Ez a kardiológiai rehabilitáció 5 fő eleme
Érdekességek2024. április 13.
A kardiológiai rehabilitáció célja nem csak az, hogy megelőzhető legyen egy második szív-érrendszeri esemény, például szívinfarktus, de az is, hogy a fizikai változtatásokon túli szakértői támogatással érhető, fenntartható, sőt élvezhető legyen az új életmód. Dr. Müller Gábor, a KardioKözpont kardiológusa szerint így lehet a kényszer szülte igényből előnyt kovácsolni.
Milyen betegségek, állapotok esetén fontos a kardiológiai rehabilitáció?
A kardiológiai rehabilitáció többet jelent annál, mint egy szív-érrendszeri esemény, például szívinfarktus után a kórházban történő kezelés. A hosszú távú kardiológiai gondozás célja ugyanis nem csak az esemény utáni felépülés támogatása, de az is, hogy az élet hátralévő része jó minőségű legyen és jelentősen visszaszoruljanak azok a kockázati tényezők, amelyek a szív-érrendszeri betegséghez és esetleg a műtéthez vezettek. Éppen ezért minden jelentős hazai és külföldi szakmai szervezet támogatja a kardiológiai rehabilitációt, beleértve az American Heart Association-t is.
Különösen ajánlott a hosszú távú program az alábbi események után, illetve állapotok megléte esetén:
- – szívinfarktus,
– szívkoszorúér betegség,
– szívelégtelenség,
– perifériás artériás betegség (PAD),
– mellkasi fájdalom (angina pectoris),
– bizonyos örökletes szívbetegségek,
– szívizomgyulladás,
– bypass műtét, sztent beültetés, angioplasztika,
– szív- vagy tüdőtranszplantáció,
– szívbillentyű beültetés,
– pulmonális hipertónia.
Ez az 5 alapeleme a kardiológiai rehabilitációnak
Ahhoz, hogy valaki hatékonyan és egyben biztonságosan részt vehessen a hosszú távú kardiológiai gondozásban, gondos állapotfelmérésen kell részt vennie, amelynek alapja természetesen a kardiológiai kivizsgálás. Ahhoz viszont, hogy a megfelelő mozgás- és étkezési terv is megszülethessen, bizonyos esetekben szükség lehet más szakorvosi eredményekre is (például ortopédiai és endokrinológiai), valamint olyan speciális vizsgálatokra, mint a terheléses EKG, hogy minél inkább csökkenthető legyen a kockázat.
Szívbetegségek esetén, műtétek után kifejezetten szükséges a gondosan felépített mozgásprogram, még csak véletlenül sem szabad a tartós „betegállomány” állapotába ragadni. Általában elmondható, hogy az ismert napi 10 ezer lépés alapvető, de a kardiomozgást, mint tempós séta, biciklizés, evezés, kocogás, érdemes kiegészíteni izomerő fejlesztéssel is. Mindez akár ijesztőnek is tűnhet egy szívbeteg számára, de a rehabilitációban dolgozó szakemberek – így a mozgásterapeuta is – nem csak a hatékonyságra, de az élvezhetőségre is nagy hangsúlyt fektetnek.
A szív-érrendszeri betegeknek kidolgozott dietoterápia több, mint az általánosan ajánlható DASH diéta. Hiszen itt nem csak a zsíros húsok és feldolgozott, sós élelmiszerek visszaszorítása a cél, de a szív-érrendszer szempontjából fontos rostok, ásványi anyagok és vitaminok beépítése, és szükség esetén a súlycsökkentés is – ami önmagában is kockázati tényező. Ráadásul a dietetikus által kidolgozott személyre szabott étrend nem csak a hasznosságot tartja szem előtt, de az egyéni ízlést és lehetőségeket is.
A hosszú távú programok egy sarkalatos pontja a kitartás. Ehhez pedig szükség lehet lelki-mentális támogatásra és rendszeres kísérésre, ellenőrzésre is. A támogatás és a célokért való közös munka átsegíthet a holtpontokon, oldhatja a szorongást és szakértők a menet közben felmerülő kérdéseket is meg tudják válaszolni. Az edukáció pedig alapvető: minél inkább érti valaki, miben és hogyan teheti biztonságosabbá és teljesebbé az életét a rehabilitáció, annál inkább erősödik az elkötelezettsége, a kitartása. Ez pedig egyet jelenthet a rossz szokások lecserélésével, az egészséges életmód megtartásával és a szív-érrendszer javuló mutatóival.
- 1. Kardiológiai és életmódbeli felmérés, kivizsgálás
Ahhoz, hogy valaki hatékonyan és egyben biztonságosan részt vehessen a hosszú távú kardiológiai gondozásban, gondos állapotfelmérésen kell részt vennie, amelynek alapja természetesen a kardiológiai kivizsgálás. Ahhoz viszont, hogy a megfelelő mozgás- és étkezési terv is megszülethessen, bizonyos esetekben szükség lehet más szakorvosi eredményekre is (például ortopédiai és endokrinológiai), valamint olyan speciális vizsgálatokra, mint a terheléses EKG, hogy minél inkább csökkenthető legyen a kockázat.
- 2. Rendszeres orvosi kontroll
– Több szív-érrendszeri betegség és állapot esetén el kell fogadni, hogy immár folyamatos kardiológiai ellátásra, gyógyszerszedésre van szükség. Mivel azonban az állapot változhat – a kardiológiai rehabilitáció következtében sokszor pozitívan – időről időre szükséges a kontroll. Ilyenkor van lehetőség az alkalmazott terápia ellenőrzésére, az esetleges módosításokra – hangsúlyozza dr. Müller Gábor, a KardioKözpont kardiológusa.
- 3.Fizikai aktivitás
Szívbetegségek esetén, műtétek után kifejezetten szükséges a gondosan felépített mozgásprogram, még csak véletlenül sem szabad a tartós „betegállomány” állapotába ragadni. Általában elmondható, hogy az ismert napi 10 ezer lépés alapvető, de a kardiomozgást, mint tempós séta, biciklizés, evezés, kocogás, érdemes kiegészíteni izomerő fejlesztéssel is. Mindez akár ijesztőnek is tűnhet egy szívbeteg számára, de a rehabilitációban dolgozó szakemberek – így a mozgásterapeuta is – nem csak a hatékonyságra, de az élvezhetőségre is nagy hangsúlyt fektetnek.
- 4. Dietoterápia
A szív-érrendszeri betegeknek kidolgozott dietoterápia több, mint az általánosan ajánlható DASH diéta. Hiszen itt nem csak a zsíros húsok és feldolgozott, sós élelmiszerek visszaszorítása a cél, de a szív-érrendszer szempontjából fontos rostok, ásványi anyagok és vitaminok beépítése, és szükség esetén a súlycsökkentés is – ami önmagában is kockázati tényező. Ráadásul a dietetikus által kidolgozott személyre szabott étrend nem csak a hasznosságot tartja szem előtt, de az egyéni ízlést és lehetőségeket is.
- 5. Támogatás, ellenőrzés
A hosszú távú programok egy sarkalatos pontja a kitartás. Ehhez pedig szükség lehet lelki-mentális támogatásra és rendszeres kísérésre, ellenőrzésre is. A támogatás és a célokért való közös munka átsegíthet a holtpontokon, oldhatja a szorongást és szakértők a menet közben felmerülő kérdéseket is meg tudják válaszolni. Az edukáció pedig alapvető: minél inkább érti valaki, miben és hogyan teheti biztonságosabbá és teljesebbé az életét a rehabilitáció, annál inkább erősödik az elkötelezettsége, a kitartása. Ez pedig egyet jelenthet a rossz szokások lecserélésével, az egészséges életmód megtartásával és a szív-érrendszer javuló mutatóival.
forrás: Patika Magazin
