Hazudtál ma már? A hazugság pszichológiája
Érdekességek2018. október 16.
Nincs olyan ember a világon, aki ne hazudna egy nap legalább egyszer életének valamelyik szegletében, legyen az akár munkahely vagy éppen az otthona. A kutatások alapján a napi egyszeri füllentéssel még keveset is mondtam. De vajon mikor lépi át valaki azt a bűvös határt, amikor a hazudozás már kórosnak mondható? János 35 éves és kóros hazudozó. Elmondása szerint mindenkit elveszített maga körül folyamatos megtévesztései miatt. Először csak a barátokat, majd később a párját, szépen lassan pedig a családja is elfordult mellőle. „Most azon vagyok, hogy újból felépítsem az életem. Mert a bizalmat nagyon könnyű eljátszani, de visszaszerezni, csak kemény munkával lehet. Visszaemlékezve a gyermekkoromra, már akkor is sokszor tetten értek azon, hogy füllentettem. Persze az akkor még nem volt kórósnak mondható. Idősödve viszont ez csak rosszabb lett. Olyan folyékonyan és minden gondolkodás nélkül képes voltam mások megtévesztésére, hogy már magam is kezdtem elhinni mindent, ami elhagyta a számat. Időközben megismerkedtem a volt párommal, akinek szintén nagyon sok fájdalmat okoztam. Először csak kisebb dolgokban füllentettem, aztán később már kezdett eldurvulni a helyzet. Nem voltam őszinte például a pénzügyek kapcsán, hogy hova is tűnt el mindig a fizetésem nagy része. Mindig mindenre volt valamilyen kifogásom. Persze a sok hazugság idővel kiderült és egyből véget vetett a kapcsolatnak, amit így utólag teljes mértékben megértek. Miután már barátaim sem voltak és a családom is elfordult mellőlem, akkor tudatosult bennem, hogy beteg vagyok. Tudtam, hogy hosszú és rögös út áll előttem ahhoz, hogy megváltozzak. Pszichológus segítségét kértem a gyógyulásom reményében. Ma már sokkal jobb a helyzet. Igaz teljes mértékben gyógyult még nem vagyok, de már sokkal ritkábban fordul elő az, hogy megtévesztek másokat.”
Kozák Gyula szociológus szerint, hazudni annyit jelent, mint mással vagy másokkal olyat elhitetni, ami nem igaz. Bizonyára mindannyian éltünk már a hazugság eszközével, mondhatjuk akár napi szinten is. A hazugság ugyanis életünk szerves részét képezi, akármennyire is szeretnénk elkerülni, nem tudjuk. Agykutatások bizonyítják, hogy létezik olyan agyterület, nevezetesen a prefrontális kéreg, amely megnövekedett aktivitást mutat, akkor, ha éppen hazudik valaki, szemben azzal, ha valaki igazat mondana.
„Általában 5-6 éves korban hangzik el egy kisgyermek szájából az első tudatos hazugság - állítja Dr. Veress Dóra pszichiáter, a WEBBeteg szakértője. Ekkor még a hazugság célja csupán annyi, hogy segítsen valamilyen büntetést elkerülni, később viszont, az iskolások már azért is hazudnak, hogy bizonyos feladatokat (dolgozat, feleltetés) megússzanak . A serdülők a saját függetlenségüket szeretnék kialakítani a hazugságaik által, illetve zavarukat próbálják leplezni így. Ezek teljesen normális reakciók, viszont ha a szülő azt veszi észre, hogy a hazugságok mellé iskolakerülés, lopás, verekedés is társul, akkor valamilyen komolyabb probléma, például tanulási zavar, figyelem hiányos állapot lehetősége is felmerülhet.”
De vajon mi a helyzet a nemek között hazugság tekintetében? A sztereotípiákkal ellentétben - mely szerint a férfiak többször hazudnak a nőknél - elmondhatjuk, hogy a két nem esetében a füllentések aránya közel azonos. Különbség inkább abban mutatkozik meg, hogy maga a hazugság milyen céllal történik. Az erősebbik nem képviselőire inkább az önző hazugságok jellemzőek, melyek használatával bizonyos célokat kívánnak elérni. A nők ezzel szemben akkor élnek megtévesztéssel, ha valakit meg szeretnének kímélni a valóságtól.
„Felnőtt korban átlagosan 10 percenként 3 valótlanság hagyja el egy ember száját. Ezek általában úgynevezett „fehér hazugságok”, vagyis olyan füllentések, melyek megszépítik a valóságot vagy eltakarják a tényleges érzelmeket" - állítja Dr. Veress Dóra pszichiáter, a WEBBeteg szakértője. Ezek egészen addig nem kórosak, amíg nem a problémák megoldására használják őket. Amikor valaki csak hazudozás útján tud kikeveredni egy kellemetlen szituációból, akkor van baj. Árulkodó jel lehet, ha az illető egy egyszerű hazugság mögé is komplex történetet talál ki csak azért, hogy hihetőbb legyen a sztori, vagy ha lebukásnál hazugságot hazugsággal helyettesít.
A pszichológiai irodalomban Anton Delbrueck német orvos beszélt először a krónikus hazudozásról. Eme tünetet a szakma gyakran említi még Pseudologia fantastica vagy Mythomania néven. Kóros hazudozásról akkor beszélhetünk, ha valaki számára a megtévesztés már napi rutinná válik. Ha a valóság és a képzelet már annyira összeolvad az egyén életében, hogy nem tudja a kettőt elválasztani egymástól. A kórosan hazudozók olyan szinten élnek a megtévesztés eszközével, hogy maguk is elhiszik minden egyes hazugságukat. Ezért fordulhat elő az, hogy néha képesek lehetnek a hazugságvizsgáló gépek befolyásolására is.
A kényszeres hazudozókat az különbözteti meg a krónikus megtévesztőktől, hogy számukra a hazugság nem jár semmiféle nyereséggel. Nem azért füllentenek másoknak, hogy ebből bármiféle hasznuk is származzon. Az effajta hazugság kialakulása mögött állhat baleset, felidézési zavar vagy egyéb agyi rendellenesség. Mivel a sérülések következtében leggyakrabban a személyes élmények képei zavarodnak össze vagy éppen tűnnek el, éppen ezért a személy a fantáziája segítségével próbálja újraalkotni a képeket, amelyek természetesen nem fedik a valóságot. Ezt a téves emlékezést konfabulációnak is nevezzük.
Kultúránk viszonylag megengedő a kegyes hazugságok tekintetében. Ez az, ami némileg még belefér értékrendünkbe. Kegyes hazugsággal akkor élünk, ha valamely, hozzánk közel álló embert nem szeretnénk megbántani a valóság puszta felfedésével. Gondoljunk csak bele nőként, hogy milyen jól esik az, ha megdicsérik főztünket, még akkor is, ha esetleg nem sikerült a legjobban. Párunk ekkor is kegyes hazugsággal él, csak azért, hogy ne okozzon fájdalmat nekünk.
De vajon lehet-e szakszerű segítséget nyújtani azoknak az embereknek akik, akár a krónikus -, akár a kényszeres hazudozástól szenvednek? A szakember szerint: „a krónikus hazudozás gyakran csak tünete egy komolyabb mentális betegségnek. Ha bipoláris zavar okozza, akkor egyértelműen a gyógyszeres kezelés jelenti a megoldást. Amennyiben személyiségzavar talaján alakul ki a hazudozás (antiszociális vagy nárcisztikus személyiségzavar), akkor pszichoterápiával lehet kezelni a problémát, de ilyen esetben a kezelés akár évekig is eltarthat. Azokban az esetekben, amikor a hazugságokból előnye származik az illetőnek, vagy rossz szokásként rögzül hosszú évek alatt, akkor kognitív magatartásterápiával lehet segíteni a problémán. A pszichoterápiás ülések alatt a terapeuta segít feltárni az állandó füllentések okait, és szituációs játékok segítségével begyakorolhatja a beteg azt, hogy hogyan kerülje el a hazugságokat. Ha szorongás is társul a megtévesztésekhez, akkor relaxációs technikák segítségével lehet oldani a feszültséget- állítja dr. Veress Dóra.”
Mivel a pszichoterápiás üléseken a részvétel önkéntes, ezért a beteg lelkiismeretére van bízva az, hogy mikor kéri szakember segítségét.
forrás: Harmonet
