Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Képernyőfüggőség?

Érdekességek2026. április 02.

Fotó: 123rf.comFára mászás a nagyinál, pancsolás a Balatonban, biciklizés a haverokkal a játszótéren – a legtöbb felnőtt ma még így emlékszik vissza a gyermekkori szünidők élményeire, a mai fiatalok számára azonban leginkább a televíziók, a tabletek és a játékkonzolok előtt töltött órák számítanak szórakoztató kikapcsolódásnak.

A tizenévesek becslések szerint közel 8 órát bámulják az okos- eszközöket naponta, de már az 5 év alattiakat is egyre inkább érinti a digitális függőség. A következmény lehet alvás- és hangulatzavar, koncentrációs nehézségek, látószervi károsodás, elhízás és mentális betegségek. Milyen szempontokat tartsunk szem előtt?


Egy átlagos tinédzser évente 114 napot tölt a képernyők előtt.

Kis túlzással állíthatjuk, hogy napjainkban már digitális eszközökkel a kezükben jönnek világra a gyerekek: egészen kis koruktól fogva körül vannak véve a képernyőkkel, mobiltelefonokkal és tabletekkel, melyek nem csupán egyszerű tárgyakként szerepelnek az életükben – a szüleik nap mint nap, akaratlanul is „bemutatják” használatukat.

A kütyük a kicsik és a tizenévesek számára ma már a szórakozás és a kikapcsolódás első számú forrásait jelentik, melyek meghatározzák, hogyan kapcsolódnak egymáshoz és a világhoz, ráadásul a pandémia és a lezárások még inkább kiélezték a digitális kitettségüket: az általános iskolások képernyőideje átlagosan 83, a tinédzsereké pedig 58 perccel nőtt, de megdöbbentő módon már a 2 év alattiak 75%-a is gyakrabban találkozik okoseszközökkel, mint az ajánlatos lenne. Persze mindez kapóra jön az elfoglalt szülőknek, a túlzott kütyühasználat azonban komoly veszélyeket rejthet magában.

Egész életre hatással lehet a korai digitális függőség

A legfrissebb szakértői becslések szerint a kicsik 7 éves korukra már összesen közel 1 évet töltöttek a képernyők előtt, többet, mint az iskolában ülve – így tehát jelentős hatással van a fejlődésükre a mindent átszövő digitális környezet.

• Mindenekelőtt a túlzott kütyühasználat konkrét függőséget alakíthat ki náluk – emiatt gyakran „digitális heroinnak” is nevezik a jelenséget –, az emelkedett dopamintermelés pedig fokozott izgalmi állapotot vált ki.

• A gyakori tünetek között megjelenhetnek az alvászavarok és a hangulatingadozások, a romló iskolai teljesítmény.

• Nehezebbé válhat a koncentráció, de látószervi károsodáshoz és elhízáshoz is vezethet a túlzott kütyühasználat.

• A közvetlen testi reakciók mellett komoly mentális következményekkel is számolni lehet: a szociális elszigetelődés, a közösségi médiában látható hamis „valóság” súlyos pszichikai elváltozásokhoz vezethet, mely testképzavarokban, szorongásban vagy depresszióban ölthet testet.

Természetesen az összkép nem ennyire sötét. Érdemes viszont az okoseszközök használatát észszerű és egészséges keretek közé szorítani.

„Nyilvánvaló, hogy digitális kitettségünk a jövőben sem fog csökkenni, inkább fokozódni, melynek számos pozitív hatását is érezhetjük a mindennapokban, így a teljes elutasítás nem járható út a szülők részéről sem.

Fontos azt is felismerni, hogy a jelenség nem korlátozódik a gyermek-szülő viszonyra, hiszen ugyanilyen fontos szerepe van a kiegyensúlyozott digitális kapcsolódásnak a munkaadók és a munkavállalók, a piaci vállalkozások vagy éppen az állam és a társadalom egésze között – ezt mindannyiunknak tanulni kell, hiszen merőben új, az egész emberiséget átszövő jelenségről beszélünk, mellyel a korábbi generációknak szinte semmilyen tapasztalata nincs” – mondja Hortobágyi Ágoston digitális stratéga, aki Digitális Szülő Képzéssel is segíti azon felnőtteket, akik szeretnék a gyermeküket tudatosan elindítani az okoseszközökkel elárasztott világban.

    Digitális Szülő Képzés


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Serkentés és gátlás társas helyzetekben

2026. június 19.

Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy mások jelenléte hatással van a viselkedésére. De különböző helyzetekben, különböző egyéneknél eltérő módon. Ez ma már közhely, ám hogy pontosan milyen irányú és milyen mértékű ez a társas hatás, amely a személyközi viszonyok alapvető formája, azt sokáig és hosszan kutatták.

Mert társadalomban élő emberként sokféle helyzetben sokféle különböző szerepet veszünk fel, rengeteg elvárásnak kell egyidejűleg megfelelnünk, így egyáltalán nem egyértelmű, hogy mások jelenléte miként hat ránk. És nyilván személyiség- és helyzetfüggő is, hogy valaki hogyan reagál a különböző szituációkra. Egy színésznek egész más közönség előtt szerepelnie, mint egy politikai gyűlés alkalmi szónokának, egy sportoló másként teljesít versenyhelyzetben, mint edzésen, egy munkás is más módon vagy tempóban dolgozik a főnöke jelenlétében, mint mikor csak a vele egyenrangú kollégái látják.

Új remény a hajhullás kezelésében

2026. június 18.

Az SFRP-1 fehérje lehet a kulcs?



A hajhullás világszerte emberek millióit érinti, ezért folyamatosak a haj élettanra fókuszáló tudományos kutatások. A kutatók figyelme az elmúlt években egy különleges fehérjére, az úgynevezett SFRP-1-re (Secreted Frizzled-Related Protein 1) irányult, amely lelassíthatja a haj növekedését – és ha ezt sikerül „kikapcsolni”, a haj új esélyt kap.

A tudományos vizsgálatok szerint az SFRP-1 kulcsszerepet játszik a hajhagymák működésének szabályozásában. Ez a fehérje képes gátolni a Wnt-jelátviteli útvonalat — azt a biológiai rendszert, amely a haj növekedéséért és az új hajszálak kialakulásáért felelős. Amikor az SFRP-1 szintje túl magas, a hajhagymák „alvó állapotba” kerülhetnek, ami fokozott hajritkuláshoz és hajvesztéshez vezethet.

A kutatók szerint éppen ezért az SFRP-1 gátlása új lehetőségeket kínálhat a hajhullás elleni terápiák fejlesztésében. Laboratóriumi eredmények arra utalnak, hogy bizonyos molekulák képesek csökkenteni az SFRP-1 aktivitását, ezzel újra aktiválva a hajhagymák természetes növekedési ciklusát.

Június 15-22: Az inkontinencia hete

2026. június 18.

Amikor senki nem meri kimondani: inkontinencia a családban



Sok családban nem az inkontinenciatermék kiválasztása a legnehezebb lépés, hanem az első mondat. Az, amikor valaki végre kimondja: segítségre van szükség. Addig sokszor mindenki kerülgeti a témát. Az idős hozzátartozó szégyelli, a család nem akarja megbántani, a probléma pedig közben egyre több kellemetlen helyzetet okoz.

A vizelettartási nehézség gyakran nem egyik napról a másikra válik nyilvánvalóvá. Először csak apró jelek tűnnek fel: gyakoribb ruhacsere, nedves ágynemű, kellemetlen szag a szobában, sietős mosás, bezárt fürdőszobaajtó, elmaradó családi programok. Az érintett kevesebbet mozdul ki, kerüli a hosszabb utakat, nem szívesen alszik máshol, ingerülten reagál a kérdésekre, vagy azt mondja: „nincs semmi baj”. A család ilyenkor sokszor érzi, hogy változás történt, de nem tudja, hogyan közelítsen.

Pedig a hallgatás ritkán segít. Az inkontinencia nem szégyen, hanem gyakori egészségügyi és gondozási helyzet. Lehet átmeneti, lehet tartós, jelentkezhet műtét, betegség, szülés, prosztataprobléma, mozgáskorlátozottság, gyógyszerszedés vagy időskori állapotromlás mellett is. Éppen ezért visszatérő vagy tartós panasz esetén fontos az orvosi kivizsgálás. A megfelelő betét, nadrágpelenka vagy pelenkanadrág sokat segíthet a mindennapokban, de nem helyettesíti annak tisztázását, hogy mi áll a tünet mögött.