Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Könnyed életmódváltás lemondások nélkül

Érdekességek2023. szeptember 03.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.Az egészséges életmód kialakítása nem megy egyik napról a másikra, időbe telik, míg megtaláljuk azokat a gyógymódokat, táplálkozási rendszereket és mozgásformákat, amelyek számunkra a legjobban működnek. Hogyan tudunk könnyebben változtatni régi szokásainkon?  

Csak egészség legyen – mondogatjuk még ma is ezt a régi mondást. Miért szükséges az egészség a boldog, megelégedett élethez? Az egészség a teljesség egyik legfontosabb alappillére, testi egész-ség nélkül is lehet ugyan boldogan élni, de az, hogy a testünkben jól érezzük-e magunkat, szó szerint létfontosságú – tulajdonképpen ez jelenti az alapot az életünkben.

Ha megnézzük a halálozási statisztikákat, kiugró arányban szerepelnek a halálokok között az úgynevezett civilizációs betegségek, mint például a rák, a cukorbetegség, az elhízás, az ízületi, keringési, szív-érrendszeri problémák, amelyek nagy arányáért egyértelműen az elharapózó egészségtelen életmód és az egyre szennyezettebbé váló környezetből ránk visszaáramló káros hatások felelősek (úgy mint lég-, víz- és talajszennyezés, a termőföldek kimerülése, szélsőséges időjárás, természeti katasztrófák stb.). Ami azt is jelenti, hogy jelentős lépéseket tehetünk azért, hogy ez ne így legyen, méghozzá a saját életmódunk megreformálásával.

Egészség = megfelelő szemléletmód
Az igazság az, hogy nincs az a tabletta vagy orvosi kezelés, ami többet segítene az egészség hosszú távú megőrzésében, mint az élet- és szemléletmódunk: az, hogy napról napra mennyire egészséges életet tudunk élni, hogy egészséges ételekkel tápláljuk-e a testünket, egészséges gondolatokkal a szellemünket, és kellően gondozzuk-e az érzelmeinket. Ha most nem fordítunk gondot az egészségünkre és a lelkivilágunkra, később nemcsak időt, jóval több pénzt is áldozhatunk majd a testi-lelki betegségeink meggyógyítására.



Kis lépésekben haladjunk!
Az életmódunk révén képesek vagyunk felülírni a genetikai adottságainkat és meggyógyítani magunkat bizonyos betegségekből. Nagyon sokat számítanak azok az apró szokások, amelyekből a napi rutinunk felépül. Sokkal jobb megoldás lépésről-lépésre haladni, folyamatosan figyelembe véve testünk jelzéseit. Tiszteljük meg a testünket – a Lélek templomát – azzal, hogy elegendő időt biztosítunk számára ahhoz, hogy megbarátkozzon az új szokásokkal. Ehhez három-négy hétre van általában szükség, néha több időre. Tegyük szokássá azt, hogy figyeljük önmagunkat és megtanuljuk észrevenni, ha valahol diszharmónia lépett fel a szervezetben. Legyünk türelmesek és elnézőek önmagunkkal szemben, amíg az átállás időszaka zajlik.

Megelőzés és alternatív gyógymódok
Az egészséges életmód ezt a szemléletet is magában foglalja, és a megelőzésre helyezi a hangsúlyt a helytelen életmód következtében kialakult betegségek utólagos orvoslása helyett. Mindezt támogatják a szelíd természetgyógyászati terápiák, a mértékletes étkezés, a rendszeres mozgás és a szellemi, lelki élet egyensúlya.

 

A gyógyulás a fejben kezdődik
Fontos, hogy ezeket a szférákat egyformán fontosnak tartsuk és minden területen harmóniát tudjunk kialakítani. A gyógyulás és az egészség visszanyerése a fejben kezdődik: a tudatosabbá válással, az önmagunkért vállalt felelősség felvállalásával, a saját testünk és lelkünk gondozásával.

Képforrás: Canva Pro adatbázis.

forrás: Harmonet.hu
hírek, aktualitások

Társas kapcsolataink is befolyásolják a fájdalomérzékelésünket?

2025. július 14.

Nemzetközi kutatás a krónikus fájdalommal élőkért

A krónikus fájdalom és a szociális, érzelmi állapotok összefüggésének jobb megértését, valamint az oxitocinnak ezekben a folyamatokban betöltött szerepét kutatja a következő három évben egy nemzetközi együttműködés, amelyben az ELTE biológusa is részt vesz. A kutatók bíznak abban, hogy eredményeik hozzájárulhatnak a krónikus fájdalom hatékony kezeléséhez, amire sajnos egyelőre kevés lehetőség van.

A krónikus, hosszú távon fennálló fájdalom jelentősen képes rontani az azzal élők életminőségét, éppen ezért a téma hosszú ideje a tudomány figyelmének középpontjában áll. A kiterjedt kutatások ellenére azonban a hatékony kezelési lehetőségek továbbra is korlátozottak. Ismert tény viszont, hogy a szociális és érzelmi állapotok jelentősen befolyásolják a krónikus fájdalom kialakulását és kimenetelét. Egy nemzetközi konzorcium tagjaként Dr. Vitéz-Cservenák Melinda adjunktus (ELTE TTK Élettani és Neurobiológiai Tanszék, Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport) 2025-ben jelentős támogatást nyert el az idegtudományi témákra kiírt ERA-NET NEURON pályázati felhívás keretében a terület kutatására.

A most induló nemzetközi projekt célja a szocio-emocionális állapotok és a krónikus fájdalom közötti kétirányú kölcsönhatás feltárása, valamint az oxitocin szerepének megfejtése e kölcsönhatás létrejöttében. Az oxitocin, egy hipotalamuszban termelődő neuropeptid, amely a különböző viselkedéseket és érzelmeket szabályozza, beleértve a szociális emlékezetet, a szorongást és a fájdalomérzetet. Bár korábbi vizsgálatok során az oxitocin fájdalomcsillapító hatást mutatott az akut fájdalomra állatokban és emberekben, közvetlen szerepe a szociális viselkedés és a fájdalomérzékelés közötti kölcsönhatásban továbbra is tisztázatlan. Az agy „fájdalom mátrixa”, különösen az amygdala és a prefrontális kéreg, döntő szerepet játszik a fájdalomérzékelésben, a szociális interakciók pedig erősen befolyásolják ezeket az érzelmi központokat. Éppen ezért fontos minél jobban megismernünk a szociális viselkedést és a fájdalomérzékelést összekötő neurobiológiai mechanizmust mind az emberekben, mind az állatokban.

A túl kevés vagy a túl sok alvás is növeli a halálozás és a stroke kockázatát

2025. július 14.



A tartósan napi hét óránál kevesebbet vagy kilenc óránál többet alvók esetében nagyobb a halálozás kockázata – derül ki a Semmelweis Egyetem frissen megjelent tanulmányából. Eszerint a férfiak és nők között jelentős különbségek figyelhetők meg. Az alvási szokások a stroke és a stroke-hoz köthető halálesetek kockázatát is jelentősen befolyásolják.


A GeroScience című folyóiratban publikált átfogó elemzés szerint azoknál, akik éjszakánként kevesebb mint 7 órát alszanak, 14%-kal nő a halálozás kockázata. A hosszú alvásidő még veszélyesebb, azoknál, akiknél ez rendszeresen legalább 9 óra, a halálozási kockázat már 34%-kal magasabb – a napi 7–8 órát alvókhoz képest.

A Semmelweis Egyetem kutatása több mint 2,1 millió felnőtt adatait dolgozta fel mind a rövid, mind a hosszú alvásidőt vizsgáló csoportokban – összesen 79 nemzetközi publikáció elemzésével.

Emlékkel élünk

2025. július 13.

A közös múlt jelentősége, avagy a kollektív emlékezetről

A kollektív emlékezet egy igazán széles körben használt kifejezés, mégis sok félreértés és ellentmondás létezik vele kapcsolatban. Ami biztos, az annyi, hogy legfontosabb összetevőit a közös tudás és a szélesebb értelemben vett kultúra, valamint az ezeket átszövő mintázatok és szimbólumrendszerek alkotják. Minden emberi közösség ezek alapján formálja meg saját identitását, mely aztán meghatározó lesz az egyének önmeghatározásában is.

A kollektív emlékezet fogalma az 1920-as években jelent meg a tudományos nyilvánosságban, elsősorban Maurice Halbwachs francia szociológus témába vágó művei kapcsán.

És bár igazán pontos, mindenki által elfogadott definíciója máig sincs, nagy vonalakban úgy határozható meg, mint az emberi emlékezet azon formája, amely túllép az egyéneken. Mert hordozója eleve a közösség, és tartalmait az egyén „készen” találja a szocializációja, a közösségbe való belenövése során. Elemei pedig mindazok a tudások, amelyek alapján a közösség létrehozza történeteit a múltról. vagyis a kollektív emlékezet nem cáfolhatatlan tényekkel operál, mert igazából egy konstrukció, ami a közösség tagjainak együvé tartozását hivatott erősíteni. Például egy-egy nép eredetmítosza (mint nálunk Hunor és Magor esete a csodaszarvassal) nyilván nem történelmi tény, miként a forradalmak történetét is jellemzően idealizálva mesélik bárhol, mert ennek a tudásnak a közös identitás kialakításában van kulcsszerepe.

Az emlékek meghatároznak minket?

Abban, hogy mi, emberek képesek vagyunk egyáltalán kisebb közösségekben és nagyobb társadalmakban együtt élni, meghatározó szerepe van a csoportidentitásnak. Azaz egy közös azonosságtudatnak, az elképzelésnek, hogy egy közösségen belül több közünk van egymáshoz, mint a közösségen kívüli idegenekhez. És ez a közös identitás aztán jelentős részben befolyásolja az egyes ember saját önazonosság-tudatát is, a kollektív emlékezet ezért egyéni szinten is megkerülhetetlen. Hiszen az, hogy pont magyarok vagyunk, nem csak azt jelenti, hogy nem vagyunk például franciák (miközben lehetünk akár franciák is), hanem azt is, hogy hallottunk már Mátyás királyról vagy a trianoni döntésről, azaz megvannak a közös történeteink elődeinkről.


Így aztán a kollektív emlékezet egyik elsődleges funkciója az értékek, normák, tudások és értékelések, azaz összefoglalóan a kultúra átörökítése generációról generációra.
Ami azért fontos, mert a közös kultúra teszi lehetővé a kommunikációt és az együttműködést egy-egy társadalmon vagy társadalmi csoporton, közösségen belül.
Az átörökítés mellett pedig fontos ennek a kultúrának a fenntartása is, főleg, mert a kultúra nem egy állapot, hanem egy folyamat. Folytonosan változik, alakul a korral és a körülmények, feltételek változásaival. Nem úgy beszélünk, nem úgy viselkedünk, mint, mondjuk, 200 évvel ezelőtt, mégis folytonosnak érezzük kultúránkat épp az állandó, ám fokozatos változása miatt.
És pontosan az átörökítés-fenntartásváltozás hármassága teszi lehetővé, hogy identitásunk egyik alapjává váljon. Itt egyfajta generációk közötti családi hasonlóságról van szó. Egyszerűen fogalmazva, alapesetben mindannyian hasonlítunk valamennyire a szüleinkre (miközben természetes módon különbözünk is tőlük), akik pedig a nagyszüleinkre, akik a dédszüleinkre és így tovább, miközben mi magunk valószínűleg már kevéssé hasonlítunk a déd- vagy ükszüleinkre. Máshogy élünk, más tudásokkal, más tapasztalatokkal, de a folytonosság mégis megvan, a saját tudatunkban is.