztani a lábfej bőrét, a talpon és a sarkakon.

Jó tanácsHetente egyszer egészítsük ki a fenti bőrápolást mikrohámlasztó és bőrpuhító hatású keratolitikus krémek használatával, melyek gyümölcssavakkal vagy 30%-os karbamid (urea) tartalommal rendelkeznek. A láb egész testsúlyunkat viseli, a súly nyomást gyakorol rá, és ezért a talp, a lábfej bőre  10-15-ször vastagabb a test többi részén lévő bőrnél, ezért ápoljuk gondosan hámlasztással és krémezéssel.

3. Hidratálás naponta, masszírozással  

Amikor lereszeltük a talp és a sarok bőrén a bőrkeményedéseket, masszírozzuk a lábfejet bőrtápláló krémmel. Míg hiába hidratáljuk a lábat, ha nem távolítottuk el a bőrkeményedést (az elhalt bőrsejtekkel rendelkező láb krémrétege nem ivódik be), addig elengedhetetlen, hogy a már simára reszelt bőrt alaposan kenjük be hidratáló krémmel, hogy rugalmas maradjon.

Válasszunk helyreállító bőrápoló krémet lehetőleg glicerin, shea vaj és növényi olaj tartalommal. Masszírozzuk a lábfejet a saroktól a lábujjakig, kihagyva a lábujjak közét. Ismételjük a műveletet minden este, lefekvés előtt.

Jó tanács: Jobb elkerülni, noha gyakran ajánlott, hogy a láb krémezése után húzzunk zoknit éjszakára. Ilyenkor azonban fennáll a hyperhidrosis (túlzott hidratáció) veszélye, ami hosszú távon gombás fertőzést okozhat.


Fotó:123rf.com

4. A rossz szag megszüntetése

Ez a kellemetlenség sokakat érint, de léteznek megfelelő módszerek az eltüntetésére. Egyik ideális követelmény a mindennapos cipőváltás annak érdekében, hogy hagyjuk száradni és „lélegezni” a lábbelit 24 órán át. Ehhez járulhat, hogy hintőport szórunk a cipőbe erre az időre. A lábunkra az izzadásgátló spray-k hatékonyak, de hátrányuk, hogy gyakran szárítanak. Ezért többet ér, ha hetente 1-2 alkalommal néhány csepp zsálya, teafa vagy levendula esszenciális olajat öntünk a lábfürdőbe.

Jó tanács: Vásárláskor részesítsük előnyben a természetes anyagból készült lábbeliket és zoknikat A műanyagok izzasztják a lábat.

5. A lábköröm ápolása

A benőtt körmök elkerülése érdekében tanácsos természetes, enyhén négyszögletes alakúra vágnunk a körmöket. A hosszára is ügyeljünk: vágjuk rövidre, hogy a zárt cipőben ne sértsük meg a körmöket, de annyi hosszúságuk legyen, hogy védjék a lábujjakat. Ezután kartonból készült, rugalmas reszelővel kerekítsük le a körmök oldalsó részét.

Jó tanács: Válasszunk inkább körömollót körömcsipesz helyett, hogy egyenesre vágjuk a köröm szélét. Amellett annak érdekében, hogy körmeink akkor is ragyogjanak, ha nem kenünk rájuk körömlakkot, használjunk polírozót vagy védő alaplakkot. 

Fotó:123rf.com

6. A vízhólyagok megelőzése 

Gyakran az új, alig hordott vagy túl merev, szűk cipők súrlódása okozza ezeket a sérüléseket, amelyek gyakran az égési hólyagokhoz hasonló fájdalmat okoznak. A lábbeli körültekintő megválasztásán kívül a vízhólyagok elkerülésére használjunk súrlódásgátló kötszert vagy bőrkidörzsölődéstől védő krémet. És meleg időben gondoskodjunk az izzadságot felfogó zokniról, mert a nedvesség is elősegíti a hólyagképződést.

Jó tanács: Ha a vízhólyag megjelent, a fájdalom enyhítésére és a gyógyulás felgyorsítására, gondoljunk újra a szódabikarbónára: 3 evőkanál meleg vízben oldva biztosan használni fog. Vagy egy másik hatékony, természetes gyógymód, ha tisztán aloe vera gélből készült borogatást teszünk az érintett bőrrészekre.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Társas kapcsolataink is befolyásolják a fájdalomérzékelésünket?

2025. július 14.

Nemzetközi kutatás a krónikus fájdalommal élőkért

A krónikus fájdalom és a szociális, érzelmi állapotok összefüggésének jobb megértését, valamint az oxitocinnak ezekben a folyamatokban betöltött szerepét kutatja a következő három évben egy nemzetközi együttműködés, amelyben az ELTE biológusa is részt vesz. A kutatók bíznak abban, hogy eredményeik hozzájárulhatnak a krónikus fájdalom hatékony kezeléséhez, amire sajnos egyelőre kevés lehetőség van.

A krónikus, hosszú távon fennálló fájdalom jelentősen képes rontani az azzal élők életminőségét, éppen ezért a téma hosszú ideje a tudomány figyelmének középpontjában áll. A kiterjedt kutatások ellenére azonban a hatékony kezelési lehetőségek továbbra is korlátozottak. Ismert tény viszont, hogy a szociális és érzelmi állapotok jelentősen befolyásolják a krónikus fájdalom kialakulását és kimenetelét. Egy nemzetközi konzorcium tagjaként Dr. Vitéz-Cservenák Melinda adjunktus (ELTE TTK Élettani és Neurobiológiai Tanszék, Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport) 2025-ben jelentős támogatást nyert el az idegtudományi témákra kiírt ERA-NET NEURON pályázati felhívás keretében a terület kutatására.

A most induló nemzetközi projekt célja a szocio-emocionális állapotok és a krónikus fájdalom közötti kétirányú kölcsönhatás feltárása, valamint az oxitocin szerepének megfejtése e kölcsönhatás létrejöttében. Az oxitocin, egy hipotalamuszban termelődő neuropeptid, amely a különböző viselkedéseket és érzelmeket szabályozza, beleértve a szociális emlékezetet, a szorongást és a fájdalomérzetet. Bár korábbi vizsgálatok során az oxitocin fájdalomcsillapító hatást mutatott az akut fájdalomra állatokban és emberekben, közvetlen szerepe a szociális viselkedés és a fájdalomérzékelés közötti kölcsönhatásban továbbra is tisztázatlan. Az agy „fájdalom mátrixa”, különösen az amygdala és a prefrontális kéreg, döntő szerepet játszik a fájdalomérzékelésben, a szociális interakciók pedig erősen befolyásolják ezeket az érzelmi központokat. Éppen ezért fontos minél jobban megismernünk a szociális viselkedést és a fájdalomérzékelést összekötő neurobiológiai mechanizmust mind az emberekben, mind az állatokban.

A túl kevés vagy a túl sok alvás is növeli a halálozás és a stroke kockázatát

2025. július 14.



A tartósan napi hét óránál kevesebbet vagy kilenc óránál többet alvók esetében nagyobb a halálozás kockázata – derül ki a Semmelweis Egyetem frissen megjelent tanulmányából. Eszerint a férfiak és nők között jelentős különbségek figyelhetők meg. Az alvási szokások a stroke és a stroke-hoz köthető halálesetek kockázatát is jelentősen befolyásolják.


A GeroScience című folyóiratban publikált átfogó elemzés szerint azoknál, akik éjszakánként kevesebb mint 7 órát alszanak, 14%-kal nő a halálozás kockázata. A hosszú alvásidő még veszélyesebb, azoknál, akiknél ez rendszeresen legalább 9 óra, a halálozási kockázat már 34%-kal magasabb – a napi 7–8 órát alvókhoz képest.

A Semmelweis Egyetem kutatása több mint 2,1 millió felnőtt adatait dolgozta fel mind a rövid, mind a hosszú alvásidőt vizsgáló csoportokban – összesen 79 nemzetközi publikáció elemzésével.

Emlékkel élünk

2025. július 13.

A közös múlt jelentősége, avagy a kollektív emlékezetről

A kollektív emlékezet egy igazán széles körben használt kifejezés, mégis sok félreértés és ellentmondás létezik vele kapcsolatban. Ami biztos, az annyi, hogy legfontosabb összetevőit a közös tudás és a szélesebb értelemben vett kultúra, valamint az ezeket átszövő mintázatok és szimbólumrendszerek alkotják. Minden emberi közösség ezek alapján formálja meg saját identitását, mely aztán meghatározó lesz az egyének önmeghatározásában is.

A kollektív emlékezet fogalma az 1920-as években jelent meg a tudományos nyilvánosságban, elsősorban Maurice Halbwachs francia szociológus témába vágó művei kapcsán.

És bár igazán pontos, mindenki által elfogadott definíciója máig sincs, nagy vonalakban úgy határozható meg, mint az emberi emlékezet azon formája, amely túllép az egyéneken. Mert hordozója eleve a közösség, és tartalmait az egyén „készen” találja a szocializációja, a közösségbe való belenövése során. Elemei pedig mindazok a tudások, amelyek alapján a közösség létrehozza történeteit a múltról. vagyis a kollektív emlékezet nem cáfolhatatlan tényekkel operál, mert igazából egy konstrukció, ami a közösség tagjainak együvé tartozását hivatott erősíteni. Például egy-egy nép eredetmítosza (mint nálunk Hunor és Magor esete a csodaszarvassal) nyilván nem történelmi tény, miként a forradalmak történetét is jellemzően idealizálva mesélik bárhol, mert ennek a tudásnak a közös identitás kialakításában van kulcsszerepe.

Az emlékek meghatároznak minket?

Abban, hogy mi, emberek képesek vagyunk egyáltalán kisebb közösségekben és nagyobb társadalmakban együtt élni, meghatározó szerepe van a csoportidentitásnak. Azaz egy közös azonosságtudatnak, az elképzelésnek, hogy egy közösségen belül több közünk van egymáshoz, mint a közösségen kívüli idegenekhez. És ez a közös identitás aztán jelentős részben befolyásolja az egyes ember saját önazonosság-tudatát is, a kollektív emlékezet ezért egyéni szinten is megkerülhetetlen. Hiszen az, hogy pont magyarok vagyunk, nem csak azt jelenti, hogy nem vagyunk például franciák (miközben lehetünk akár franciák is), hanem azt is, hogy hallottunk már Mátyás királyról vagy a trianoni döntésről, azaz megvannak a közös történeteink elődeinkről.


Így aztán a kollektív emlékezet egyik elsődleges funkciója az értékek, normák, tudások és értékelések, azaz összefoglalóan a kultúra átörökítése generációról generációra.
Ami azért fontos, mert a közös kultúra teszi lehetővé a kommunikációt és az együttműködést egy-egy társadalmon vagy társadalmi csoporton, közösségen belül.
Az átörökítés mellett pedig fontos ennek a kultúrának a fenntartása is, főleg, mert a kultúra nem egy állapot, hanem egy folyamat. Folytonosan változik, alakul a korral és a körülmények, feltételek változásaival. Nem úgy beszélünk, nem úgy viselkedünk, mint, mondjuk, 200 évvel ezelőtt, mégis folytonosnak érezzük kultúránkat épp az állandó, ám fokozatos változása miatt.
És pontosan az átörökítés-fenntartásváltozás hármassága teszi lehetővé, hogy identitásunk egyik alapjává váljon. Itt egyfajta generációk közötti családi hasonlóságról van szó. Egyszerűen fogalmazva, alapesetben mindannyian hasonlítunk valamennyire a szüleinkre (miközben természetes módon különbözünk is tőlük), akik pedig a nagyszüleinkre, akik a dédszüleinkre és így tovább, miközben mi magunk valószínűleg már kevéssé hasonlítunk a déd- vagy ükszüleinkre. Máshogy élünk, más tudásokkal, más tapasztalatokkal, de a folytonosság mégis megvan, a saját tudatunkban is.