Hogyan változtatja meg egy alternatív iskola a gyermekünk személyiségét, jövőjét?
Érdekességek2022. szeptember 14.
Sokan még ma sem tudják, mit kezdjenek az "alternatív intézmény" fogalmával, és azt gondolják, hogy egy átlagos gyereknek semmi szüksége rá. Pedig a gyermekközpontú, játékos mindennapok, a környezettudatos, zöld nevelés vagy a projektoktatás valójában a túlélésük kulcsa lehet a jövőben.
Egy megújuló alternatív óvoda és iskola, a Gyermekliget igazgatójával, Koszorú Csabával beszélgettünk arról, miben más egy öko-iskola, ahol elsősorban projekt alapú oktatás zajlik, és ahol a NAT mentén, de más ütemben haladnak a gyerekek a tanulással.
Miben más az állami sulinál az alternatív? Miért jobb?
- Erről nagyon sokat lehetne beszélgetni. Vidéken például még mindig kicsit csodabogárként tekintenek az alternatív intézményekre, a fővárosban ez már megváltozott. Budapesten több évtizedes múltra visszatekintő általános és középiskolák működnek alternatív pedagógiai alapokon, ilyen az AKG vagy a Rogers, de egyre több önálló brand és koncepció alakul. Az alternatív iskolák kivétel nélkül részben alapítványi vagy egyesületi fenntartásúak, a szülőknek térítési, képzési díjat kellé fizetniük. Ez azonban nagyon eltérő összeg az egyes intézményekben.
Visszatérve az alternatív iskolák megítélésére, egyrészt az a kép él róluk, hogy drága, elitista magániskolák, vagy az, hogy ezekre a helyekre csak problémás gyerekek járnak. Nos, egyik sem igaz szerencsére.
Nálunk, a kecskeméti Gyermekligetben például teljesen vegyes az összetétel, azokat az arányokat képezik le a gyerkőcök, mint egy átlagos, állami suliban. Viszont mivel az alternatív iskolákban kisebb csoportlétszámokkal dolgozunk, több idő, tér és türelem jut arra, hogy a papíros diákokkal differenciáltan foglalkozzunk. Ugyanakkor a pedagógiai módszereknek hála, a projektoktatásnak és élménypedagógiának köszönhetően mindenkinek lehet sikerélménye, mindenki megtalálja a helyét és értékét a közösségben. Nem ütköznek ki napi szinten olyan problémák, mert a gyerekek is sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak és természetes nekik, hogy sokféle emberke alkothat egy csapatot, és attól még közös célok felé haladunk.
Az alternatív iskolákban talán több lehetőség van olyan modulokat is becsempészni, amelyek az állami iskolákban nem jelennek meg. Ilyen nálunk az ökokert-művelés, a színjátszás, a táncos mozgásfejlesztés, a filmelemzés, a fafaragás, a jóga, a bűvészet vagy épp az agykontroll. Ezek egy része órarendi keretben is meg tud valósulni, mások pedig szakkörök, táborok formájában. Az ilyen ovi-sulikban általában a szülők is nyitottabbak az újdonságokra, sőt, van, mikor kérik, hogy ők is kipróbálhassák ezeket a műhelyeket.
Milyen visszajelzéseket kaptok a szülőktől?
- Szerencsére többnyire csak pozitívat. Mi a családokkal nagy együttműködésben dolgozunk, az a mondás járja, hogy "családokat veszünk fel, nem gyereket". Az alternatív iskolákban más a felvétel folyamata is, hosszabb, személyiségközpontúbb folyamat. A gyerekek előtte hospitálnak 1-2 hétig és megnézzük, illik-e a csoportba, a javára válik-e, ha hozzánk jár. Nem az dönt, hogy milyen tanuló volt vagy, hogy melyik körzetbe tartozik. Szóval, kapunk többször olyan visszajelzést, hogy "szinte kicserélték a gyereket, kinyílt, most először szívesen barátkozik és otthon is arról mesél, mi történt a iskolában".
Mennyire jellemző, hogy állami suliból hozzátok viszik át a gyerekeket?
Vannak év közben is átjelentkezők, illetve abszolút működik a váltás. Mivel nálunk nem annyira szigorúak a keretek, mint pl.egy Waldorfban, hanem vannak jó gyakorlatok átemelve a hagyományos modellekből is, a gyerekek könnyen, gyorsan asszimilálódnak.
Ha államiból jön át a gyerek, általában ő maga nagyon hamar felenged és jól érzi magát, de azért kell idő, hogy megszokja, más keretek vannak. A nehezebb inkább a szülők része. Ők államiban nevelkedtek, a gyerekük államiba járt, nem ismerik az alternatív pedagógiát. El kell fogadniuk, nyitottnak kell leniiük és bizalmat kell fektetniük a módszerbe. Hogy ilyen példát is mondjak, előfordul aggodalom, hogy mondjuk negyedikben, miért nem tanulja még matekból azt, amit a másikban tanult. Pont ez a lényeg. Személyre szabott ütemben tudnak haladni és fejlődni. Nyolcadik végére ők is elérik a kimeneti kompetenciákat, de odáig rugalmasabb a rendszer. Ha ő másodikra megérik a szorzótáblára, az szuper, de ha csak negyedikre, az sem gond. Időt hagyunk az érésre, mert hosszú távon sokkal biztonságosabb és célravezetőbb.
Mennyivel könnyebben bánnak a szülők otthon gyermekeikkel amiatt, mert a suliban több odafigyelést kapnak a gyerekek?
Ez abszolút rajtuk múlik. Mi nem megváltoztatjuk, megszelídítjük a gyerekeket, hanem a pedagógiánk által személyiségükre szabjuk a fejlődést, tanulást. Persze rengeteg szociális kompetenciájuk erősödik, általában bátrabbak, nyitottabbak, vidámabbak, nem stresszelnek a számonkéréseken, de alapvetően az a szülő-gyerek kapcsolaton múlik, hogy otthon milyen.
Milyen készségek fejleszthetők a témahetekkel és a projekt szemléletű oktatással?
- A projektoktatásban az a nagyszerű, hogy a hagyományossal ellentétben nem az kérdez, aki tudja, attól, aki nem tudja, hanem együtt keresünk válaszokat és megoldásokat egy adott hipotézisre, problémára. A gyerekek párokban, csoportokban dolgoznak a csapaton belül, a tanár nem felülről irányít, hanem része az egésznek. Fejlesztjük a kompetenciáikat, amik a tudás felkutatását és megszerzését segítik, nem pedig frontálisan nyomjuk át rajtuk. Közben rengeteg társas és egyéni kompetenciájuk fejlődik. A végén pedig egy produktum is készül, amiben mindenkinek része volt, így a siker, az érdem mindenkié.
A környezettudatos, zöld nevelést hogyan kell nálatok elképzelni?
Nálunk egy hektáros, hatalmas, ligetes iskola udvar áll rendelkezésre. Az évszakokat és a természet világát minden valós időben tudjuk tanulmányozni. Sokat vannak levegőn, napfényen, tudnak fára mászni, bunkit építeni, sarazni. Van egy öko-kertünk, amit ők maguk művelnek, zöldségeket és gyümölcsöket nevelnek, amit utána eladnak a szülőknek. Közben alkalmazzák a környezetismeretet, a matekot (lemérik, megszámolják, árat kalkulálnak), fejlődik a kézügyességük, megértik, hogy milyen jó érzés a saját munka eredményét megtapasztalni.
Pluszban madárbarát iskola is vagyunk, tavasszal odúkat készítenek, később elárvult fiókákat nevelünk közösen vagy süni bébiket, télen a madáretetést tanulják meg.
Mennyire igényli a mai generáció a figyelmet? Ki lehet-e őket zökkenteni az okostelefonok mögül?
A figyelmet minden gyerek igényelné. És sajnos egyre kevesebb idő jut rájuk otthon a szülőknek, könnyebb a kezükbe adni valamilyen eszközt. Nem csoda, hogy annyi a figyelemzavaros, túlmozgásos, szorongó gyerek, hiszen az éretlen agyuk túl van ingerelve a kütyük által. Nálunk tilos a használatuk, kivéve a digitális kultúra órán vagy, ha anyagot gyűjtenek a projekthez. Teljesen jól elvannak nélkülük, sakkoznak, társasoznak, elbújnak a bunkijukban, szaladgálnak, bogarásznak, beszélgetünk. Persze a nap végén, otthon ugyanúgy beszippantja őket a telefon, hacsak a szülő nem tudatos ebben ott is. De legalább a nap nagy részét a virtuális túlingerlés nélkül töltik el. Zéró toleranciát kár hirdetni, úgysem működik. Meg kell őket tanítani valóban okosan és tudatosan használni ezeket az eszközöket, úgy, hogy a javukra váljon. A személyiségüket pedig fel kell vértezi, hogy egyrészt ne legyenek később online bántalmazók akaratlanul, másrészt, hogy ha őket éri bullying, azt is tudják megfelelően kezelni. Rengeteg a teendő ezzel, és ez sem tud egy hagyományos iskolai modellben elég figyelmet kapni.
forrás: Harmonet.hu
