Ki lennél a drámáid nélkül?
Érdekességek2023. július 21.
Amikor megkérdezem valakitől, hogy mi lenne vele a drámái nélkül, az első válasz az szokott lenni, hogy végre nyugalom lenne az életében. Aztán amikor megkérem, hogy még gondolkodjon rajta kicsit, jön a valódi válasz: akkor nem történne semmi. Unalmas lenne az élet.
Volt az életemben egy időszak, amikor kezdtem „letenni” a drámákat. Hozzáteszem, néha most is előadom kicsit... Előtte imádtam drámakirálynőt játszani. Most visszanézve, már nem is értem magamat, mi volt jó benne. Illetve, értem.
Mindig volt „izgalom”. Még ha negatív izgalom is, de izgalom. Aztán amikor elkezdtem ezt megoldani, voltak napok, amikor úgy éreztem, valami nem stimmel. Nyugodt voltam, minden a helyén volt, de mégsem éreztem jól magamat. Akkor egy barátnőm megkérdezte tőlem: „Neked hiányzik a dráma?” Abban a pillanatban rájöttem.
Annyira megszoktam már, hogy a dráma, a feszültség, a stressz jelen van az életemben, hogy nem éreztem komfortosan magamat nélküle. Így vonzzuk be az életünkbe azokat a „díszleteket”, amelyek megfelelnek a tudatalatti elvárásainknak.
Szintén egy saját történet, amely ezt mutatja: sokáig nem mertem kilépni egy olyan munkából, amit már nem akartam csinálni. Éreztem, hogy lépnem kellene, de mégsem tettem meg. Mindig megmagyaráztam magamnak, hogy most miért nem alkalmasak a körülmények a kilépésre. Abban az időben nagyon sokat betegeskedett a kiskutyám.
A forgatókönyv mindig ugyanaz volt. Reggelre, amikor indulnom kellett volna, különböző tüneteket produkált, ami miatt vinnem kellett rögtön az állatorvoshoz. Természetesen aznap nem mentem dolgozni. Vagyis, tudat alatt létrehoztam azt a helyzetet, ami felment a munka alól, amit már nem szeretnék csinálni. A kutyus pedig ebben a teremtésemben tökéletes partner volt. Ő csak megfelelt az én tudatalatti elvárásaimnak. Ha nem vele volt baj, akkor én lettem beteg, és a tünet, azután hogy lemondtam az aznapi munkát, szinte azonnal el is tűnt.
Ha hasonló helyzetben vagy, és testi tünetek jelentkeznek, vagy olyan életkörülmények, amelyek arra kényszerítenek, hogy ne tedd meg, amihez már nagyon nincsen kedved, akkor tudd: mindez nem véletlen. Ezeket a helyzeteket te teremted meg. Tudom, hogy sokaknak ez hihetetlenül hangzik, hogy a másik ember, vagy éppen állat csak a mi tudatalatti elvárásainkra válaszol a viselkedésével, pedig így van.
Rengeteg példát tudnék mesélni a klienseim történeteiből, ami azt bizonyítja, hogy ami körülvesz minket, az pontosan az, amit mi tudatalatt elvárunk. Vagyis, ha te tudat alatt kicsinek, áldozatnak érzed magadat, akkor a környezet folyamatosan ezt fogja visszaigazolni neked. Ennek megfelelően fognak viselkedni veled az emberek, ami aztán még inkább megerősíti benned ezeket a tudatalatti érzéseket, már tudatosan is, Még inkább elkeseredsz, mert úgy fogod érezni, hogy igazad van, te nem vagy szerethető, téged mindenki kihasznál, és csak addig kellesz, amíg adsz.
Ez a körforgás akkor fog véget érni, ha feloldod a tudatalatti vagy tudatos önbizalomhiányodat, áldozatszerepedet. Valószínűleg ez nem is a tiéd, hanem valakitől átvetted. Legtöbbször az édesanya az, aki áldozat volt, és a gyermek szeretetből szintén bevállalja az áldozatszerepet.
A legfontosabb, amit meg kellene tanulni: a valóságunkat, a körülményeinket, a környezetünket mi teremtjük. Az van kívül, ami belül van. Ha kívül hiányt élsz meg, akkor belül hiányzik valami. Leggyakrabban önmagad szeretete, elfogadása. Amíg ez az alap nincsen meg, addig hiába akarsz bármit megteremteni, ami jó és szép.
Az egy másik kérdés, hogy mit miért szeretnél megteremteni. Miért szeretnél sikert, sok pénzt, jó autót, nagy házat? A dolgok ugyanis fordítva működnek. A pénz egy energia, ami pontosan jelzi, hogyan állsz az önbecsüléseddel. Ha kevés a pénzed, valószínűleg az önbecsülésed, az önszereteted sem sok. A sok pénzzel éppen ezt szeretnéd pótolni. Mivel a pénz nem jön, ezért az önbecsülésed még kisebb lesz... Ha belül, a lelkedben rend lenne, értékelnéd, szeretnéd önmagadat, akkor a pénz, a bőség anélkül jönne, hogy neked ezért erőlködnöd kellene.
Ha a külső körülményeken változtatni szeretnél, változz meg te. Vedd észre magadban a csodát, hogy szeretetreméltó ember vagy. Hogy úgy vagy jó, ahogyan vagy. Mindegy, mit mondanak mások. Amit a másikról mondunk, az rólunk szól. Minden rólunk szól. Csak ennyit kellene tudni, mert a változáshoz semmi más nem kell.
forrás: Harmonet.hu
