Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Gyógyszeres kezelés nélkül, cukorbetegen. Lehetséges!

Érdekességek2019. július 11.

Fotó: 123rf.com

A 2-es típusú cukorbetegség esetén igen sokan szorulnak gyógyszeres kezelésre. Most már bizonyítékok sora áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, hogyha időben (amíg az inzulint termelő béta sejtek teljesen ki nem merülnek) sikerül életmódot váltanunk, akkor nagyon jó eséllyel elbúcsúzhatunk a gyógyszeres terápiától, legyen az inzulin, GLP1 analóg vagy orális készítmény.  Dr. Borús Hajnal, a Cukorbetegközpont diabetológusa elmondja, hogy nagyvonalakban miből is áll ez az életmódterápia.

A 2-es típusú cukorbetegség kezelése

Míg az 1-es típusú cukorbetegséget minden esetben inzulinnal szükséges kezelni, addig a 2-es típus fennállásakor – a beteg állapotát figyelembe véve – több terápiás mód létezik.  Az elsődleges kezelési módszer az a megfelelő életmód kialakítása, ha ez nem elegendő – vagy ha a beteg nem tud átállni az előírt életmód terápiára – akkor lépünk tovább a gyógyszeres kezelés irányába (tabletták és bőr alá injektálandó készítmények (GLP1 analóg, inzulin).

Sokszor, mint egyedüli terápia elegendő az életmódváltás. Arra is van azonban sok példa, hogy az eleinte még szükséges gyógyszeres kezelés a kitartóan alkalmazott életmódterápia következtében elhagyható (vagy legalábbis dóziscsökkentés érhető el).

Testsúly optimalizálása

A 2-es típusú cukorbetegek nagy része kifejezett súlyfelesleggel küzd. A súlytöbblet magasabb vércukorszintet, inzulinrezisztenciát eredményez és fordítva. Ahogy csökken a felesleges zsírszövet tömege, úgy javulnak a betegek értékei és ezzel párhuzamosan csökkenthetők az éppen alkalmazott gyógyszerek dózisai, vagy esetleg a korábban alkalmazott inzulinterápia elhagyható és elegendő egy orális készítmény alkalmazása.


A fogyás elérése érdekében oda kell figyelni az étkezésre, valamint a rendszeres testmozgásra is. Fontos, hogy mindkettő személyre szabott legyen, melyben dietetikus és mozgásterapeuta van a betegek segítségére.

Szénhidrát fogyasztás meghatározása

A táplálkozás kapcsán kiemelt fontosságú a szénhidrátok mennyiségére és minőségére való odafigyelés. Megkülönböztetünk lassú és gyors felszívódású szénhidrátokat. A sejtek inzulinrezisztenciájának mértéke napszakfüggő, így nem mindegy, hogy mikor mit eszünk.  A gyors felszívódású szénhidrátok különösen a reggeli és a vacsora alkalmával kerülendők, mert ilyenkor a legkisebb a sejtek inzulinérzékenysége, azaz a legerőteljesebb az inzulinrezisztencia.

Hogy mennyi az ideális szénhidrát mennyiség, arról több tanulmány is született, de egységes álláspont még nincs, hiszen rengeteg tényező befolyásolja – pl. a beteg neme, életkora, testalkata, testsúlya, egyéb betegségei, sport mennyisége, minősége, vércukorszintje stb. Ami viszont minden cukorbetegre érvényes, az az, hogy kerüljék a gyors felszívódású finomított pékárukat és a fehér cukrot! Tudnunk kell azonban, hogy a cukorhelyettesítők nagy része szintén nem egészséges – leginkább elfogadott még a stevia használata.

Nagyon fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékbevitel. Körülbelüli szabálynak elfogadhatjuk a legalább 30 ml / ttkg folyadék bevitelét naponta. Ezen folyadék nagy része lehetőség szerint legyen tiszta víz vagy ízesítetlen tea (nem fekete). A kávét ilyen értelemben nem számítjuk folyadéknak. Az üdítőitalok pedig legyenek tabuk! Sajnos a gyümölcslevek is nagyon sok cukrot tartalmaznak így ezek sem alkalmasak cukorbetegek részére.

A szénhidrát-bevitel mellett dietetikus és diabetológus közbevonásával meg kell határozni az egyénre szabott napi fehérje, zsiradék-és kalóriabevitelt is!

Mozogja le súlyfeleslegét és vércukorszintjét

A mozgás pozitív hatása a cukorbetegségre tény. Számtalan tanulmány bizonyította már fontosságát. Nem csak a hangulatra és a súlyfeleslegre van befolyással, hanem csökkenti az inzulinrezisztenciát és a glükóz szintjét is, ráadásul hatása az edzés után még 72 óráig kitart! A szakemberek kiemelik, hogy ne csak kardió típusú edzéseket végezzen a beteg, hanem szánjon időt súlyzós gyakorlatokra is! Nagyon fontos a fokozatosság betartása (főleg, ha eddig nem sportolt és nagy súlyfelesleggel küzd). Érdemes eleinte segítséget kérni az edzésterv összeállításához- javasolja dr. Borús Hajnal, a Cukorbetegközpont diabetológusa.

Stressz menedzsment

Itt természetesen meg kell különböztetni a jó stresszt – ami életünk mozgató rugója, a rossz stressztől, amivel nem tudunk megküzdeni, s ezáltal rombolja a szervezet fizikai és pszichikai energiáit. Ez az úgynevezett distressz számtalan negatív folyamatot indít el a szervezetben, ezért fontos a megfelelő stresszkezelés elsajátítása. Stresszhelyzetben egyrészt hajlamosabb az ember egészségtelen ételekhez nyúlni, másrészt ilyenkor a bevitt ételtől függetlenül is emelkedhet a glükóz szintje a vérben.

Itt kell megemlíteni, hogy fontos a természet adta bioritmus követése. Számos tanulmány bizonyítja már, hogy a váltott vagy éjszakai műszakban való dolgozás diabetogén hatású.

Komplex kezeléssel a maximális eredményért: okosdiabetológa és életmódorvoslás

A diabetes kezelését, az életmódorvoslást megkönnyítheti az ún. “okosdiabetológia” (pl.telediabetológia, szöveti glukózmonitorozás, online vércukornapló), melynek során a technika vívmányait lehet segítségül hívni. Így a betegek szorosabb kapcsolatban lehetnek diabetológusukkal/dietetikusukkal/életmódorvosukkal, hiszen lehetőség van feltölteni eredményeiket, kérdéseiket, állapotuk alakulását egy központi rendszerbe, melyhez a pácienst kezelő szakemberek is hozzáférhetnek, így hasznos instrukciókat adhatnak.

Ha elérte a kívánt célt

Amennyiben valaki elérte a kívánt célt, az orvos úgy rendelkezhet, hogy a beteg elhagyhatja a gyógyszert – természetesen rendszeres kontrollra továbbra is szükség van!  Ez azonban nem jelenti azt, hogy gyógyultnak számít (a diabetes a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható), hanem “csak” azt, hogy az életmódterápia mellett nem indokolt egyéb kiegészítő kezelés.


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Fényterápia – a sötét gondolatok ellen

2026. szeptember 26.

Õsszel, amint az elsõ sárga levelek lehullanak, egyeseknél a nyáron oly jellemzõ jókedv egyszerre elmúlik, a napfényes évszakban felhalmozott energiatartalékok leapadnak. Állandóan fáradtak, melankolikusak, nehezükre esik reggelente felkelni. Nem is szólva arról, hogy ellenállhatatlan vágyat éreznek az édességek és a tésztafélék iránt, ami persze nem múlik el nyomtalanul – ilyenkor persze felszednek néhány kilót.

A szakorvos szerint ezek a klasszikus, „szezonális” depresszió tünetei, amelyek nem olyan súlyosak. A téli idõszakban kezdõdõ és az annak az idõtartamára korlátozódó depresszió esetén az állandósult rosszkedven, fáradtságon, gyengeségen kívül álmatlanság, étvágytalanság léphet fel, ugyanakkor az ellenkezõje sem ritka: a túl sok alvás iránti igény és az édességek iránti olthatatlan vágy is lehet a velejárója. Mint a „szezonális” elnevezés is mutatja, ez a fajta depresszió általában szeptember közepétõl márciusig tart, és a tavasz beköszöntével elmúlik. Ha nem tesznek ellene, várható, hogy a következõ õsszel újból megjelenik.

Az õsszel jelentkezõ és tavasszal megszûnõ tünetek összessége – a megfigyelések szerint – az ebben az idõszakban tapasztalható kevesebb és gyengébb napsugárzásra, a rövidebb nappalok miatti, sötétebb fényviszonyokra vezethetõ vissza. Természetesen a szezonális depresszió felléptekor genetikai és környezeti tényezõk is közrejátszanak, melyeknek az említett fényhatásokkal való kombinációja okozza a rossz kedélyállapotot, a kedvetlenséget, a fáradtságot. Mai ismereteink szerint ez a jelenség – az alvással is összefüggõ – melatoninhormon termelõdésével áll kapcsolatban. Normális körülmények között ez csak éjjel választódik ki, hajnali 4–5 óra közötti csúcsidõvel. A tudományos vizsgálódások alapján az a tény, hogy a szervezet az éjszakai sötétség után elõször reggel van fénynek kitéve, azzal a hatással jár, hogy megszûnik a melatonin termelõdése (így az álmosság, a fáradtság is).

A hallójárat tisztításáról

2026. szeptember 25.

A fül tisztítása olyan, mint a futball: mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, de csak kevesen vannak, akik valóban jól csinálják. Mindenekelõtt tisztázni kell, hogy egészséges fülben összegyûlõ fülzsírról vagy beteg fülrõl van-e szó? Ennek eldöntése szakorvost igényelhet.

Ezután – ha egészséges fül tisztításáról beszélünk –, figyelembe kell venni, hogy zsíros-e vagy száraz-e a bõr: a szárazbõrûeknek a hallójáratával egy életen át nem kell foglalkozni, mert a képzõdõ kevés, száraz, inkább levált hámpikkelyecskének tûnõ fülzsír a hallójáratból a rágómozgások kapcsán spontán kiürül. Ilyen esetben a fül tisztogatása a legkülönbözõbb, egyébként éppen erre a célra forgalmazott fültisztító pálcikákkal (nem szólva a hajcsatról, gyufapálcikáról és társairól) teljesen felesleges.

A másik véglet az olyan erõsen zsíros bõrû ember, akinek annyi fülzsír képzõdik a fülében, hogy kéthavonta vagy még sûrûbben jelentkezik fülmosásra a fülészeten. Ilyenkor a fültisztító eszköz nemcsak felesleges, de kifejezetten káros. Ezekkel a pálcikákkal ugyanis a hallójáratban képzõdött fülzsírt kemény, akár babnyinál is nagyobb „dugóvá” sikerül összepréselni, és ez már pusztán nyomásával fülfájást okoz, különösen, ha mosdáskor vagy uszodában egy kis víz kerül a hallójáratba, amitõl a fülzsírdugó megduzzad. Amíg a dugó mellett egy parányi kis rés is van, addig jó a hallás, de mihelyt ez a kis átjáró, például a fent említett módon elzáródik, azonnal romlik a hallás. Ilyenkor szokták mondani, hogy „víz ment a fülbe”.

Az egészséges vese

2026. szeptember 25.

Nagytekintélyû tudósok állítják, hogy a szakmai publikációk nehézségi fokát meghaladó feladat egy fontos témáról tudományos hitelességgel, s egyben mindenki számára közérthetõen értekezni. Ezért szerkesztõségünk nagy örömmel fogadta a most közölt írást, amelyet olvasóink nevében megköszönünk a szerzõnek.

Az elsõ élõlények a tengervízben fejlõdtek. Azóta az evolúció hosszú utat járt be, testnedveink összetétele azonban mind a mai napig az õstengerek iontartalmát tükrözi. A magasabb rendû szervezetek az édesvízi, majd a szárazföldi körülmények között csak úgy alakulhattak ki és maradhattak fenn, hogy sejtjeik belsõ környezetének állandóságát, az úgynevezett homeosztázist fenntartották. Ennek biztosítása a vesék feladata, ezért a vese életfontosságú szerv.

Galénosz már i.e. 200 körül felismerte, hogy a vizeletet a vese képezi. A vesebetegségekkel foglalkozó tudomány (nefrológia) azóta óriási fejlõdésen ment keresztül, és az utóbbi évtizedekben a vesemûködés gépi helyettesítésére is lehetõség nyílt. „Tökéletes” mûvesekészülék azonban máig sem áll rendelkezésünkre. Hogy miért nem, arra talán választ ad a vesék felépítésének és mûködésének rövid ismertetése.