Harc a boltban, harc a csokiért
Érdekességek2023. január 10.
Sok szülő rémálma válik valóra, amikor „nekiindul” pár éves gyermekével, aki nemhogy kicsit sír, hanem üvölt, nemritkán persze földhöz is vágja magát a bolt közepén. Égő, szégyenteljes a szituáció? A cikkemben megpróbálom fókuszba helyezni a szülő és a gyermek nézőpontját, valamint praktikus tanácsot adni egy ilyen nehéz helyzetben.
Egyik páciensem megtörtént példájával szeretném érzékeltetni, hogy a gyermek sokszor sajátos módon kommunikál, néha olyan döntést hoz egy feszült helyzetben, amelyben elmosódik a racionalitás, és a viselkedés érzelmi indíttatásúvá válik. Ábel szorongásos panaszok miatt keres fel, házas, egy négyéves kislány édesapja.
Amikor gyermekkoráról beszél, önmagát „hisztisnek” jellemzi, aki mindig mindent meg akart kapni. gyakori szituáció volt, amikor édesanyjával vásárolni mentek, hogy hirtele feje tetejére állt minden, szó szerint: ha nem kapta meg azt a csokit, vagy amire rámutatott, levetette magát a földre és üvöltött. Ez odáig fajult, hogy a végén már a fejét verte a földbe, ami nem írói túlzás részemről.
Ez az a pont, ahol még egy nyugodt szülő is joggal elkezd pánikolni a tehetetlenség miatt. Ami érdekes, hogy mindez csak akkor fordult elő, ha az édesanyjával ment vásárolni.
Érdemes látni, hogy páciensem, Ábel, nem elmebeteg, sőt még személyiségzava sem feltételezhető nála, még ha mindenki fejében ott is van az a felvetés, hogy „ez a pasas nem normális”. Álljunk meg egy pillanatra, és próbáljuk megérteni a mögöttes tartalmakat.
Hangsúlyozom, hogy a páciensem nem emiatt a gyermekkori incidens miatt kért segítséget, és hiba is lenne részemről erre visszavezetni mindent. Azonban jó példának tartom, amelyen keresztül megérthetjük, mi miért történik, ha a gyermek sajátos eszközt talál arra, hogy akarata érvényesüljön.
Dac, ellenkezés, szűnni nem akaró hiszti
Az első dackorszak egy- és hároméves kor között jelentkezik. Sokszor egyik napról a másikra, hirtelen jelentkezik az érzelmi túlfűtöttség, amely nemcsak a szülő, hanem a gyermek számára is terhes, aki rendszertelenül, indokolatlanul és gyakran tiltakozik ellenáll. Sok szülő úgy fogalmaz, hogy gyermeke kifordult önmagából, rossz lett. Mondjuk ki, a gyermek nem rossz. Ne egyszerűsítsük le ennyire, még akkor sem, ha belefáradtunk az állandó vitatkozásba.
Amikor a gyermek első szava a nem, az utal arra, hogy készen áll a leválásra: a gyermek nagyon sokáig azonosnak érzi önmagát az anyjával, de rájön arra, hogy ő bizony egy „önálló” valaki, aki élvezi, hogy van akarata, és annak van foganatja. ez az önállóság korántsem azt jelenti, hogy nincs szüksége a gyermeknek az anyjára. Sőt, ebben a korszakban a legnehezebb megtalálni az egyensúlyt, hogy engedjünk is, utat nyerhessen a függetlenség iránti vágya, de közben keretet is szabjunk a gyermek sokszor hajmeresztő ötleteinek.
A legfontosabb, hogy a szülő azt sugallja minden egyes rezzenésével, hogy „nem haragszom, megértelek, én itt vagyok…” A gyermek követelésében – a boltban – nem az a legfontosabb, hogy mit szeretne, hanem az, hogy az akaratban gyakorolja magát, aminek egy teátrális kinyilvánítása a „földhöz verem magamat” jelenet.
A gyermek számára sem kényelmes a hiszti, az elutasító magatartás: nincs benne tudatos bosszúságokozás. Sőt, a gyermek arcán ott van a nyugalom és a biztonságérzet, amikor üvöltve sír a csokispolcok előtt, mert nem verést kap, hanem megértést. Igen, az anyának el kell bírnia ezt az időszakot, de nem kontroll nélkül. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, akkor egyértelművé teszem, miszerint a dac, a hiszti a személyiségfejlődés természetes része, amit minden gyermek megél, a szülő is megélte ezt gyermekként.
„Akkor most mit csináljak…?”
Ne felejtsük, hogy a gyermek egy olyan időszakban van, amikor nehezebb kezelni, másképpen fogalmazva nehezebben megközelíthető a szimbolikus tüskéi miatt. De kezdjük az elején. Ha a szülő eddig megengedte neki, hogy azt a szelet csokit megkapja, sőt meg is egye, mielőtt a kasszához érnek, akkor készüljön fel rá, hogy nagy „balhé” lesz, ha egyik nap úgy dönt, hogy „késleltessen” a gyerek. A késleltetés tanulása valóban fontos, és kell is, de ami már eddig szokás volt, azt nem lehet már ilyenkor bolygatni. Más helyzetben, más szituációban fogékony a gyerek, de a hirtelen tiltás összezavarja.
A következő tennivalókat javaslom.
• Ha a gyermek elkezd sírni és kapálózni, akkor álljunk meg, ne rángassuk magunkkal, mint egy tárgyat.
• Próbálja meg kizárni a külvilágot, és ne forgolódjon jobbra-balra, nem ciki a helyzet. Ha mégis valaki megvetően néz, azt ignorálni kell. Fontos, hogy a helyzetben maradjon, és ne fantáziáljon arról, hogy rossz szülő lenne.
• Hagyjon időt a tomboló gyereknek, ne riadjon meg, ne legyen ingerült. A gyerek ilyenkor azt lesi, hogy ön kijött-e sodrából, vagy sem. ne menjen bele a játékba! A gyerek azt akarja, hogy ön is vele együtt harcoljon.
• Szólítsa meg higgadtan, ha kell, guggoljon le hozzá, ne tornyosuljon fölé, miközben ő fekszik a földön rúgkapálva. A gyermek nyelvén magyarázza el, hogy fájdalma okoz saját magának, és jelezze, hogy a probléma banális, és „találjuk ki együtt, milyen megoldás lehetséges”.
Csak itt jelzem, hogy akár ez is egy jó lehetőség a késleltetés tanulására, ha kifejezzük, hogy megeheti majd a csokit, ha vacsoráztak stb.
• Akkor kezdjünk kommunikálni a gyerekkel, ha hagytunk időt neki kicsit lehiggadni: nehéz nem kiabálni, nem erővel fellépni, de megéri. Ha tudjuk, vegyük fel a karunkba, és tereljük el a gondolatát és a figyelmét. Amikor a hiszti a tetőfokán van, olyankor a gyermek sem a csokival foglalkozik, hanem a hangos, magát hergelő üvöltéssel.
• Beszéljük meg előre a gyerekkel – még az indulás előtt –, hogy hova és miért megyünk, konkrétan mi kerül majd a kosárba. Ilyenkor „egyezkedjünk” a gyerekkel, viszont akkor már a helyszínen változtatásnak helye nincs. Következetesek legyünk.
• Nem érdemes jutalmazni a hisztit: soha ne mondjuk azt, hogy ha nem sírsz, vagy ha elhallgatsz, akkor megkapod a csokit. ez egyfajta lavinát tud okozni a jövőre nézve, mivel a gyermek megtanulja, hogy így tud bármit elérni.
Makarai Gábor
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, az MPE kandiátusa
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com
https://www.facebook.com/makai.gabor.pszichologus
forrás: Bébik.hu
