Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Kerestem az élhetőbb utat – Beszélgetés Bagdi Bellával

Érdekességek2017. május 11.

Negyvenéves vagyok. Rengeteg önmagammal vívott küzdelem áll már mögöttem. Gyakorlatilag azért kezdtem el az önismeret útját járni, mert már elviselhetetlen volt számomra a tudatlanságomból eredő, folyamatos szenvedés. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy amilyen mértékben változom, olyan mértékben változik a világ is körülöttem – ezekkel a gondolatokkal kezdte a beszélgetést Bagdi Bella előadóművész, énekes, önfejlesztő tréner. 

Észrevétlen gyerekkor, iskolai megbélyegzés

1976 nyarán, amikor jóapám megtudta, hogy anyám megint terhes (addigra már öt gyereke volt apámnak), így kiáltott: „Csak a cigányoknak van ennyi gyerekük, meg nekünk!” Szóval, születésemkor nem rajongtak körül a rokonok, nem jártak a csodámra, és nem babusgattak, simogattak, szeretgettek mint szemük fényét. Egyetlenegy fotó sem készült rólam csecsemőkoromban, az első fotón, amely a családi albumban szerepel, kb. négyéves vagyok. Ráadásul apám ebben az időszakban súlyos alkoholista volt, folyamatosan verekedtek anyámmal, és a hangos üvöltözések mindennaposak voltak.

Pszichésen mindez nagyon mélyen hatott rám, és a legkorábbi emlékeim a gyermekkoromból a szorongó személyiségzavarral küzdő kislányról szólnak, aki fél az emberektől, miközben azt hiszi, hogy talán láthatatlan, annyira nem veszik észre. Talán azért pisiltem be tízéves koromig mindenféle körülmények között, hogy fölfigyeljenek rám. Kb. nyolcéves lehettem, amikor óra közben nagyon kellett volna vécére mennem, de annyira féltem feltenni a kezem, és mindenki előtt megszólalni és kikéredzkedni, hogy inkább bepisiltem az osztályban. Életem legkínosabb jelenete volt, amikor a tanító néni észrevette, és mindenki előtt megkérdezte, mi történt. Az egész osztály röhögött rajtam. Akkor az egyik fiú elnevezett pisis Bellának, és ez lett a csúfnevem egészen tizennégy éves koromig, amíg egy másik városba nem kerültem gimnáziumba.


"Nem vagyok szerethető" – ez volt az alapérzésem

Az az érzés, hogy nem vagyok szerethető, olyan természetes és egyértelmű volt a számomra, mint az, hogy minden reggel felkel a nap. A szüleimmel való kapcsolatom félelemre épült. Túlélésre mentem, mindig vigyáztam, hogyan viselkedem, nehogy én is áldozata legyek a mosógép gumicsövének vagy apám szíjának, mint a testvéreim.

Aztán tizenöt éves koromban elszöktem otthonról, mert apám azt állította, hogy kurva vagyok, anyám meg nem állt ki mellettem, és én úgy éreztem, nem akarok egy ilyen családhoz tartozni, ahol szavakkal bemocskolják a tisztességemet. Ez azért volt érdekes, mert egyetlenegy dolgot tartottam akkor értékesnek magamban, a szüzességemet, és úgy éreztem, apám a kijelentésével még azt is elvette tőlem. Hogy még jobban érzékeltessem, mennyire, tizennyolc éves koromban apáca szerettem volna lenni.

A vándorút: pokolból pokolba

Aztán húszéves koromban útra keltem, elhagytam a szülői házat és egy hátizsákkal megérkeztem Magyarországra. Igazi népmesei motívum: a király legkisebb gyermeke elindul szerencsét próbálni a nagyvilágba, aki különféle megpróbáltatásokon megy keresztül, mire elnyeri méltó jutalmát. Velem is így történt. Úgy érkeztem Budapestre, hogy csak egyetlenegy embert ismertem. Hamar szembesültem azzal, hogy amiket a batyumban magammal hoztam, azok leginkább apám szavai voltak: „buta vagy”, „ronda vagy”, „nem kellesz senkinek”, „semmire se fogod vinni az életben”. Istenem, mennyi, de mennyi olyan eseményt vonzottam be, ami visszatükrözte ezeket a hiteket magamról. Mert persze, elhittem, hogy igaza van. Olyan kapcsolatokat vonzottam be, ahol azt éltem át, hogy nem kellek igazán.

Színésznő lettem, mert szerepekbe bújva elviselhetőbb volt a világ, de nem tudtam megmutatni a bennem lévő tehetséget, mert azt gondoltam, túl csúnya vagyok színésznőnek. Hét éven át a statiszta szintjénél sokkal feljebb nem jutottam az alacsony önbecsülésem miatt. Egy baráti társaságnak köszönhetően létrehoztam egy zenekart, de tiszta kín volt minden koncert, mert meg voltam róla győződve, hogy nincs szép hangom, és ezt biztos mindenki hallja, és azt gondolja magában: „Miért nem hagyja már abba az éneklést ez a nő?”

„Vagy véget vetek az életemnek, vagy keresek egy másik utat, ami élhetőbb, örömtelibb és boldogabb."

Huszonhét éves koromig ez így ment. Kudarcok sorozata volt az életem. Nem csodálkozom azon, hogy egyszer csak betelt a pohár. Kész, nem bírtam tovább. Kiszálltam. Abbahagytam a színházat, kiléptem a zenekarból, vége lett az akkori kapcsolatomnak. Nem érdekelt, mi lesz velem. Az a gondolat sem érdekelt, hogy majd lehet, hogy az apám az arcomba vágja, hogy igaza volt. Egy reggel arra ébredtem, hogy ez így nem mehet tovább! Vagy véget vetek az életemnek, vagy keresek egy másik utat, ami élhetőbb, örömtelibb és boldogabb. Egyszer élek, és én azt élvezni akarom! Szóval, tudom, mit jelent fölállni a földről, tudom, mit jelent mindent hátrahagyni és egy új életet kezdeni.

13 év telt el azóta... „Szabadnak érzem magam."

Tizenhárom év telt el azóta, és jó érzés most azt mondani, hogy a helyemen vagyok magamban, magammal és a világgal. Jó érzés szabadon és önfeledten azt mondani, hogy szeretem magamat olyannak, amilyen vagyok, a tökéletlenségemmel együtt. Szabadnak érzem magam. Nem az hajt, hogy másoknak megfeleljek. Egyes-egyedül az számít, hogy szeretetben legyek saját magammal és a világgal. Ha konfliktusba kerülök, megengedem magamnak a konfliktust, nem félek tőle, viszont mindent megteszek azért, hogy a béke irányába mozdítsam tovább a létrejött helyzetet. Ha sérelem ér, mindent megteszek azért, hogy képes legyek a megbocsátásra, mert enélkül a lelkem nem élhet békében. És a lelkem békéje fontosabb minden sérelemnél. Ha valami nem sikerül úgy, ahogy szeretném, megengedem magamnak, hogy ne sikerüljön, majd legközelebb jobban odafigyelek.

„... a lelkem békéje fontosabb minden sérelemnél!"

Sokat változtam ez alatt az idő alatt. Valamikor rettenetesen féltem az emberektől, nem mertem egy osztálynyi ember előtt megszólalni, ma már több ezer embernek tartok előadásokat, koncerteket, jótékonysági programokat.

Valamikor féltem a szeretettől, féltem, hogy megsérülök, nem mertem szeretni, és nem hagytam, hogy szeressenek. Ma már csodálatos párkapcsolatban élek, ahol megtapasztalhatom, milyen a félelem nélküli, önfeledt szeretet és bizalom.

Valamikor féltem magamat megmutatni, féltem, hogy a hibáim miatt nem fognak elfogadni. Például nem mertem mikrofonba énekelni sokáig, mert ha meghallják, hogy hamisan énekelek, nem fognak szeretni. Ma már bátran énekelek mikrofonba, és nem félek hibázni.

Valamikor tele voltam sérelmekkel a szüleimmel kapcsolatban, de az önismeret útján haladva képessé váltam a megbocsátásra, és ma már meghitt szeretetben vagyunk egymással. Megtapasztalhattam, bármilyen problémával is küszködjek, mindig van kiút belőle. A kiút pedig az önelfogadáson keresztül vezet, a felelősségvállaláson át egészen a céltudatos jellemig.

„Igen, a világ akkor egy nagyon jó hely lenne!"

A legtöbb embernek a belső világa zaklatott, ingatag és hajlamos a békétlenségre. De ez az állapot nem eleve elrendelt. Mindannyiunk belső világa békés, szeretetteli és gyógyult is lehetne. Hogy megvalósítható-e ez a gyakorlatban? Úgy gondolom, igen. A tudatos fejlődés mellett való elköteleződéssel.
Hiszek abban, hogy a világ jobb hely lenne, ha mindenki 50 százalékkal magasabb önbecsülésre tenne szert azáltal, hogy tudatosabban élne, felelősséget vállalna, elfogadná magát és másokat, és ennek megfelelően viselkedne. Igen, a világ akkor egy nagyon jó hely lenne!

Dalok, könyv és a Boldogság program

Dalaimmal, a Sorsfordító önbecsülés c. könyvemmel, önfejlesztő és motivációs koncertjeimmel és egyéb rendezvényeimmel abban szeretnék segíteni, hogy belső világunkban békére, szeretetre és gyógyulásra leljünk.
Például 2014-ben indítottam el a pozitív pszichológia módszereire épülő tíz hónapos ingyenes Boldogság programot, amelyhez bárki csatlakozhat, kezdőknek egy tökéletes lehetőség, hogy elinduljanak a változás útján. Még ugyanebben az évben pedagógusok kérésére kidolgoztuk és elindítottuk a diákoknak szóló Boldogságóra programot, amelyhez eddig 3500 pedagógus csatlakozott, aminek köszönhetően ma már közel 60 ezer gyerek vesz részt boldogságórákon Magyarországon és határon túli magyar iskolákban. Az ELTE Pozitív Pszichológia Laboratóriuma tudományos vizsgálatot végzett a 2015–2016-os tanévben a Boldogságóra program hatékonyságával kapcsolatban. Prof. Oláh Attila, a kutatócsoport vezetőjének nyilatkozata szerint: a boldogságórák hozzájárulnak a diákok pozitív lelki fejlődéséhez, erősítik az önbizalmat, a kitartást, fokozzák a koncentrációs képességet, fejlesztik a divergens gondolkodást és kreativitást. A boldogságóra munkásságomnak egyik büszkesége.

Ebben a programban, amit a Jobb Veled a Világ Alapítvány elnökeként szervezek, minden benne van, ami nekem segítette megváltoztatni az életemet: olyan boldogságfokozó technikák, amelyek boldogságkutatók szerint a leghatékonyabbak, és természetesen a zene!

Kodály Zoltán szerint: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Teljes lelki élet zene nélkül nincs, vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése.” Aki az önfejlesztő dalaimat hallgatja már, az tudja, milyen erő van a zenében. Képes bennünket megújítani minden szinten. Örökké hálás leszek Istennek, hogy a zene ajándékát adta nekem, mert belső világom jobb megismerését, felvirágozását és kiteljesedését ennek köszönhetem. És most rajtam a sor, hogy továbbadjam azt, ami nekem segített.

Dr. Szarvasházi Judit

főszerkesztő-gyógyszerész


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Ha elfogy a tetterõ

2026. november 12.

A motiváció energia, mely felpezsdít és tettekre ösztönöz minket. Nélküle minden unalmasnak, érdektelennek tûnik... és nincs kedvünk a céljaink megvalósításához. De hogyan találjunk ismét rájuk, ha elmaradoznak a cselekvés ösztönzõi? Íme, a hiány bizonyos indoklása pszichológiai-életviteli megközelítésbõl, és néhány jó tanács ahhoz, hogy visszatérjen a régi tetterõ... 

Minimális motiváció nélkül nem mennek a dolgaink úgy, ahogy várnánk, és az az érzésünk, egyre fogy az energiánk... A motiváció olyan mozgatóerõ, mely cselekvésre ösztönöz, élettelivé és hatékonnyá teszi cselekedeteinket. Amikor már nincs meg bennünk a motiváció, mindaz, amiért korábban küzdöttünk, érdektelenné válik számunkra. Egyre erõsödik bennünk a kedvetlenség: mindennapi munkánkat, magánéleti tevékenységeinket nyûgként, monoton "hajtásként", pusztán kötelezettségek teljesítéseként éljük meg. Ha azonban jobban megértjük, milyen mozgatórugók és fékezõ erõk vezérelnek minket tetteinkben, az segít annak felismerésében, hogy hiányuk miatt kerülünk olykor hátrányos helyzetekbe. Néhány egyszerû, pszichológusok által kidolgozott módszer azonban lehetõvé teszi, hogy ismét erõt merítsünk belsõ forrásainkból.

A motiváció mozgatórugói

Ami tettekre mozgósítja az embert, élete egészen korai szakaszától kezdve, az mindenekelõtt létszükségleteinek kielégítése. Aki fázik, éhes vagy szomjas, könnyen felszabadítja szükséges energiáit abból a célból, hogy változtasson elviselhetetlen hiányérzetén. Tekintettel azonban a jóléti társadalomra, amelyben élünk, törekvéseink, vágyaink messze meghaladják elemi szükségleteink egyszerû kielégítését. Bonyolultabb, kifinomultabb igények sokasága ösztönöz minket arra, hogy mozduljunk, vállalkozzunk, energiát fektessünk be terveink megvalósításába. Ilyenek lehetnek a kényelmi igények, de hozzájuk tartozhat a társadalom elismerésének kivívása, anyagi javak megszerzése stb.

Fogmosás - hatékonyan

2026. november 12.

Mindnyájan tudjuk, hogy a napi többszöri fogmosás döntõ szerepet játszik a száj és a fogak higiéniájának biztosításában, egészséges állapotának fenntartásában és a fog(íny)betegségek megelõzésében.

De vajon azzal is tisztában vagyunk-e, hogyan válasszuk meg a fogápolási eszközöket, és tudjuk-e azokat a helyes idõtartammal, megfelelõ módon és idõben használni? Ha nem teljesen egyértelmû a válaszunk, jobban tesszük, ha tájékozódunk e téren, és megfogadjuk az alábbi jó tanácsokat is!

Minden étkezés után mosson fogat!

Ideális esetben ezt a jól ismert szlogent mindennap követnünk kellene, és kitartóan, három hosszú percig kellene fogat mosnunk. Emellett természetesen nem lenne szabad semmit ennünk a fõétkezések között, mellõzve a munkahelyen és otthon egyaránt oly gyakori nassolást (a jó alak megtartása érdekében is), de persze kivétel lehet ez alól a zöldség-gyümölcs fogyasztása uzsonnára. Ezt a szabályt azonban sokan és sokszor nem tartjuk be. Amikor például a menzán ebédelünk vagy az iroda konyhájában megmelegítve, sietve elfogyasztjuk a rendelt vagy otthonról hozott ételt, gyakran nincs módunk az étkezés utáni fogmosásra. De ha mégis, arra végképp nem érünk rá, hogy három teljes percet szenteljünk erre a tevékenységre. Így elõfordul, hogy épp csak végigsiklunk a fogainkon, és átöblítjük a szánkat fogkrémes vízzel - az is hasznosabb, mintha teljesen elhagynánk az ebéd utáni fogápolást. Van úgy azonban, hogy tényleg lehetetlen a napnak ebben az idõszakában fogat mosnunk. Ez esetben rágjunk el egy cukormentes rágógumit vagy együnk meg egy almát. Mindkettõ segít megtisztítani a fogakat anélkül, hogy maradékot hagyna a fogak közötti résekben.

Szexbeszéd

2026. november 11.

Senki nem születik szexistennek! Ezt is gyakorolni kell! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... 

Fontos a kommunikáció

Senki sem születik úgy, hogy tanulás, gyakorlás nélkül, azonnal ért valamihez... A jártasságra szert kell tenni. Ezért ha valamibe belekezdünk, azt meg kell tanulnunk, és fontos, hogy leckéket is vegyünk belõle. Ne higgyük tehát, hogy azonnal szexistennek születünk! Nem feltétlenül tudjuk, mi elégíti ki maximálisan a partnerünket, s mitõl válhatna örömtelibbé számára a szex. Ugyanakkor gyakran panaszkodunk arról, hogy a társunk nem érez rá igényeinkre, amelyek révén számunkra is többet jelentene a szexuális együttlét. No, de ezt neki is elmondjuk? Aligha, ugye? Pedig ez a megértés és a kommunikáció kölcsönös hiányát jelenti, ami ellen tenni kell, ha azt akarjuk, hogy örömteli, mindkét felet kielégítõ szexuális életünk legyen!

Mindenképp hasznos a partnerek számára, ha rendszeresen beszélnek egymással szexuális vágyaikról, ahelyett, hogy szégyenérzetük miatt azokat gondosan titkolnák. Hiába fúj már a modern idõk szele, ki ezért, ki azért, még mindig nem beszél ilyesmirõl partnerével. Pedig egymás tájékoztatása, hogy mit szeretnének változtatni a közös szexben, új dimenziókat nyithat az örömszerzésben és elmélyítheti a kapcsolatot - minden tekintetben. Ennek hiányában viszont megrendülhet a kölcsönös bizalom, ami veszélyeztetheti az egész viszonyt.