Kinek van igaza? Mi mozgatja a -nekem van- igazam energiát?
Érdekességek2019. február 04.
Az egó egyik legerőteljesebb játéka a "nekem van igazam"energia. Több, mint 40 éve éltem úgy, hogy az igazság harcosának tartottam magam. Az igazságérzetem mindig átlagon felüli volt. Mindig harcoltam a saját igazamért, és csak akkor nyugodtam meg, ha megnyertem a harcot és kimondattam mindenkivel, hogy igen, nekem van igazam. Ismerős?
Hogy is van ez?A létezésben van egy körforgás igazságügyben is. Szinte mindenki ragaszkodik a saját igazához. Van, aki kevésbé, van, aki erőteljesebben válik az igazság harcosává. Igazából már kisgyermekkorban rárezgünk erre az energiára, mert amikor a korlátozások, szabályozások elkezdődnek, akkor a gyermeki én tiltakozásba kezd. Kb. 3 éves korra el is érjük azt a pontot, amikor dacba szálunk a szüleinkkel. Erre mondjuk, hogy dac korszak. Valójában a saját eszköztárunkkal próbáljuk kifejezni, hogy nem igazán tetszik nekünk az, amit elvárnak tőlünk.
Mivel a szülők erősebbek, ezért az ebben a korban elnyomott erők sokasodnak bennünk, és nagyobb korunkra már komolyan az igazság bajnokaivá fejlődünk tudatosan és tudattalanul is.
Ahogy telnek, múlnak az évek, évtizedek a harc egyre fárasztóbb lesz. A nagy harcosok közül sokan érzik azt egész életükben, hogy nem értik meg őket. Minden erejükkel azon dolgoznak, hogy az igazukat átvigyék minden helyzetben. A szülői mintákban ez sokszor úgy jelenik meg, hogy a szülő jóhiszeműen próbál segíteni gyermekén. A saját szemszögéből igaza van, de a gyerekből felnőtté vált férfi, nő szemszögéből nézve viszont nincs.
Ez a minta persze az élet minden területén megjelenik. A postától a főnökig, a házastársakkal megharcolt helyzetekig. Végtelen variációkban vagyunk képesek a magunk igazáért harcolni.
De van egy titok, ami képes megváltoztatni ezt a működést, és segít abban, hogy békét találjunk a lelkünkben és harmóniába kerüljünk a külső világgal is.
Fontos lenne elfogadnunk, hogy mindenkinek csak a saját szemszögéből van igaza!
Az igazi csoda akkor történik, amikor képesek vagyunk fejet hajtani, amikor képes az egónk meghajolni.
Ez pedig akkor tud megtörténni, amikor Isten 100%-ig újra megjelenik Bennünk, amikor újra egyesülünk az isteni részünkkel.
Amikor már képesek vagyunk megengedni a másiknak, hogy neki legyen igaza. Amíg azt hisszük, hogy mindig Nekünk van igazunk, addig a fejet felszegetten megyünk előre. Addig megyünk az igazunkkal, amíg el nem fáradunk, össze nem törünk, rossz esetben meg nem betegszünk. Évtizedek és életek mennek el úgy, hogy megyünk előre azzal a hittel, hogy Nekünk van igazunk.
De az hogy lehet, ha Neked van igazad, mégis beteg vagy, depressziós vagy, anyagi gondokkal küzdesz?
Úgy, hogy a fene nagy igazságod, sehova sem vezet! A harc harcot szül újra és újra. Kell ez még?
Amikor képes vagy felismerni a fáradtságtól kimerülten, hogy ez nem jó így, amikor képes vagy felé kerülni a dolgok felé, akkor ez meg tud fordulni.
És ekkor van egy pont, amikor az egód megadja magát, és Te fejet hajtasz. Szó szerint, szinte előre biccen a fejed.
Semmi mást nem kell tenned, csak elkapni a pillanatot a harc közben, aztán az elején is képes leszel ezt megtenni, és azt mondani a másiknak: Igazad van! Szeretlek!
Fontos, hogy ez szívből jöjjön. Egy jó mély belégzés a hasba, és jöhet a mondat szívből: Igazad van! Szeretlek!
És ebben a pillanatban újra Isten vagy Te is. Már nem számít, hogy Neked van igazad...
Ezt a megtapasztalást kívánom Mindenkinek szívből, mert csodás.
A theta konzultációk során sokat dolgozunk a belső béke elérésén, a szülőktől elszenvedett sebek begyógyításán. Mert amikor a sebek begyógyulnak, a nagy harcos is lecsendesedik, és akkor képes felülemelkedni minden elszenvedett sérülésen, sérelmen.
A legnagyobb csoda az élet nevű játékban, amikor elérjük ezt a pillanatot.
forrás: Harmonet
