Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Így akartunk gyereket régen – és így ma

Érdekességek2017. július 28.

Előbb-utóbb a legtöbb párnál eljön a pillanat, amikor elérkezettnek látják a családalapítás idejét. A gyermekvállalás életünk egyik legmeghatározóbb döntése, tele izgalmakkal, kihívásokkal és semmi máshoz nem hasonlítható szépségekkel. Azonban egy új élet megfoganása nem csak elhatározás kérdése, megfelelő tudatosságra és testi-lelki harmóniára is szükség van hozzá. A termékenység kérdése ókori elődeink életében is központi szerepet töltött be, ám ők úgy gondolták, a gyermekáldás érdekében elegendő jóban lenni isteneikkel.

Istenanyák tisztelete és termékenységi szimbólumok

Már a civilizáció kezdetén is tiszteltek termékenységi istenanyákat: a bőséges gyermekáldás érdekében szertartásokkal, szimbolikusan kötött nászokkal és különféle áldozatokkal próbálták elődeink az adott istenség jóindulatát elnyerni. A legősibb istennő a sumér Innin volt, akit Istarként vagy Astartaként is említenek más mitológiákban. Ám minden bizonnyal a görög Aphrodité – akinek a római mitológiában Vénusz a megfelelője – a leghíresebb istennő. Nem véletlen, hogy Vénusz szobor néven emlegetünk minden termékenységi jelképként funkcionáló alkotást, beleértve a híres milói és willendorfi Vénusz szobrokat. A korabeli népek az istennők ábrázolásában a hangsúlyos női formákkal is a termékenységhez fűződő viszonyukat kívánták befolyásolni. Az ókori Hellászban más termékenység- és anyaistennőket is számon tartottak: nagy tiszteletnek örvendett Démétér és Artemisz is, akinek a hajadonok áldozatot mutattak be házasságkötésük előtt. Utóbbi római megfelelője Diana volt, akihez köthetően vált a fogantatás egyik szimbólumává a dió. Rendszeresen ábrázolták ugyanis diófa alatt állva, ünnepét diófák árnyékában tartották a rómaiak. „A szapora diótermés szapora gyermekáldással jár” tartja a régi magyar népi mondás, amely remekül jelzi, hogy a dió mint termékenységi jelkép a mi hagyományainkban is fontos szerepet kapott a tulipán és a liliom mellett. Utóbbiak egyébként a női alakot, nőiességet szimbolizálják.


Ősi rituálék

A termékenység támogatása a régi kultúrákban az egész természetre vonatkozott: a földre, az állatokra és az emberekre is. A legtöbb rituálét és ünnepet a tavaszhoz kötötték, mint ahogyan tették a görögök és rómaiak a hellenizmus idején, az ókori civilizáció keleti területein viszont a nyári napfordulón, az ősz kezdetén tartották a termékenységi szertartásokat. Ezen alkalmakkor gyakran mutattak be a termékenységért felelős istenségeknek növényi, állati, sőt eleinte emberáldozatokat is, valamint maszkos, rituális táncokat. Mindezekről hitték, hogy elősegítik a közösségükben élő nők termékenységét. Számos ma is ismeretes, ám már kihalóban lévő magyar népszokás is ezekre a szertartásokra vezethető vissza. A húsvéthétfői locsolás eredete például az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik, a tojás pedig az új élet keletkezését szimbolizálja.

Modern kori vívmányok

Ezek a rituálék azonban a felvilágosodással és az orvostudomány fejlődésével szép lassan elhalványultak, vagy csak hagyományainkban maradtak meg. Mára a reális gondolkodás és a tudatosság vette át a helyüket: egyre több információ áll a 21. századi nők rendelkezésére e témában. Érdemes ügyelniük például a kiegyensúlyozott táplálkozásra, mivel hormonháztartásuk egyensúlyát a bevitt tápanyagokkal pozitívan befolyásolhatják. Az egészséges táplálkozás mellett a rendszeres sport is sokat segít abban, hogy szervezetüket felkészítsék a fogamzásra. De vény nélkül kapható, mio-inozit tartalmú étrend-kiegészítő készítményekkel is támogathatják a fogantatást. Sőt, ma már azt is tudjuk, hogy a teherbe esésre akkor van a legnagyobb esély, ha fizikailag és mentálisan is késznek érzik magukat a kisbaba érkezésére. Mindehhez pedig elengedhetetlen a stabil, harmonikus párkapcsolat és az átgondolt családtervezés.

További érdekességek és hasznos tanácsok olvashatók a tudatos családtervezésért kampányoló Ragaszkodj hozzá! kezdeményezés weboldalán.


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Ha elfogy a tetterõ

2026. november 12.

A motiváció energia, mely felpezsdít és tettekre ösztönöz minket. Nélküle minden unalmasnak, érdektelennek tûnik... és nincs kedvünk a céljaink megvalósításához. De hogyan találjunk ismét rájuk, ha elmaradoznak a cselekvés ösztönzõi? Íme, a hiány bizonyos indoklása pszichológiai-életviteli megközelítésbõl, és néhány jó tanács ahhoz, hogy visszatérjen a régi tetterõ... 

Minimális motiváció nélkül nem mennek a dolgaink úgy, ahogy várnánk, és az az érzésünk, egyre fogy az energiánk... A motiváció olyan mozgatóerõ, mely cselekvésre ösztönöz, élettelivé és hatékonnyá teszi cselekedeteinket. Amikor már nincs meg bennünk a motiváció, mindaz, amiért korábban küzdöttünk, érdektelenné válik számunkra. Egyre erõsödik bennünk a kedvetlenség: mindennapi munkánkat, magánéleti tevékenységeinket nyûgként, monoton "hajtásként", pusztán kötelezettségek teljesítéseként éljük meg. Ha azonban jobban megértjük, milyen mozgatórugók és fékezõ erõk vezérelnek minket tetteinkben, az segít annak felismerésében, hogy hiányuk miatt kerülünk olykor hátrányos helyzetekbe. Néhány egyszerû, pszichológusok által kidolgozott módszer azonban lehetõvé teszi, hogy ismét erõt merítsünk belsõ forrásainkból.

A motiváció mozgatórugói

Ami tettekre mozgósítja az embert, élete egészen korai szakaszától kezdve, az mindenekelõtt létszükségleteinek kielégítése. Aki fázik, éhes vagy szomjas, könnyen felszabadítja szükséges energiáit abból a célból, hogy változtasson elviselhetetlen hiányérzetén. Tekintettel azonban a jóléti társadalomra, amelyben élünk, törekvéseink, vágyaink messze meghaladják elemi szükségleteink egyszerû kielégítését. Bonyolultabb, kifinomultabb igények sokasága ösztönöz minket arra, hogy mozduljunk, vállalkozzunk, energiát fektessünk be terveink megvalósításába. Ilyenek lehetnek a kényelmi igények, de hozzájuk tartozhat a társadalom elismerésének kivívása, anyagi javak megszerzése stb.

Fogmosás - hatékonyan

2026. november 12.

Mindnyájan tudjuk, hogy a napi többszöri fogmosás döntõ szerepet játszik a száj és a fogak higiéniájának biztosításában, egészséges állapotának fenntartásában és a fog(íny)betegségek megelõzésében.

De vajon azzal is tisztában vagyunk-e, hogyan válasszuk meg a fogápolási eszközöket, és tudjuk-e azokat a helyes idõtartammal, megfelelõ módon és idõben használni? Ha nem teljesen egyértelmû a válaszunk, jobban tesszük, ha tájékozódunk e téren, és megfogadjuk az alábbi jó tanácsokat is!

Minden étkezés után mosson fogat!

Ideális esetben ezt a jól ismert szlogent mindennap követnünk kellene, és kitartóan, három hosszú percig kellene fogat mosnunk. Emellett természetesen nem lenne szabad semmit ennünk a fõétkezések között, mellõzve a munkahelyen és otthon egyaránt oly gyakori nassolást (a jó alak megtartása érdekében is), de persze kivétel lehet ez alól a zöldség-gyümölcs fogyasztása uzsonnára. Ezt a szabályt azonban sokan és sokszor nem tartjuk be. Amikor például a menzán ebédelünk vagy az iroda konyhájában megmelegítve, sietve elfogyasztjuk a rendelt vagy otthonról hozott ételt, gyakran nincs módunk az étkezés utáni fogmosásra. De ha mégis, arra végképp nem érünk rá, hogy három teljes percet szenteljünk erre a tevékenységre. Így elõfordul, hogy épp csak végigsiklunk a fogainkon, és átöblítjük a szánkat fogkrémes vízzel - az is hasznosabb, mintha teljesen elhagynánk az ebéd utáni fogápolást. Van úgy azonban, hogy tényleg lehetetlen a napnak ebben az idõszakában fogat mosnunk. Ez esetben rágjunk el egy cukormentes rágógumit vagy együnk meg egy almát. Mindkettõ segít megtisztítani a fogakat anélkül, hogy maradékot hagyna a fogak közötti résekben.

Szexbeszéd

2026. november 11.

Senki nem születik szexistennek! Ezt is gyakorolni kell! Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... 

Fontos a kommunikáció

Senki sem születik úgy, hogy tanulás, gyakorlás nélkül, azonnal ért valamihez... A jártasságra szert kell tenni. Ezért ha valamibe belekezdünk, azt meg kell tanulnunk, és fontos, hogy leckéket is vegyünk belõle. Ne higgyük tehát, hogy azonnal szexistennek születünk! Nem feltétlenül tudjuk, mi elégíti ki maximálisan a partnerünket, s mitõl válhatna örömtelibbé számára a szex. Ugyanakkor gyakran panaszkodunk arról, hogy a társunk nem érez rá igényeinkre, amelyek révén számunkra is többet jelentene a szexuális együttlét. No, de ezt neki is elmondjuk? Aligha, ugye? Pedig ez a megértés és a kommunikáció kölcsönös hiányát jelenti, ami ellen tenni kell, ha azt akarjuk, hogy örömteli, mindkét felet kielégítõ szexuális életünk legyen!

Mindenképp hasznos a partnerek számára, ha rendszeresen beszélnek egymással szexuális vágyaikról, ahelyett, hogy szégyenérzetük miatt azokat gondosan titkolnák. Hiába fúj már a modern idõk szele, ki ezért, ki azért, még mindig nem beszél ilyesmirõl partnerével. Pedig egymás tájékoztatása, hogy mit szeretnének változtatni a közös szexben, új dimenziókat nyithat az örömszerzésben és elmélyítheti a kapcsolatot - minden tekintetben. Ennek hiányában viszont megrendülhet a kölcsönös bizalom, ami veszélyeztetheti az egész viszonyt.