2026. augusztus 27.
Lehet fehér, félbarna, rozsos, rozs, teljes kiőrlésű, magvas vagy éppen speciális étrendhez igazított, egy biztos: a kenyér sokkal több, mint egy egyszerű étel. Évezredes hagyomány, vallási szimbólum és mindennapi alapélelmiszer, amelynek összetétele az egészségünk szempontjából sem közömbös. Az új kenyér ünnepe alkalmából ezt a kérdéskört járja körül a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége táplálkozástudományi szempontból.
A kenyér története többezer évre nyúlik vissza. Már 5–10 ezer évvel ezelőtt is készítettek különböző növények magjaiból kenyérszerű ételeket. Az árpa például mintegy 5000 éve Kínában és Tibetben is alapanyaga volt a kenyérnek, a búza pedig Eurázsiából indult világhódító útjára. Az első búzakenyerek körülbelül 7000 évvel ezelőtt jelentek meg, a kelesztett kenyér pedig valószínűleg az ókori Egyiptomban született meg. A kenyér az emberiség történetében nemcsak az éhség csillapításának eszköze volt, hanem az élet, a közösség, a hála és a gondviselés szimbóluma is. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a gabona termesztése, az aratás és a kenyér elkészítése az emberi élet fennmaradásának alapvető része volt. Nem véletlen, hogy a kenyér számos vallási hagyományban különleges helyet kapott. Amikor kenyeret törünk és megosztjuk egymással, egyszerre gondolhatunk táplálékra, közösségre, hagyományra és hálára. Egyetlen egyszerű élelmiszerben így többezer év vallási és kulturális emlékezete is tovább él.
Mitől lesznek különbözőek a kenyerek?
A választ elsősorban az alapanyagok, a liszt típusa, az őrlés módja és a gyártástechnológia adja. A búza sikértartalma például lehetővé teszi, hogy a tészta rugalmas szerkezetet alakítson ki, amely megtartja az erjedés során képződő gázokat. Ettől lesz a kenyér könnyebb és levegősebb.
2026. augusztus 27.
Az agyi értelmi hanyatlás és a demencia az időskori rokkantság és függőség egyik legfontosabb oka.
Számos vizsgálat igazolja, hogy a kognitív hanyatlás kockázata életmódbeli tényezők befolyásolásával csökkenthető. A megelőzésben különösen fontos szerepe van az étrendnek, a fizikai aktivitásnak és a kardiometabolikus egészség megőrzésének.
Az emberi gondolatvilág és érzelmi állapot szoros kapcsolatban áll a viselkedéssel, ezen belül az evési szokásokkal is. A mentális folyamatok nemcsak a táplálkozási döntéseinket befolyásolják, hanem visszahatnak testi és szellemi egészségünkre is.
A test és az elme közötti kölcsönös visszacsatolások révén gondolataink, érzelmeink és táplálkozási mintáink egyaránt formálják kognitív működésünket és általános jóllétünket.
A kognitív funkciók alakulását genetikai és környezeti tényezők egyaránt meghatározzák, amelyek között kiemelt szerepet tölt be a táplálkozás.
Az utóbbi években egyre több kutatás bizonyította, hogy nemcsak a súlyos malnutríció (malnutríciós állapotok), hanem a mikrotápanyagokban szegény étrend és az esszenciális zsírsavak hiánya is kedvezőtlen hatással van a kognitív teljesítményre és a tanulási képességre – gyermekek, fiatal felnőttek és idősek esetében egyaránt.
A kognitív fejlődés szempontjából kulcsfontosságú tápanyagok közé tartozik a jód, a vas, a folát, a cink, a B12-vitamin és az omega-3 zsírsavak.
2026. augusztus 26.
Az értelmező szótár szerint: érzékelhető dolgok összessége. Igen ám, de kérdés, hogy ki hogyan érzékeli a dolgokat? Nem beszélve az összességéről! Mindent látunk belőle, a teljeset, az összeset? És még számtalan kérdés merülhet fel.
Mindenki tud példát mondani arra, amikor más szemszögből, más habitussal, más lelkivilággal vagy más érzelmi, empatikus beállítottsággal szinte teljesen másként látunk, érzünk, értékelünk helyzeteket, „dolgokat”.
Gondoljunk csak olyan egyszerű esetekre, amikor pl. a verekedést, a civakodást is másféleképpen meséli el mindkét gyerek, pedig ugyanarról a történetről van szó. De pl. Budapestet sem ugyanúgy látja minden ember, pedig ugyanazt nézi. Tehát a valóság valami olyasmi, amit mindenki saját magának választ ki a felkínált lehetőségek, „a jelenségek összessége” közül, ami számára szimpatikus, kézenfekvő, vagy éppen megnyerő. Így értelmezve: „a valóságból sem egyféle létezik csupán”, írja a Nobel-díjas japán író, Murakami Haruki A város és kiszámíthatatlan falai című könyvében. Ezért nem szabad csodálkozni, ha a másik ember netán másként lát dolgokat. El kell tőle ezt fogadnunk, megtartva magunknak a jogot, hogy mi is láthatjuk ugyanazt másképpen.
