Gyógynövények várandósoknak és szoptató anyáknak
Érdekességek2022. június 22.
A kismamákban gyakran felmerülő kérdés, hogy a várandósság idején jelentkező panaszok kezelésében milyen gyógynövények/növényi készítmények fogyaszthatók vagy használhatók biztonsággal, valamint az, hogy a gyógyszerek helyettesíthetők-e gyógynövényekkel és gyógynövényalapú készítményekkel.
A szülésre és a babanevelésre való felkészülés során szinte minden nő elolvas néhány könyvet és több kisebb-nagyobb cikket annak érdekében, hogy a lehető legtöbb ismeretanyagot összegyűjtse arról, hogy miként érdemes táplálkozni és milyen gyógyszert szabad szedni a várandósság idején. Emellett sokakban merül fel az a kérdés is, hogy a várandósság idején jelentkező panaszok kezelésében milyen gyógynövények/növényi készítmények fogyaszthatók vagy használhatók biztonsággal, valamint az, hogy a gyógyszerek helyettesíthetők-e gyógynövényekkel és gyógynövényalapú készítményekkel.
Ez utóbbi kérdés megvitatása különösen azért fontos, mert vannak, akik úgy vélik, hogy a gyógynövények és a növényi (természetes) alapú készítmények ártalmatlanok, így azok a szintetikus gyógyszerek helyettesítésére alkalmasak. Ez utóbbi vélekedés sajnos téves, ugyanis a magzati ártalom esélye a gyógynövényeknél sem zárható ki minden esetben, bár több, évszázadok vagy évezredek óta használt gyógynövény, illetve korábban táplálékként (zöldségként, gyümölcsként, fűszerként) fogyasztott és ma „gyógynövényként” is ismert növény esetében a kockázat minimális, vagy kizárható.
Dédanyáink gyógyító füvei
Mielőtt azonban a fentebb felvetett kérdésekre néhány példával válaszolnánk, érdemes néhány évszázadra visszatekintve megnézni azt, hogy milyen gyógynövényeket ajánlottak a XVII–XIX. századi füves- és orvosló könyveink szerzői, valamint a múlt században élt népi gyógyítók és bábák.
A füves- és orvosló könyveinkben az alábbi panaszokra találhatók gyógynövényes ajánlások, mégpedig gyógyteák, boros kivonatok, gőzölések és borogatások formájában (a zárójelben megnevezett növényeknek az adott célra történő használata a fitoterápiás ismereteink birtokában ésszerűnek, biztonságosnak és hatásosnak mondható):
- várandósság idején jelentkező rosszullétek (citromfű: Melissa officinalis, fahéj: Cinnamomum sp.) ellen,
- szülés alatti vérzések (útifű: Plantago sp., pásztortáska: Capsella bursa pastoris, cickafark: Achillea sp.) megszüntetésére
- a szülési utófájások (rozmaring: Rosmarinus officinalis, majoránna: Majorana hortensis, szurokfű: Origanum vulgare, cickafark) megszüntetésére,
- a gyermekágyi panaszok (szülési/gáttájéki sebek: vöröshagyma: Allium cepa; láz, vizelési zavar: varjúmák: Hibiscus trionum; lábdagadás és depresszió) kezelésére,
- a tejelválasztás serkentésére (barátcserje: Vitex agnus castus),
- a mellgyulladás és a mellbimbó-berepedés kezelésére (pl. görögszénamag és útifűlevél: Trigonella foenum-graceum és Plantago sp.), valamint a tej elapasztására találhatók.
Szintén nagyon gazdag és sok gyógynövény használatát érintő utalást tartalmaz a fogamzástól az elválasztásig terjedő időszakhoz kapcsolódó, hiedelmekről és gyógyító cselekvésekről összegyűjtött XX. századi néprajzi, illetve népi növényismereti anyag. Ezekből tudhatjuk meg például azt, hogy
- a várandósság idején jelentkező panaszokat különféle táplálék- és gyógynövénnyel (pl. alma; citrom; borsmenta: Mentha piperita, gyömbér: Zingiberis officinale, fehérüröm: Artemisia absinthium) próbálták megszüntetni;
- a vajúdó asszonyok fájásait pedig forró vizes, gyógynövényes gőzöléssel, masszírozással és különféle gyógynövények (pl. kapor: Anethum graveolens, kamilla: Matricaria recutita, kakukkfű: Thymus sp., boróka, cickafark) fogyasztásával enyhítették.
- A szülés után jelentkező panaszok közül gyógynövényekkel például az utófájásokat (pl. kapor; kamilla; örvénygyökér: Inula helenium),
- a vizelési zavart (boróka, petrezselyem, zeller) és a különféle sebeket, sérüléseket kezelték (pl. cserfa: Quercus sp., fokhagyma: Allium sativum, hársfa: Tilia sp.).
A csecsemőket rendszerint egyéves korukig szoptatták, de ez akár 3 évig is elhúzódhatott. Az anyatej mennyiségét a mágikus cselekvések mellett különféle táplálék- és gyógynövény (pl. dió, mák, tök, lencse, bab, sárgarépa, vöröshagyma, kömény, kapor és ánizs) fogyasztásával próbálták növelni. A szoptatás idején gyakori problémaként jelentkező mellgyulladást és mellbimbó-berepedést különféle zöldségnövények, gyümölcsök és gyógynövények (mályvák: Malva spp., útifű, lenmag, birsalma, sárgarépa, kamilla és cickafark) felhasználásával készült főzettel és borogatással kezelték.
E rövid történeti visszapillantás meggyőzhet bennünket arról, hogy érdemes az évszázadok során felgyűlt hagyományos ismeretanyagot tanulmányozni és tudományos igényességgel értékelni, hiszen régen is születtek egészséges, életre való gyermekek olyan falvakban is, ahol nem voltak kitűnően felszerelt kórházak és jól képzett szülészorvosok, ezért szüléskor csak a család idősebb asszonyainak és a bábáknak a hagyományos tapasztalataira és tudására számíthattak.
dr. Babulka Péter
forrás: Bébik.hu
