Kilépés a zsákutcából: szeretőből partner
Érdekességek2024. május 28.
A titkos viszony legnagyobb kérdése akkor vetődik fel, amikor az egyik fél elköteleződése más irányba alakíthatja, alakítaná a kapcsolatot. Előbb-utóbb a titkos viszony is átalakul: vagy őrjítő kapcsolattá, amitől szabadulni kell, vagy elsatnyul, mert az egyik fél követelőzni kezd, s érkeznek a "mikor látlak", "hiányzol" felkiáltású üzenetek!
ehet, hogy felfedezik egymásban a legnagyobb csodát, amit az élet számukra adhatott: a másikat! S ez a legveszélyesebb, mert akkor viszont megindul egy folyamat, s a titkos viszony már nyílt kapcsolattá válik, hiszen, ha igazán szeretünk valakit, azt fel akarjuk vállalni, hiszen ő a mi részünk, akit próbálunk a világunk részévé tenni, s megmutatni, milyen csodás, hogy szeret, megért.
Most légy okos!
Ilyenkor kell okosnak lenni, mert a felénk áradó feltétlen bizalom bizony veszélyes is lehet a másik számára. S ha valóban szeretjük a másikat, akivel titkos viszonyban vagyunk, akkor tudnunk kell, mi a legjobb számára. S aki okos, az néha felméri a helyzetet és a másik számára megadja a legnagyobb ajándékot: a szabadságot! Néha ez egyenlő azzal, hogy kilép valaki a titkos viszonyból és egyedül halad egy újabb kapcsolat felé.
De történnek csodák is: van, amikor a másik utána jön, és nem ereszti el, mert valóban szereti. S ilyenkor már szintén egy magasabb szintű, érzelmileg és értelmileg tudatosan vállalt kapcsolatról beszélünk két ember között, s akkor már ismét megszűnt a titkos viszony, hiszen akkor már egy igazi, mély, két ember közötti kölcsönös kapcsolat alakult ki. S hogy abból mi lesz? Csupán az élet és az idő határozza meg, s a két ember önmagukhoz és környezetükhöz- és legfőképpen egymáshoz fűződő őszintesége. Hogy mernek-e igazat mondani, felismerni a döntési helyzetet és kitartanak-e egymás mellett, mert akkor már a választás tudatos, amely a következményeket is mérlegeli, hiszen akkor már azt állítjuk: lehetsz a társam.
Mindenki nyer egy viszonyban, akár hisszük, akár nem
A viszonyban érintett két ember mindenképpen. S akármilyen hihetetlen, még az is nyer, aki kívül van ezen a kapcsolaton. Mert megadják a társának azt a figyelmet, amit ő nem tud, s a társa vele marad. Vagy ha ő már nem képes ezt megadni, akkor bár fájdalommal, de ráébredhet arra, hogy nincsen minden rendben a társával közös kapcsolatban! Tenni kell – és ha tud, és akar – tehet érte, a másikért és egyben önmagáért is
Néha nem is kell választani
Néha nem is kell választani két ember között, mert az emberi hozzáállás megmutatja, hogy ki az, aki valóban szereti a másikat. Mert a szeretet első és legfontosabb szabálya: önmagam és a másik szeretete úgy, hogy jó legyen neki, és nekem is. És ha a másik számára az a jó, hogy elengedjem – néha azzal tudjuk megmutatni, hogy önzőségünket legyőzve, valóban szeretjük a másikat. S ebből építkezhetünk megint! S ha kiderül egy titkos viszony, ott bizony tudomásul kell venni, hogy nem csupán a két titkos szerető a bűnös, hanem a helyzethez magunk is hozzájárultunk: valamiért elveszítettük a társunk iránti megbecsülésünket, elkényelmesedtünk, nem fedezzük fel újra hónapról-hónapra azt a csodát, akit egyszer választottunk, azaz Őt már nem látjuk meg. Mert megszoktuk.
A szokás hatalma
Ha képessé válunk arra, hogy felfedezzünk és megújítsuk kapcsolatainkat, akkor szinte meg is értjük a titkos viszonyok jelentőségét, amelyben mindannyian nyerünk. Akár tetszik nekünk, akár nem, a titkos viszonyokban is néha megtaláljuk azt a szeretetet, amely szebbé teszi életünket. S hogy emlék vagy mindennapunk részévé válik az élmény, az csupán két ember döntése: az övé és az enyém.
Az ítélet joga
Ezt elítélni, megítélni senkinek sincs joga! S csupán azt kell megérteni, hogy ez nem egy csata, ahol veszítünk vagy nyerünk, hanem egy szépségekkel és nehézségekkel teli emberi érzésekkel kiteljesedő csoda, amelyet csupán a titkos viszonyban érintett két fél érthet meg, élhet át, addig, ameddig ők akarják. Mert szeretni és szeretve lenni jó – s ha ezt az érzést elítéljük, akkor magát a szeretetet ítéljük el! S ha a titkos viszony véget ér, akkor inkább maradjon erőt adó, lágyságot adó biztos kapcsolati pont, egy szép emlék, mint megcsömörlött „átvert”,”becsapott” életérzés! Hiszen az nem valós, mert egyszer őt választottuk.
Őt, a másikat! És ő engem választott. Akármennyi időre. És az emlék szépsége összeköthet és melegíthet minket! De hogy ezt hogyan éljük meg – az szintén rajtunk múlik!
forrás: Harmonet.hu
