Inczeffy Patika

és magán szakorvosi rendelő

2131 Göd, Pesti út 86.

Telefon: +36 27 336 150
E-mail: kalabe@inczeffypatika.hu
Nyitva tartás:
Hétfő - Péntek: 7:30 - 19:00
Szombat: 7:30 - 13:00

Gyakran „hipózik”? Lehet, hogy más kezelésre van szüksége!

Érdekességek2018. április 28.

A cukorbetegek körében olykor előfordulhat ún. hipoglikémiás állapot, mely a vércukorszint kórosan alacsony szintre történő csökkenését jelenti, és amellett, hogy igen kellemetlen és ijesztő tünetekkel jár, igen veszélyes is lehet. A hipoglikémia elsősorban az inzulinnal kezelt betegek körében fordul elő, de néha bizonyos típusú tablettás terápia mellett is jelentkezhet. Sajnos előfordulhat, hogy valaki rendszeresen találkozik a jelenséggel- hogy ilyenkor mi a teendő, azt dr. Bibok Györgytől, a Cukorbetegközpont diabetológusától tudtuk meg.

Verejtékezés, remegés, gyengeség- a rettegett hipoglikémia

Hipoglikémiának azt az állapotot nevezzük, amikor a vércukor szintje 4,0 mmol/l alá csökken. Tünetei közt leginkább izzadás, remegés, gyengeség, nyugtalanság, éhségérzet, koncentrációs zavar jelentkezik, és ha az illető rövid időn belül nem rendezi a vércukor szintjét, úgy a folyamat súlyosbodhat, és tudatzavar, ájulás, görcsös tünetek is felléphetnek. Elsősorban az inzulinnal kezelt betegeknél jelentkezik ilyen állapot, ám előfordulhat más gyógyszerrel kezelt cukorbetegeknél is.

A leggyakoribb ok, hogy a kívülről beadott inzulin mennyiség több, mint amit a szervezet felhasznál az étkezés hatására bekövetkező vércukorszint emelkedés kompenzálására. Ez úgy jöhet létre, hogy pl. a beteg kevesebbet eszik a szokásos mennyiségnél, vagy az étel felszívódása zavart szenved, vagy hirtelen nagyobb intenzitású mozgás miatt az izmok gyorsabban használják fel a vérben lévő glükóz mennyiséget. Éppen ezért fontos, hogy a diabétesszel élők kellően tájékozottak legyenek a hipoglikémia tüneteit, megelőzését és kezelését illetően. A betegek alapos tájékoztatása a hipoglikémia kockázatát növelő tényezőkről alapvető része a cukorbeteg gondozásnak.


Mi minden okozhat hipoglikémiát?

Vannak olyan készítmények, melyek megnövelik a hipoglikémia rizikóját

A diabétesz kezelésére ma már igen sok készítmény van forgalomban. Két fő csoportja a terápiának az inzulin és a nem inzulin alapú (gyógyszeres és/vagy injekciós) kezelés. Általánosságban elmondható, hogy az inzulin terápia esetén fordul elő leggyakrabban hipoglikémia, főleg akkor, ha beteg un. intenzív inzulinkezelésben részesül. Az inzulinok között is van különbség, mert ma már tudományos vizsgálatokkal igazolható, hogy bizonyos, un. analóg típusú inzulin használata mellett kevesebbszer fordul elő súlyos hipoglikémia. Az inzulin kezeléskor fontos tudni, hogy az adott inzulin miként fejti ki hatását, valamint figyelni kell arra is, hogy az életvitel, egészségi állapot, illetve az étkezés/testmozgás hatására kell-e változtatni az adagoláson.

Dr. Bibok György, a Cukorbetegközpont diabetológusa hozzátette, hogy vannak olyan gyógyszercsoportok is, melyek szintén hajlamosíthatnak a vércukorszint leesésére. Ezek az ún. inzulinelválasztást serkentő szerek, azon belül is a szulfanilureák (gliclazid, glimepirid, gliquidon, glipizid, glibenclamid hatóanyagú készítmények) , melyek elsődleges hatása, hogy fokozzák az inzulintermelést. Ezek a készítmények sajnos nem csak a hipoglikémia esélyét növelik, de akár testsúlynövekedést is okozhatnak. Ezen gyógyszerek helyett ma már többfajta korszerű tablettás és injekciós készítmény is rendelkezésre áll, melyek nem emelik a „hipo” kockázatot, sőt testsúlycsökkenést is eredményezhetnek.

Látható tehát, hogy léteznek olyan antidiabetikumok, melyek bizonyos mértékben növelhetik a vércukorszint kóros csökkenésének kockázatát, így akik hajlamosak a „hipózásra”, érdemes olyan készítményre váltaniuk – természetesen kezelőorvosukkal történt megbeszélés alapján-, melyek csökkenthetik a hipoglikémia kockázatának kialakulását, és emellett hatékonyak a cukorbetegség kezelésében is.
Hogy lehet elkerülni a hipoglikémiát?


forrás: Patika Magazin
hírek, aktualitások

Milyen testmozgást végezzünk 65 éves kor felett?

2025. december 19.

A 65 év felett kezdődő időszak nem a visszalépésről, hanem a tudatosan megőrzött életminőségről szólhat. Többek között a rendszeres mozgás az egyik legfontosabb, amely hozzájárul ahhoz, hogy ez az életszakasz energikus és önálló maradjon. A jól megválasztott gyógyászati segédeszközök pedig biztonságot és magabiztosságot adnak a mindennapokban, legyen szó mozgásról, otthoni tevékenységről vagy az önállóság megőrzéséről. Az alábbi útmutató ehhez kínál gyakorlati és könnyen alkalmazható tanácsokat.

A mozgás ereje a mindennapokban

A 65 év feletti életkorban a mozgás nem csupán ajánlott, hanem az egészség egyik legfontosabb pillére. Napi 25–30 perc séta már bizonyítottan javítja a keringést, erősíti az izmokat és csökkenti az elesések kockázatát. Ezt a mozgásformát nem szükséges egyben elvégezni: három rövidebb, tízperces séta ugyanilyen hatásos. A rendszeresség a kulcsa annak, hogy az izmok, az ízületek és az állóképesség hosszú távon is fenntartható legyen.

A járásbiztonság érdekében érdemes stabil, zárt kérgű cipőt viselni, és kerülni a sima talpú lábbeliket. Ha valaki bizonytalanabb járású, a nordic walking botok kiváló támaszt nyújtanak, ráadásul a felsőtest izmait is bevonják a mozgásba. Sokan nem tudják, hogy akár napi néhány száz méter botokkal megtett séta is jelentősen javítja az egyensúlyt, különösen akkor, ha időskori egyensúlyprobléma vagy lábizom-gyengeség áll fenn.

A mozgást otthon is biztonságosan lehet gyakorolni: például 5–6 méter hosszú folyosón oda-vissza sétálva, falnál vagy korlátnál támaszkodva. Érdemes tudni, hogy a mozgás elhagyása már két hét alatt észrevehető fizikai visszaesést okozhat, ezért a napi néhány perc aktivitás életminőséget meghatározó tényező.

AIDS – továbbra is velünk van a betegség

2025. december 18.

Bár Magyarországon európai összehasonlításban is kiemelkedő a HIV-ellátás színvonala, és államilag finanszírozott a hozzáférés a korszerű terápiákhoz, még mindig magas a későn kiszűrt betegek aránya, és alacsony a szűrési hajlandóság – mutattak rá a Pro Infectologia Alapítvány szakértői a Dél-pesti Centrumkórházban az AIDS World Day alkalmából tartott sajtótájékoztatón. A becslések szerint a hazánkban élő fertőzöttek jelentős része – akár a fele – nincs tisztában az állapotával, emiatt továbbra is sokan már csak a betegség előrehaladott, tünetes stádiumában kerülnek az ellátásba. Az utóbbi években ugyancsak emelkedett a fertőzött nők aránya, és több esetben is előfordult a korábban itthon nem jellemző perinatális átvitel olyan édesanyák újszülöttjeinél, akik nem tudtak arról, hogy fertőzöttek. A legfrissebb adatok szerint 2024-ben mintegy 40,8 millió HIV-fertőzött ember élt világszerte, körülbelül 1,3 millió új fertőzést jelentettek, és 630.000 ember hunyt el AIDS-ben, illetve a fertőzés szövődményei miatt.

„Bár az elmúlt évtizedekben jelentős eredmények születtek a HIV terjedésének a visszaszorításában, a friss adatok arra figyelmeztetnek, hogy az AIDS mint megoldásra váró globális egészségügyi probléma, továbbra is velünk van” – fogalmazott dr. Szlávik János, a Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet centrumvezető főorvosa, a Pro Infectologia Alapítvány szakértője.

Az auditív feldolgozási zavar folyamata és tünetei

2025. december 18.

Az auditív feldolgozási zavar (APD) egy hallási probléma, amely a 3-5%-át érinti az iskoláskorú gyermekeknek. A gyermekek, akik ezzel a problémával küzdenek, nem tudják ugyanúgy megérteni, amit hallanak, mint más gyerekek. Ennek oka, hogy a fül és az agy nem működik teljesen együtt.

Valami megzavarja azt a folyamatot, ahogyan az agy felismeri és értelmezi a hangokat, különösen a beszédet.

A gyermekek általában normálisan érzékelik a hangokat, mivel képesek hallani azokat a hangokat, amelyeket egy csendes környezetben (pl. egy hangtalan szobában) adnak ki. A probléma akkor jelentkezik, amikor a gyermekek nehezen ismerik fel a szavakban lévő hangok közötti apró eltéréseket, még akkor is, ha a hangok elég hangosak ahhoz, hogy hallják őket. Ezek a problémák gyakran előfordulnak zajos környezetben – pl. iskolai osztályteremben, játszótéren vagy bulikon –, ahol sok háttérzaj van.