Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Hogy beszéljünk a gyerekkel a válásról? – Vekerdy Tamás tanácsai

Érdekességek2017. november 04.

Veszekedhetünk a gyerek előtt? Hogyan mondjuk el neki, hogy válni készülünk? Meg lehet számára könnyíteni ezt az időszakot? Vekerdy Tamás többek közt ezekre a kérdésekre adott választ az ÉVA Psziché Esten tartott előadásában.

A szakértő szerint az a  jellemző, hogy halogatjuk a rossz hír közlését, sőt sokszor „kegyes hazugságokkal” próbáljuk áltatni a gyerekeket és saját magunkat – azonban szerinte ez a lehető legrosszabb forgatókönyv. Vekerdy rámutatott, mik a legfontosabb pillérei a válás túlélésének, és hogy mik azok a tipikus hibák, amibe ilyenkor hajlamosak beleesni a „válótársak”.

Vekerdy szerint mi felnőttek, rendszeresen hazudozunk a gyerekeinknek, miközben azzal áltatjuk magunkat, hogy ez az ő érdekükben történik. Ezzel azonban súlyos nyomásnak tesszük ki őket.

„A válásról nehéz beszélni, így a férfiaknak gyakran támad az az ötlete, hogy „még ne mondjuk el a gyereknek”. Ebbe a játékba a nő is sokszor belemegy, és egy ideig eljátsszák, hogy minden rendben van. Egy kapcsolatban, egy családban viszont a titok tabu, mert rombol. Még ha nem is tudatos szinten, de a gyerekek érzékelik, hogy valami nincs rendben, érzik a feszültséget, és nem tudnak vele mit kezdeni. Oda kell tudni állni a gyerek elé, és őszintén elmondani, hogy mi történik. Ekkor persze felmerül a kérdés, mégis hogyan?” – Vekerdy Tamás legutóbb az ÉVA Psziché Esten járta körül a témát, hogyan lehetséges a válást úgy végigcsinálni, hogy a gyerekeket a lehető legkevésbé viselje meg ez a helyzet. A magazin legnépszerűbb rovata, a Psziché idén először életre kelt, az est központi témái a párkapcsolat, a házasság és a válás voltak.


Ezért ne hazudj vagy titkolózz a gyerek előtt

Vekerdy Tamás felhívta rá a szülők figyelmét, hogy sose hazudjanak a gyerekeknek, sőt a legjobb, ha még az érzelmeiket sem titkolják el előlük. Nem könnyű, de őszintén kell közölni a velük a rossz hírt.

„Leültök – akár az egész család együtt – és el lehet mondani, például, hogy „anyu és apu nagyon szerettek volna veletek egy családként együtt élni, de sajnos nem úgy mentek a dolgok, ahogy elterveztük”. Nem kell bezárkózni a fürdőszobába sírni, miután a gyerek elaludt. Ki kell adni az érzelmeket, a fájdalmat is meg kell élni, az adott pillanatban, mert felszabadító is lehet egy közös sírás” – mondta el a szakértő.

A feszültség megélése és kiadása a szakértő szerint mentálhigiénés szempontból is nagyon fontos. Az olaszok temperamentumos természetét hozta fel példának.

„Míg mi, magyarok inkább napokig elnyomjuk a rossz érzéseket, magunkban fortyogunk, majd egy, a harag tárgyától teljesen eltérő dolgon fakadunk ki, addig az olaszok azonnal belemennek a vitába és hangot adnak nemtetszésüknek. Ez a gyerekek szempontjából is fontos, persze az sem jó, ha állandóan ordibálunk előttük, de még mindig kevésbé roncsoló ez a helyzet, mint mikor napokig szinte tapintani lehet a feszültséget a levegőben.”

A pszichológus felhívta a figyelmet a kongruens magatartás fontosságára is, tehát, hogy szinkronban kell lennie a viselkedésnek és a kommunikációnak. Vekerdy szerint a legjobb, ha kimondjuk, amit érzünk, az olyan szenzitív helyzetekben, mint a válás, ezt még inkább szem előtt kell tartani.


forrás: Bébik.hu
hírek, aktualitások

Nemzetközi összefogás az inkontinencia korai felismeréséért

2026. május 05.

A Magyar Kontinencia és Gynekológiai Társaság (MAKUT) és a Horvát Urogynekológiai Társaság középtávú szakmai együttműködési megállapodást kötött az inkontinencia korai felismerése és kezelése érdekében. A partnerség középpontjában egy Magyarországon eddig hiányzó megközelítés áll: a szűrés és az ellátás beépítése az alapellátásba – különös tekintettel az egyszer vagy többször szült nőkre, akik az egyik legsebezhetőbb, mégis legelérhetőbb rizikócsoportot alkotják.

A partnerség célja, hogy választ adjon az inkontinencia ellátás egyik legsúlyosabb európai kihívására: a betegek jelentős része nem jut megfelelő diagnózishoz és kezeléshez, miközben a probléma társadalmi tabuk és strukturális hiányosságok miatt rejtve marad. Az együttműködés fókuszában a bizonyítékokon alapuló, alapellátás-központú megközelítések erősítése áll, és az, hogy hogyan lehet a női inkontinencia – korai ellátását megvalósítani úgy, hogy ezen belül a különösen kitett helyzetűekre: az egyszer vagy többször szült nőkre fókuszálnak.

A fürdés jótékony hatásai

2026. május 04.

A víz szeretete egyidős az emberiséggel. Már az ókori civilizációk – Egyiptom, Görögország, Róma – is felismerték, hogy a fürdés nemcsak tisztasági kérdés, hanem közösségi és szakrális élmény is. A római fürdők egyszerre szolgáltak tisztálkodásra, pihenésre, sőt üzletek megkötésére is, a társadalmi élet központjai voltak. Egy latin mondás szerint „Sanitas per aquam” – azaz egészséges a víz által.

A középkorban a fürdőkultúra kicsit alábbhagyott, a városi járványok és a higiéniai félelmek miatt, a fürdők sok helyen bezártak. Nálunk, Magyarországon a török hódoltság idején új lendületet kapott. Gyógyvizeink pedig messze földön híresek.

A 19-20. században a gyógyfürdők és uszodák a modern egészségmegőrzés részei lettek. Ma már a fürdés nemcsak testápolás, hanem rekreáció, stresszoldás, társas élmény és terápia is.

Miért érzem úgy, mintha távolról figyelném az életemet?

2026. május 04.

Előfordult már, hogy úgy érezte mintha saját gondolatait, testét, végtagjait, cselekedeteit egy külső perspektívából szemlélné? Vagy mintha a külvilágot látná egy üvegfalon keresztül? Ha igen, bizonyára felmerült, hogy ilyen nincs, ezt a benyomást senki sem tekintené hitelesnek. Holott a jelenségnek neve is van: deperszonalizációs-derealizációs zavar. Dr. Blazsek Péter, a Pszichiátriai Központ – Prima Medica pszichiátere, gondozóvezető főorvos arról beszélt, hogyan lehet diagnosztizálni ezt a zavart, és milyen lehetőségei vannak a kezelésnek.

Egy gyakran félrediagnosztizált zavar

A deperszonalizációs-derealizációs zavar (DDD) egy nehezen felismerhető mentális állapot, amelyben az ember furcsa, ijesztő módon éli meg önmagát vagy a környezetét. Előfordulhat, hogy a saját testét idegennek érzi (ez a deperszonalizáció), vagy a külvilág tűnik távolinak, álomszerűnek (ez a derealizáció). Ilyenkor az ember úgy érezheti, mintha kívülről nézné önmagát vagy az életét, de közben tudja, hogy mi a valóság.

Ez az állapot lehet enyhébb vagy súlyosabb, és tarthat pár pillanattól akár hetekig is. Jelentősen megnehezítheti a mindennapi életet, például a tanulást, a munkát vagy a kapcsolatokat, és az sem ritka, hogy ha szakemberhez fordul az érintett, tévesen más diagnózis születik az állapotáról.

A DDD a disszociatív zavarok közé tartozik, vagyis az élmények, gondolatok és érzések „szétkapcsolódásával” jár. Két fő formája van:


Deperszonalizáció: az ember úgy érzi, mintha eltávolodott volna saját testétől vagy gondolataitól, mintha kívülről figyelné magát.
Derealizáció: a környezet tűnik furcsának, ködösnek, mesterségesnek, mintha nem lenne teljesen valós.


Ezek az élmények visszatérhetnek vagy tartósan is fennállhatnak, és gyakran erős szorongás kíséri őket.