Figyelem és érzelmi intelligencia
Érdekességek2024. január 11.
A figyelem az elsődleges és legfontosabb szűrője mindannak, ami az agyunkhoz eljut. Napjainkban szó szerint, szinte belefulladunk az információkba, így egyre nehezebb megtalálni a lényeget.
Egyik legnagyobb feladatunk lenne, hogy megtanítsuk a gyermekeket a lényeg kiszűrésére, és arra, hogy azt a számukra leghatékonyabb módszerrel megtanulva, vissza is tudják adni.
A legtöbb felnőtt mindent megtesz gyermekéért, és az életben főként az anyák törődnek többet gyermekeikkel. A nők megszerzik egyedül vagy párban, ha tudják az anyagi javakat, nevelik, taníttatják (sport, tánc, zenetanulás, stb.) gyermekeiket. Ez mind rendben is van. Ez a törődés. A törődés édestestvére a figyelem, az odafigyelés. Az a figyelem, amit csak a gyermekünknek adunk az egyik legnagyobb ajándék, amit a gyermeknek adhatunk.
A szerelmes párok a buszon, villamoson egymás mellett ülve mobiloznak és úgy „beszélgetnek”. Valójában saját magukkal vannak elfoglalva, és amit a másik mond, a tudatukig el sem jut. A kijelzőket nézve az otthonokban már nem egymással kommunikálunk, hanem a manipuláló médiai eszközökkel, és a virtuális „barátokkal”.
A nem őszinte és figyelemnélküli nevelés/kommunikáció érzelmileg sérült gyermekek felnövéséhez és így érzelmileg sérült felnőttek kialakulásához vezet, akik valahol gyermek-felnőttek maradnak. Vajon miért van egyre több figyelemzavaros gyermek? Az a gyermek, akire nem figyeltek oda szülei, főleg az anyja, az maga sem fog tudni odafigyelni másokra és önmagára sem, leképezi anyja viselkedésmintáját. Sőt a figyelem mintája transzgenerációsan (következő generációkba) is átöröklődhet.
Az evolúció persze visszaszerzi az elhanyagolt figyelmet. A figyelemzavaros gyerekek, autisták annyi figyelmet kényszerítenek ránk, hogy őszintén bevallva, az sokszor inkább teher, mint boldog gyermeknevelés.
Mi nők büszkén állítjuk, hogy egyszerre sokfelé tudunk figyelni. Ez csak részben igaz. A gyermekek nevelésnél egyszerre számos dologra kell ügyelni valóban. Bár valódi és teljes odafigyelést kevesen adnak gyermekeiknek. A tudományos kutatások is igazolták, hogy őszintén figyelni csak egy cselekvésre, személyre lehet egy időben. Mikor gyermekeinkkel játszunk, kirándulunk, stb., akkor legyünk a jelenben, és csak nekik szenteljük magunkat. Felejtsük el a mobiltelefont, a gondokat, mindent, élvezzük a jelen játékát. És ugyanez vonatkozik a barát és párkapcsolatokra. A legtöbbek egyike mit adhatunk az őszinte odafigyelésünk a másikra, nem csak meghallgatva, hanem meg is hallva szavait, kéréseit.
A figyelem és őszinte beszéd alakítja ki az érzelmi intelligenciánkat, érzelmi felnőttségünket. Például, mikor a szülő bánatos valami miatt és ezt leplezni akarja gyermeke előtt, úgy tesz, mintha semmi gond nem lenne. Ezt persze hiába teszi, mert a gyermek lelke, tudatalattija érzi ezt. Ahelyett, hogy őszintén elmesélné a szülő a gyermeknek, hogy igen van, amikor nagyon bánatosak vagyunk az életben, elmesélve miért, és bízva abban, hogy megoldódik, akkor a gyermeknek ez érzelmi stabilitást programozna. Felkészítené az életre, így könnyebben átvészelné élete nehéz helyzeteit.
A bennünk élő gyermek képtelen felnőni az érzelmi intelligencia nélkül. Így álomvilágban él, hercegekről, hercegnőkről álmodik, akik gazdagok, hibátlanok, tökéletesek, így nem kell elfogadnunk semmit, nem kell alkalmazkodnunk, végső soron, nem kell megtanulni szeretni. Szeressenek minket, miközben magunkat sem szeretjük.
forrás: Harmonet.hu
