Kispapák mágikus átváltozása – Macho férfiból gyengéd kispapa
Érdekességek2017. május 30.
Rengeteg szakirodalom foglalkozik azzal a jelenséggel, hogy az édesanya hogyan alakul át akár mentálisan, akár biológiai aspektusból a szülést követően. Az új kutatások azt hangsúlyozzák, hogy bizony az édesapák is változnak, sőt gyökeres átalakuláson mennek keresztül…
Kevés kutatás született arról, hogy a férfiak testére és agyára milyen hatással van a gyerekük megszületése. A téma azonban egyre több szakembert inspirál, akik tudományosan is megerősítik: minden jel arra mutat, hogy a férfiak agya már nem lesz ugyanaz, miután a gyerekük világra jön.
Egyre több a bizonyíték arra, hogy egy gyerek nemcsak az anya, hanem az apa testén is nyomokat hagy, és nem a nők kizárólagos kiváltsága/kötelessége, hogy szülők legyenek. Már a terhesség időszaka sem múlik el nyomtalanul: vannak olyan kispapák, akik a kismamákéhoz kísértetiesen hasonló tüneteket mutatnak: felszednek pár kilót, hányingerre kezdenek panaszkodni, fura ételeket kívánnak, sajogni kezd a hátuk, éjszakánként álmatlanul forgolódnak, és nappal is ingadozik a hangulatuk. Ez a pszichoszomatikus tünetcsoport annyira valóságos, hogy neve is van: Couvade-szindrómának nevezik, és a kutatások arra jutottak, hogy a jelenség nem pszichológiai anomália, hanem biológiai alkalmazkodás egy új, a fajfenntartás szempontjából elég kritikus helyzethez.
Agyi és hormonális változások a kispapáknál
Egy friss kutatásban sikerült kimutatni, hogy a férfiak tesztoszteron (férfi nemi hormon) szintje jelentősen lecsökken amikor apává válnak. A Hormones ans Behavior című tudományos folyóirat legújabb számában a Fülöp-szigeteken élő fiatal városi férfiakat vizsgálták négy és fél év eltéréssel. Mindkét alkalommal nyálmintát vettek, amiből megállapították a résztvevők tesztoszteron szintjét, illetve kérdéseket tettek fel a családi állapotukkal és a szexuális életükkel kapcsolatban. A kezdeti 433 férfiból négy és fél év múlva 153-an váltak apává. Az ő tesztoszteron szintjük átlagosan alacsonyabb lett a későbbi mérés alkalmával, mint a nőtlenül és gyermektelenül maradt 152 férfinek, vagy a megnősült, ám apává nem váló 48 férfinek. Ez az eredmény azt támasztja alá, hogy a szociális környezet változásai jelentősen befolyásolhatják a hormonrendszert.
Emellett azok, akiknek nagyobb mértékben csökkent a tesztoszteron szintje, kevesebb szexről számoltak be az életükben a második felmérés alkalmával. Azok, akiknek a tesztoszteron szintje nem csökkent számottevően a feleségük szülése után, körülbelül ugyanannyiszor szexeltek, mint az első felméréskor.
Korábbi kutatások szerint a tesztoszteron a szexuális viselkedésre és az utódgondozásra is jelentős hatással van. A magasabb tesztoszeteron szintű férfiak többször közösülnek, több a szexuális partnerük, valamint gyakrabban csalják meg a párjukat. Ám ugyanők kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel, sőt, gyakrabban hanyagolják el vagy bántalmazzák őket. A Fülöp-szigeteki kutatás készítői szerint a tesztoszteron segít a párválasztásban és az utódnemzésben, ám az utód megszületésétől kezdve már evolúciós hátrányt okozhat, mivel csökkenti az utód – és így a szülői gének – túlélési esélyét. Ezért mérséklődik az újdonsült apák tesztoszteron szintje, aminek a szexuális étvágy lelohadása egy szükséges mellékhatása.
A változás nem szégyen
A Yale Egyetem kutatásából az is kiderül, hogy a gyereknevelésben résztvevő apák olyan gyorsan és hatékonyan alkalmazkodnak az új helyzethez, hogy minden tekintetben ugyanolyan alkalmasak lesznek a szülőségre, mint az anyák. A agyi átalakulások eredményeként az apák sokkal inkább képesek lesznek egyszerre több dolgot csinálni, erősödik az empátiájuk, viszont romlik a memóriájuk. A Yale kutatói szerint ezek a változások nemcsak a hetero-, hanem a homoszexuális apáknál is megmutatkoznak. Az apává válással azonban a férfiagy nemcsak az érzelmekre lesz nyitottabb, hanem nehezebben birkózik meg a bonyolult döntésekkel is, az agynak ez a területe ugyanis kevésbé lesz aktív a gyerek érkezésével.
Gyakran ütközünk nagy ellenállásba, amikor ezt a témát fejtegetjük, hiszen az apák sokszor félreértik a jelenséget és szeretnék bagatelizálni a változásokat. Azt szoktam ilyenkor érezni, hogy inkább szégyen jelenik meg az arcukon, mintsem öröm vagy büszkeség.
Lássuk, hogy a fent leírt változások nem vesznek el az apa férfiasságából, sőt csak ad hozzá. A kispapák nem tudatos biológiai és mentális változásuk az adaptációt szolgálják, vagyis azt, hogy odaforduljanak a gyerekükhöz, meg merjék élni a gyengédséget és hozzájáruljanak a gyerek fejlődéséhez. Persze, most sokan mondják, hogy e nélkül is jó apukák tudunk lenni… Igen, elfogadom, viszont ez a fajta nem tudatos, mágikus változás csak egy plusz, amit nem tagadni kell, hanem kihasználni.
Végül szeretném még megjegezni azt a felvetésemet, hogy bizony nagy türelem kell az új jövevényhez, aki teljesen felborítja a megszokott életmódot, életritmust, így eleve feszültebbé válik az anya és az apa egyaránt. Amire érdemes odafigyelni, hogy próbáljanak kialakítani egy közös “munkamódot”, azaz az apuka is legyen bevonva – ne csak a fürdetésbe – aki a szülés után sokkal fogékonyabb lesz az érzelmek terén és az odafordulás, gondozás együttműködésében.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com
forrás: Bébik.hu
